Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 7. szám

28 tenet et gubernat" mindig azon dolognak használa­tát és tettleges bírását, feltételezte, melyre valaki bir­tokjogot nyert, a szállományi birtok ellenben nem fog­lalta magában a használatot, e birtok maga is, j ure re­p r a es e n t a tion i s keletkezvén, csakfictitivus volt,sigy e birtokjognak gy akor 1 ásá (usus) is , csak fictitivus lehetett. Bővebb magyarázatul szolgáljanak Verb. I. 67-ik czímének czimirata, és a követ k 6ZO SZÍiVcil • 55 Advertendum est autem. quod duplici rationc, atque via, domi- j niuni aliquornm bonorum quis habere dicitur, Primo jure possessorio, dum quis reale pacificumque domínium tam in t'ructibus percipiendis. quam etiam servitiis per colonos exhibendis, bonorum aliquorum, aparte tenet. — Et hic modus generális est, ac oinnibus inanibus. § 1. Secunda via ; dominium bonorum dicitur aliquis habere jure, vei modo successorio, quando devolutio aliquorum jurium possessiouariorum, ad ipsum maii i­feste spectat: prout in bonis, et juribus possessiona­riis fratrum carnalium, in propingva linea generationis habetur. — Verbi gratia: licet fráter carnalis, altero fra­tre similiter carnali supervivente dominium reale, ac pos­sessorium bonorum suorum, post í'actain Cum eo divisio­nem non habeat: jus tamen , ac domínium successo­rium, de facto et imm edi a t e habe t: Cujus vírtüté, postquam fráter ipse sine haeredibus decesserit: mox et immediate superstes, et in humanis ágens fráter, bonade­functi fratris, s i m p 1 i c i t e r, a b s q u e omiii s c i 1 i c e t s t a t u ti o n e juridica, et alio processu juris : pro sevin­dicabit, et posteritati suae juste, meritoque applicabit." Tüstént a következő 68-ik czim által feljogosittatik az ilyen birtokos, habár a reá átszállott javak használatába ne m is helyezte m é g m*a g á t. az ily javak erőszakos (természetesen jogczim nélküli) elfoglalóját, egy esztendő leforgása alatt, azokból ha­sonló erőhatalommal kivetni, épen ugy, mint ehhez a tettleges birtokos is, Verb. III. 22. cz. 2-ik §-a szerint feljogosítva van. Az erőhatalommal elfoglalt javaknak, hasonló erő­hatalommali, egy év alatti visszafoglalásának joga tehát azt illeti, a ki az elfoglalt javak birtokosa, legyen a birtok tettleges v;igy szállományi. Ez utóbbi, nem valóságos, sőt inkább csak ficti­tivus uralom, azon jogelvnek kifolyását képezvén: mely szerint, az örökös, képviseli az örökha­gyót; de a magyar magánjog szerint, ezen uralom nem birtokjog, hanem valóban birtok. E szóra pedig „birtok", vagy .,birtokos" külö­nös figyelem kell hogy forditassék, ha a visszahelyezési törvények valódi értelmét kivenni akarjuk: mert csak e z t, és a huzamosb idő óta gyakorlatban álló használót, vagy is azt, a ki huzamosb idő óta, habár czim nél­kül is, de tettlegesen és valósággal uralja a jószágot, il­leti meg az erőhatalommali visszafoglalás joga, Verb. I. 68 cz. 3 §-nak következő szavai szerint: „Et illud est te­nendum, de illorum quoque jurium possessionarium vio­lenta occupatione, in quorum reali dominio quispiam a d i u t u r n o spatio perseverasset: etc." Es imc, itt akadunk első nyomára azon rendelkezés­nek, mely a használatot a visszafoglalási jogra nézve, a birtokkal egyenlő fokra emeli, s csupán azt követeli : hogy e használat huzamosb legyen. Időnek multával ezen rendelkezések, illetőleg tör­vényes szokások, változást szenvedtek, és enyhébb értel­mezést nyertek. így, a birtoknyerés, beigtatás általi módja, az 1647: 125 t. cz. által érezhetőleg megszorittatván, a törvényes jogczim általi birtoknyerés módja kitágittatott, és miután az egy év alatti önhatalommali viszszafoglalási, illetőleg az ebből, az 1542: 5 t. cz. tanúságánál fogva kifolyó visz­szahelyezési jog, az 1613: 23 t. cz. foglalt magyarázat ál­lal nagyon ismegcsorbitoltnak találtatott, az az 1655:56. i t. cz. 4-ik §-a által, nem csak hatályának eredeti állás­pontjára visszavezettetett, de az ingó vagyonra is* kiterjesztetett, midőn a hozott úgynevezett violen­tialis törvényekhez hozzáadatott: ,,Ut legitimi Aquisitoves juxta titurüm 67 Partis I. non solum Dominium posses­soriuin, verum e t i a ru s u c c e ss o r i u m , in bonis ac­quirendis mobilibus, et immobilibus habentes, extra­neos, et illegitimos, ac sine ullo Juris Titulo, a sang­vine alienos occupatores violentos talium bonorum; vi­gore praecitatoruin Articulorum, super violentiiseditorum Jure convenire possint." így a Verb. I. 68-ik §-nak 3-ik §-ban foglalt azon rendelkezés: hogy az egy esztendő alatti visszafoglalási, illetőleg visszahelyezési joggal az is élhet, aki az elfog­lalt javaknak huzamosb idei használatában benne volt, az 1729: 42 t. cz. 9 és 10-ik §§-ai által oda terjesztetett ki, hogy az egy éves használat, a fentebbi jog gya­korlására elégségesnek vétetvén, ezen egy éves használat, feltéve hogy nem alattomos, vagy kegyelembeli, az ön­hatalmú visszafoglalás, és a visszahelyezés jogára nézve, a birtokkal aeq ui pa r ál t a t o11, s mint egy birto­kot vagy — a hármas könyvi kifejezés szerint — uralmat (dominium) képezőnek kimondatott. És ime innét, veszi eredetét, a még most is fenálló azon követel­mény: hgy a visszahelyezési jog kimutatásához szüksé­gelt használat, a hol t. i. használatot kimutatni kell — legalább egy évi tartamú legyen. És mi is tökéletesen egyetértünk avval: hogy ott, a hol a visszahelyezési jog, csupán és egyedül a hasz­nálatra támasztatik, ez, ha visszahelyezési jogot képező­nek tekintetni akar, kell, hogy legkevesebb egy évi tar­tamú legyen; de nem érthetünk azon nézettel egyet: mely szerint csak annak tulajdonítta­tik a visszahelyezési jog, a ki az igényel t dolgot legalább egy évig használta, sót állítjuk: hogy a birtokosnak, minden tekintet nél­kül az időtartamra, már a birto k megszerzése in­dokából, van v isszahe ly ezési j oga. (Végeköv.) Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 4. Fényes született Gantner Aloysiának, özvegy Gantner Károlyné e. gyámi számadás folytán, atyai örök­ségképen követelt 6403 frt 53 kr. s járulékai iránti peré­ben ítéltetett: Alp. néhai Gantner hagyatékából 1848 febr. 2-tól 1857 jul 21-ig befolyt jövedelmekből 633 3 frt 14 kr. kifizetésére jogérvényesen marasztaltatván el,s a 3 és 9 ./• a. ön maga által felmutatott okmányok sze­rint felperesnek kiházasitása alkalmával egészen más czimen fizetett 4200 o. ftok, a kiadni kötelezett jövede­lembe beszámíthatók nem lehetvén, mindezért alperesnek s a per tárgyát tevő, s kiadni kötelezett jövedelembe be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom