Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 7. szám

Pest, 1805. kedd janaár24. 7. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartnlflin : A visszahelyezési jcg. — Kiinni ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos turluivalok. A vissza helyezési jog. Tomcsányi Mór üsyvéd úrtól. Ezen értekezes írására, a következő jogeset késztetett bennünket: Gyarmek Samu és Anna, szt. mártoni házastárs lakosok, a szt inártoni233/b helyrajzi számú beltelket, öröklési czinien, a tübbi örökösök és érdekiett lelek kifizetése mellett. 1859 martius 7-én az ennek szomszédságában, levő 223,a h. r. számú beltelket pedig, adásvevési czimen, 18G0 mart 19-ik napján megszerezték. Az öröklött beitelek, telekkönyvkiigazitási utón, telekjegyzőkönyvileg az ő nevükre Íratott még 18G0-ik évben; a 223/a számú beltelekhezi tulajdonjog azonban, részint elkésés. részint pedig az akkor bekövetkezett törvénykezési változások miatt, csak a birtok háboritás után, miként látni fogjuk, t. i. 1861 évi október hó 28-án kebeleztetett javukra telekkönvvileg. A mily ál'apotban a megszerzéselőtt valának, ép oly állapotban f. i. bekeritetlenül, hagyattak a nevezett beltelkek a megszerzés után is, egész 1861 mart. végéig, a midőn is azokat, Gyarmek Samu ós Annaegybefoglalva bekerittették, s a földnek felásása s bedolgozása után, még azon tavaszon konyhakertté átalakították, nvilván a mezőváros lakosai szemeláttára és tu domásával, a nélkül, hogy e cselekvény, bár ki által is, és bár mi módon gátoltatott vagy megháborittatott volna. Ily állapotban valának az egyesitett beltelkek, 1861 o c t ó ber 21-ik n a p j á i g, mi közben a megtermett zöldség, konyhai szükségekre fordíttatván, azok valósággal használtattak is. E napon,t. i. 1861 évi octóber 21-én azonban, ezen egyesitett beltelkek kerítése, Gallanda Samu és más összesen 27 szt. inártoni, különben teljesen idegen : t. i. a felperesekkel semmi vérségi vagy jogelödi viszonyban nem álló, lakos által, erőhatalommal leromboltatott, széthányatott, és az egyesitett fekvőség elfoglaltatott. Gyarmek Samu és Anna ily erőhatalomnak ellent nem állhatván, 1861 oct. 27-én az alispáni széknél rövidleges visszahelyezési keresetet nyújtottak be. A per során az előadott tényálladék teljesen igazoltatott, sőt alperesek által be is ismertetett. A per befejezte után, az alispáni szék, 1862 octóber 16-án, a felpereseket, a 223/b számú t. i. az öröklött, és még az eröhatalommali kivetés előtt, telekkönyvileg tulajdoni joggal nevükre beirt fekvőség előbbi birtokába visszahelyezte, a 223/a számú beltelekre nézve azonban elutasitá azokat, azon indoknál fogva : hogy ők, a kivetés idejében, annak telekkönyvi birtokosai és tulajdonosai még nem valának. Ezen Ítélet mindkét részről fölebbeztetvén, a turóczmegyei törvényszék, 1862 decz. 1-én kelt Ítéletében, a 223/b számú beltelek ie nézve is elmozdította felpereseket. onnan indulván ki: hogy a sommás visszahelyelyczéshez, minden esetben, csak az egy éves használat, nyújt kereseti jogot, a felperesek pedig ki nem mutatták : hogy a nevezett beltelkek békés használatában, a kivetés napjától visszaszámítva egy egész esztendeig bent lettek volna. ftz itélet a felperesek által a kir. i té 1 ő tábláho/. fölebbeztetvén, ezen Ítélőszék, 1864 február23-án 13096 sz. a. kelt ítéletével, a megyetörvényszéki ítéletet hagyta helyben, az abban felhozott indokokból. A felperesek ezen Ítéletet is fölebbezték, de a főméltóságu hétszemélyes tábla, e pert vizsgálat alá eddig.meg nem vette Ez esetet elég érdekesnek és fontosnak tartjuk arra: hogy az, nyilvános közlés és megvitatás tárgyává tétessék, mivel azon igen fontos jogi kérdésre nyujtanyagot: — váljon a magyar magánjog szerint, csak annak van-e rüvidleges visszahelyezési joga, a ki az igényelt dolgot, legalább egy évig békésen használta? Nézetünk a következő: Az úgynevezett violentialis törvényezikkelyek keletkezte idejében, a birtoknyerésliez nem szükségeltetett mindig a statutio, vagy is a formaszerü birtokbahelyezés. Léteztek már akkor oly jogezimek , melyek önmagokban megállapiták a birtokot. Ezen esetek, Verb. I. 63. czimében részletesen felszámitvák. A birtok, akkor Domínium uralom, két különböző módon szereztetett. Némely esetekben ahhoz: hogy valaki valamely dolog birtokosának tekintessék, szükségeltetett a jogezim mellé, nélkülözhetlenül a statutio, t. i. a tettleges általadás és birtokba helyezés is. Más esetekben pedig, ezen tettleges általadásra és birtokbavételre nem volt szükség, mert a dolognak birtoka, már maga a jogezim á 11 a 1 s z e r e z t e t h e t e 11. Mind a két bii tokszerzési mód, a jogkövetkezményekre, nevezetesen pedig az önhatalmú visszafoglalás, és a visszahelyezés jogára nézve, egészen egyforma hatályúnak tartatott, neveztetett azonban, a tettleges behelyezés által nyert birtok „P o m i n i ii in possessorium',-nak, vagy röviden: ,,Possessio"nak (tettleges uralom) a csupa jogezim által nyert birtok pedig neveztetett: „Domínium successoriu m"nak (szállományi vagy öröklési uralom.) E szó „uralom" épen azt teszi, a mit most „birtó k"nak nevezünk, vagy is jelenti a birtokjognak gyakorlatba vételét, ténylegesen vagy fictione juris. A tettleges birtok (Domínium possessorium, vagy Possessio) Verb. I. 24-ik 2-ik §-nak következő szavai szerint : „Et hoc modo dicitur possessio, quasi pedum positio in usum, ac domínium ipsins rei, quam quis realiter 7