Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 90. szám

376 csábitatott (§ 30 ) A brémai ezt külön nem jelöli ki, de össze- i hangzó véleményezés folytán a 99 § hallgatag tartalmazza, mely t. i. a teljes öntudat nélküli állapotot, milyen a teljes részegség is, beszámítás kizáratási alapul vette. A végszükségbeli önvédelmet minden codex elfogadta; a szabadelvűbb haladás itt leginkább csak abban nyilvánul, ha mint a bajor részletesebben kijelöli, mily megtámadásoknál, illetőleg veszélyeknél jogosított az önvédelem ;8) mit a p o rtugalli is követ, csakhogy a tettes jogkörének tetemes összeszoritásával (74. art). Mig a porosz (41. art.) példájára a brémai csak az átalános elvet állítja fel, a megtámadás, s igy védelem tárgyának részletes elősorolása nélkül (108. art). Mindenik felmenti az önvédelem határainak áthágását is, ha az félelemből, rémülésből, megzavarodásból keletkezett. A hivatalos p a r a n c s o 1 a t iránti engedelmesség által előidézett bűnös tettek tekintetéből különbözők a codificatiók intézkedései. A bajor ugy látszik leghelyesebb utat választá, midőn alapelvül állitá fel: hogy valamely bűnös cselekvény elkövetésére adott parancsolat az engedelmeskedőt nem menti fel a büntethetőség alól (art. 71.), kivévén csak, ha elöljárója oly tettet — hatáskörében s kellő formákkal — parancsolt, mely az ő hivatal hatalmávali visszaélést . vagy hivatal kötelességének megsértését tartalmazza. Tehát a közönséges bűntetteknél mentesség nem engedtetik. 7) Mint a porosz ugy a brémai is egészen elhallgatja — utóbbi azon okból, mert nem tartja lehetőnek alaposan s jogosan kijelölhetni a határt annak megítélésében, hogy az alárendelt mit köteles teljesiteni és mit nem szabad tennie; mire tekinthető jogosítottnak előjárója, és mire nem?8)A hollandi és portugalli, mint a legtöbb német (p. o. szász, hanovérai sat). Codexek megemlékeznek erről is ; amaz kizárva a büntethetőséget, ha az alárendelt be nem láthatta, hogy főnöke nem volt a kiadott parancsra jogositva ,; a portugalli pedig átalában, ha a parancsolat törvényes előjárótól jött, s az iránti törvényes engedelmesség folytán követtetett el. (74. §.). A büntetési rendszerrel a büntetést súlyosbító alapok is szoros kapcsolatban állanak ; melyek közt a visszaeséseket különösen meg kell emlitenünk, minthogy az azok köriili törvényhozási szabályok még mindig nagy mértékben az elrettentési irány befolyása alatt keletkeznek. Annak folytán túlnyomó azon irány, mely a visszaeséseket a büntetések szigora által véli meggátolhatni, ámbár kétségtelen, mikép a czélszerübb börtön (magán javítási) rendszer, a kiszabadultak iránti nagyobb gondoskodás, jobb nevelési s tanrendszer, a büntetések becstelenségi következményeinek eltörlése sat. arra sokkal üdvösb hatással lehetnének. Az elrettentésre alapított franczia Code után, mely külön visszaesési büntetést, a rendesnél mindig magasb fokozatot ismer, és pedig nemcsak az előbbi büntetés kiállta, hanem a puszta elitélés ccellett is— azt az uj olaszországi (118 sat. art.) is megtartotta, mi 1—2 fokkal magasb büntetésben áll. A hason elvekre fektetett porosz codexnek szigora, mely a maximumon tul annak felével engedi a visszaesési büntetést nagyobbitaui, az ujabb német codexekben több tekintetben enyhitetett. Így a bajor uj Codex már nem ismeri a visszaesési büntetést ; hanem visszaesésnél csak büntetési sulyo-bitást rendel, és pedig csupán bizonyos kijelölt bűntetteknél, nevezetesen : lopásnál, csalásnál, testi bántalmazásnál ; de szinte nem kivánva az első büntetés kiálltát. — A brémai nem Í3 elégli, hogy valaki ellen hason bűntettért marasztaló Ítélet hozatott légyen, hanem igényeli, hogy azért a büntetést ki is ') T. i. Wer um sich oder Andere gegen Angriil auf Person, Besitz Eigenthum oder gegen widerreoktliches Eindringen in eine Wohnung oder ein Besitztkum zu schützen sat. Ide sorolja azt is, ha valaki a jogtalanul elvett ingók birtokát tetten kapott, vagy futásban elért rablóktól sat. visszaszerezni törekszik, vagy a lakba sat. benyomulókat egy folytában elűzni akarja, (art. 72). ') Motive z. den Strafges. Baierns, pag. 149 'jMotive des Allgemeinen T h e i 1 s [. B. pag. 308. állta légyen; azonkivül csak a törvényben kijelölt esetekben alkalmazza oly bűntetteknél, melyek könnyebben meggyökeredző bűnös ösztönökön alapszanak, mint a lopás, orgazdaság sat. é3 nem érvényesíteti (a porosz után), ha az első büntetés óta már 10 év folyt le. — A h o 11 a n d i is a szigorúbb irányt követi, nem követelvén a büntetés kiálltát. és visszaesési büntetésül a rendeset V3-dal felemelteti. Aportugalliis hason szellemű és pedig ha az egyik csak kísérlet vagy bünrésiesség volt, vagy elévülés alá esett is.9) Az anyagi büntető jog átalános részéből a mai codiücatióknak még két kiirivó hiányát kívánjuk kiemelni. Az első a büntetés alá eső tettek felosztására vonatkozik, tnely szerint a már annyira kárhoztatott franczia rendszer osztályzata : bűntettekre, vétségfkre, kihágásokra ; nemcsak az uj p o r o s z s még ujabb oldenburgi, hanem a legújabb baj o r (art. 1). és b r é m a i (§.2.) által is elfogadtatott, mindkét utóbbinál a megkülönböztetés a büntetési nemek különbségeire alapitatván ; a bajornál mégis azon fontos javítással, mikép a tisztán rendőri törvénytelenségek külön rendőri törvénybe soroltattak. — Az olasz s portugallia franczia rendszert követi; mig a h o 11 a n d i azoktól eltérve csak bűneseteket ismer, a büntettek, vétségek megkülönböztetése nélkül. A másik káros hiány a definitiók és átalános elméleti t a n o k használatában áll ; 1U) mit mind az olasz, mind a portugalli codexeknél nagy mértekben találhatunk ; mig ellenben a brémai és bajor ujabb törvénykönyvek e bajtól mentesek ; mi csak helyeselhető, miután a codexeket nem lehet s nem kell tankönyvekké alakítani. Az anyagi büntetőjog különös részére vonatkozó legújabb codificatiókról később fogunk szemlét tartani. Jogeset. Mesteremberek könyvkivonatainak bizonyereje Póthit oda nem Ítélése, midőn a számla a hitelkönyvekkel s kivonataikkal meg nem egyezik. Nedvig Ferencz Szombathely városához 1863. jul. 2kán 157. sz. a. benyújtott szóbeli keresetében előadja, miszerint Rohrer László szombathelyi lakos még 1854. és 1858. években az A. a. mellékelt hitelkönyvi kivonat szerint felperesnél ruhanemüeket készíttetvén, azok ára fejében az általa teljesített részletes fizetések betudásával még 100 frt 25 krral máig is adósa, ennélfogva hitelkönyvön alapuló követelés- teljes bepróbálására póthitét felajánlván, esedezik, miszerint Rohrer László a kereseti tőke, annak 1862. jun. 13-tól folyó 6°/,, kamatai és perköltségekben elmarasztaltassák. E 11 e n b esz é d é b e n alp. a felperesi követelés valóságát a leghatározottabban tagadja, minthogy alperes, ha csináltatott is ruhákat, azok árát kifizette, — állítja továbbá, mikép a mestereinberek könyvei csak akkkor birnak hitelességgel, ha a vtk. II. r. 106. §-ában és az 1844: 6. t. czikkben meghatározott módon vitetnek, már pedig felp. könyve ellen következő érvényes kifogások vannak: a) nem tanusittatik, hogy felp. üzleti könyve hatóságilag hitelesítve volna, b) nem tanúsítja felp., hogy •) Itt nem csekély szigorúságot nyilvánit 1844-i Codex tervünk is, mely nemcsak az elitélést, hanem az első büntetés kiálltát is követeli ugyan ; de megengedi, hogy a visszaesésért a büntetés kétszereztethessék (93. §.) azon felül nemcsak mint a brémai, némely kiválóbb bűntetteknél, hanem minden bűntettnél rendeli érvényesítetni; és pedig a maximumig megengedi a büntetést emeltetni még oly bűntetteknél is, melyeknél csak elitélés, de a büntetés kiállta elő nem fordul. (96. §.). I0) E hiányban is még sokat szenved 1844-i Codex-tervünk, mely a bünkisérletnél még azt is definiálja, hogy mit jelent a bűntett kezdete, s mit bevégzése, (46. § ) továbbá leirja, hogy ki a tolvaj, mi a tolvajság (294. §.) mi a sikkasztás (309. § ), mi a rablás (317.), mi a csalás (373.), ki az orgazda (411. §).