Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 90. szám

377 rendes Strazza könyvet vitt, s abba mindent időrend s folyó szám szerint bevezetett volna; c) nem tanúsítja, hogy rendes számviteli könyvet vitt, sőt az A. a. számlán a „követel és tartozik" rovatok elő sem fordulnak. De különben is a könyvkivonatok az 1840: 16. t. cz. 19. §. szerint bizonyító erejöket csak egy esztendeig és 6 hónapig tartják meg, holott a kereseti követelések keletkezésének ideje 4 illetőleg 8 évet is meghalad; végre jelen esetben a pótesküveli bizonyításnak helye nem lehet, mert felp. könyve mint nem törvényesen vezetett, próbaerővel sohasem birt.Felperest keresetével elmozdittatni, s költségekben niarasztaltatni kéri. Válasz. Alp. beismeri, hogy felperesnél ruhákat csináltatott, de állitja, hogy azok arát kifizette, ezen állítás bizonyítandó lett volna. — Az 1858. apr. 1-én tett részlet fizetés után 100 frt 25 kr. maradt, mely alkalommal felperes ujabb megrendelést tett, mit a D. szerint kihallgatandó tanuk igazolandnak, s hogy az ekkor megrendelt ruhanemüek alperesnek póstautján elküldettek, az E. a. póstavevény által igazoltatik;—- mindezek ellenében alp. csak ugy menekülhet a fizetés alól, ha felperestől nyugtát mutat elő. Jelen ügy az osztrák törvények szerint, mint azok hatálya alatt keletkezett ügylet — levén elintézendő — minthogy a ptkv. 126 és 270. §§-ai szerint felp. hitelkönyvével félpróbat állit elő, azt póthitével teljes próbaerőre emelheti. Különben felp. alperesnek a főesküt oda kínálja, esküdjék meg arra, hogy a kereseti összeget megfizette. Végre könyvét törvényszékileg megvizsgáltatni kéri. Vi szo n v ál asz b a n állitja alperes, miszerint az általa csináltatott ruhák kifizetését igazolni csak azon esetre tartoznék, ha felp. a követelés valódiságát törvényszerűig bebizonyította volna, különben is felperest terheli annak bebizonyítása, hogy az általa csinált ruhák ára kifizetve nem lett. Az E. a. póstavevény csak azt bizonyítja, hogy ruhanemüek küldve lettek, de n.em hogy hitelbe adattak. Az osztrák törvényekre sem támaszkodhatik felp., mert a hivatkozott 126. §. az 1840: 16. törv. ezikket fentartottta és csak l1/, évig tulajdonit próbaerőt a mesteremberek könyveinek az osztrák kereskedelmi törvény is. Az 1840: 15. t. cz. szerint főesküveli bizonyításnak csak akkor van helye, ha abban a felek kölcsönösen megegyeznek alp. azt le nem teszi, sem felperessel letenni nem engedi. Ezek után Szombathelyváros törvszéke által 1863. szept. 4-én 197. sz. a. hozott ítélettel alp. a felp. kereset alól felmentetett és felp. 7 frt 1 kr. perköltség megfizetésében marasztaltatott; „mert a felperesileg A. a. bemutatott kivonat az 1840: 16. t. cz. 19. §-ához képest, miután az árjegyzéki kivonat már több évek előttről szól, félpróba erővel még azon esetre sem birna, ha az a törvényszabta módon vezettetett volna, s igy felperesnek (élpróbája nem levén, a pótló eskü részére meg nem itéltettetett, alp. pedig a felp. követelést tagadván, felperesnek lett volna kötelességében követelését begyőzni, mit azonban felp. nem tudván, alp. a felp. követelés alól felmentendő volt. A felperesileg kihallgatni kért tanuk kihallgatása azért volt mellőzendő, mert feltéve, hogy ezek a D. a. kérdő pontokra felp. részére kedvezőleg tanúskodnának is, mivel azonban ezen kérdő pontokra teendő feleleteik által azon körülményt, hogy nem fizettetett-e ki alp. által talán megrendeléskor a ruhanemüek ára — ki nem derítenék, mert hozzájok ily kérdő pont nem kívántatott intéztetni, de a ruhák becsértékét sem lehet ezen kérdő pontok szerint megalapitatni, s igy a tanuk vallomásai a per eldöntésére befolyással nem birnak" sat. Ezen ítéletet felp. felebbezte, mert felp. jelen ügyletre az 1840: 16. t, ezikket nem tartja alkalmazhatónak, — az osztrák törvények alatt keletkezvén az ügylet, s igy a rendesen vezetett iparosi hitelkönyv kivonatához a póthit mindenkor megítélendő lett volna; mert alp. a fizetést semmiképen sem igazolta és a főhitet letenni nem akarta; mert alperest puszta tagadása nem mentheti akkor, midőn ő maga is beismeri, hogy felperesnél ruhanemüeket megrendelt, melyeknek elküldését a póstavevényen kivül a tanuk vallomása is igazolta volna. A kir. táblán Ítéltetett: „Ezen még az osztr. ptkv hatálya alatt keletkezett jogügyletre nézve, annak megítélésére, váljon felp. könyvei az 1840: 16. törv. cz 23. §-a értelmében rendesen vezettettek-e, s igy azoknak félpróba erő tulajdonitható-e ? a könyveknek szakértők általi megvizsgálása, ugy a ruháknak az alp. kezéhez jutására nézve a felp. tanúinak kihallgatása szükségesnek találtatván, az e. b. ítéletének feloldása mellett az érintett próbák helyreállításának eszközlése, s ennek folytán ujabb ítéletnek hozatala elrendeltetik. E szerint ez e. b. Ítélet feloldatván, a periratok sat." (1864. apr. 16-án 13079. P. sz. a.). Ezen kir. táblai Ítélet folytán felp. könyveinek szakértők általi megvizsgáltatása s a tanuk kihallgatása elrendeltetvén, a felek s a törvszék részéről kinevezett 3 szakértő felp. felmutatott könyveit nem az 1840: 16. t. cz. szerint vezetett félpróba erejű könyveknek ugyan, de mégis, miután bennök sem törlés, sem egyéb aggály nem létezik, olyanoknak találták, milyeket egy mesterembertől kívánni lehet, s melyekben a teljesített munka s teljesített fizetések rendesen feljegyezve vannak. A hit alatt kihallgatott tanuk pedig azt vallották, hogy felp. készített alp. részére ruhanemüeket, s azokat az inas által postára el küldötte , hogy azonban kezeihez jutottak-e azok alperesnek, s áruk ki van-e vagy nincs fizetve, arról tudomással nem birnak. Alp. erre megjegyzi, hogy szakértőkkel is igazolva van, mikép felp. könyveinek nincs próbaereje, már azért sem, mert a 113. sz. lapon foglalt számlát követeli felp., de mivel a későbbi 175. lapon foglalt számla kifizetettnek tűnik elő, ez azon vélelmet alapítja meg, hogy a korábbi is kielégíttetett. Felp. felhozta, hogy a könyvek rendesen vezettettek, a tanukkal és póstavevénynyel pedig a ruhák elkészítése és elküldése igazolva van, kéri részére apóthitet megítéltetni. Ezek után Szombathelyváros törvényszéke 1864. deczem. 12-kén 366. sz. a ujabb ítéletével alperest a kereset alól fölmentette s felperest 13 forint 26 kr. költség nem fizetésére kötelezte. „Mert: alperes a felp. követelés valóságát tagadván, az A. a. hitelkönyvi kivonat pedig az 1840: 16. t. cz. 19. §-ához képest félpróba erővel nem bír, mert az A. a. beperesitett számla a bíróság előtt eredetben is felmutatott hitelkönyvvel, s azokból leirt kivonatokkal meg nem egyez, s az ár másként van a hitelkönyvekbe beirva, s másként az A. a. számlában kitéve; mert a kihallgatott tanuk közül egyik sem bír határozott tudomással: minő tárgyak, s különösen mikor készíttettek alp. részére; mert felp. maga is beismerte azt, hogy az alp. félnek egy később benyújtott számla általa kifizettetett, már pedig a ptkv 1430. §-ához képest a később benyújtott s kifizetett számla azon törvényes vélelmet feltételezi, hogy ezen utóbbi számla kifizetése által a korábbi is már törlesztetett, s igy felp. keresetét félpróbával támogatni nem tudván, részére apóthit megítélhető' nem volt, s igy alperes a felp. kereset alól felmentendő volt sat." \