Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 86. szám

362 Ezen végzés ellen Lehóczky Boldizsár felfolyainodást és semmiségi panaszt nyújtott be a következő okokból ; mert a kir. tábla 1863. évi oct. 7. 1458. sz. a. hasonnemü ügyben és pedig Nógrádmegye tiszti főügyészének Thuránszky Kristóf ellen 25 nehéz gira vagyis 105 frt lefizetése iránti ügyében következő végzést hozott : „miután a széksértés alapjául vett cselekmény nem a biróság fzeme előtt és nem személyesen történt, s egyszersmind azt rosz szándékból eredetinek venni nem lehet: ez okon alperes a reá rótt birság alól feloldatik, egyúttal azonban helytelen és a biróség tekintélyét sértő irásmodora komolyan roszaltatik." Tehát azon elvnél: quoduni justum alteri aequum folyamodó a pénzbírság alól annyival inkább felmentendő volt, mivel jelen esetben nem is a felfolyamodó által elkövetett tény képezi a vétség tárgyát, hanem a becsatolva levő bizonyítvány szerint megbízójának ténye ; mert az •/. 2/. 3/. a. táblai határozatok bizonyitják, hogy az eljáró "bíróság Visznyovszky Emília 3 rendű ügyében törvényellenesen járt el, sigymind Visznyovszky Emília, mind pedig felfolyamodó által elkövetett sértést képező tény beszámítás alá sem vehető sat. A kir. Hétszem. táblán határoztatott: „A kir. it. táblának határozata az abban felhozott indokokból helybenhagyatik, s az ügyiratok sat." (1864. nov. 20 án 1087. P. sz. a.). Kúriai Ítéletek Magánjogi ügyekbec. A kir. Hétszemélyes táblán. 52. A m.-szigeti cs. kir. pénzügyi ügyészségnek, mint a m.-szigeti kir. kincstári könyvnyomdai pénztár képviselőjének — Szontag Ferencz és érdektársai elleni 200 frt tőkés járulékai iránti perében ítéltetett: Alperesek beismerik, hogy a keresetbe foglalt 200 frt kölcsön a m.szigeti könyvnyomda alapból nekik kiszolgáltatott, s azt elfogadták ; ennek ellenében pedig arra nézve, hogy azok érvénytelensége a kölcsönzés idején Mármarosmegyében nyilvános lett volna, semmi bizonyítékot sem hozván fel, valamint azon körülményt, hogy a felvett két db 100-as jegyet érvénytelenségük miatt alperesek nem használhatván, azokat elégetés végett rendeletre beadták, nem igazolván, végre tekintve azt, hogy két év folytán a keresetbeli tőkétől a kamatok fizettettek, arra nézve pedig,hogy a kamatok I. r. alp. fizetéséből illetéktelenül vonattak le, felszólalás nem történt. Ezeknél fogva perbe fogott alperesek a keresetbeli 200 frt tőke öszveg, s ettől 1851. oct. 22. kielégítésig járó 6°/fl kamatok és 10 frtba megállapított perköltségeknek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe melletti megfizetésében elmarasztatnak. Ezek szerint az alsóbb biróságek ítéletei megváltoztatván, a periratok sat. (1865. szept. 5-én 13826. sz. a. Elő.: Lázár Mihály ktb). A kir. itélő táblán. 242. Néh. SzűllőLajosné szül. Cseffalvay Agn., Szül lő Geiza s többeknek — néhai Vranovics utáni hagyatéki tömeg, és Kunszt Ferencz cs. kir. főhadnagy elleni zálogváltó perükben végeztetett: A kérdéses zálog valósága, és az, hogy annak majdani kiváltása bejelentőket illeti, — az A. alatti íelülfizetési szerződéssel teljesen van ugyan bizonyítva, miután azonban azon szerződésbe, mely egyedül a bejelentők szép annya,báróRzikovszky Anna, előbb Szüllő Zsigmondné, utóbb Munkácsy Sándorné után, örökösödés utján, egyenes leszármazóit illető részjószágok iránt, — még 1793 ik — évben gr. Forgách Judit, Bertalanffy Alajosné ellen indított, majd utóbb Vranovics Pál, ugy is mint Máholányi Erzsébet, Naszvády Józsefné részének actualis birtokosa, — és neje, utóbb özvegye felül fizetést adó Csuzy Judita ellen, 1815-ik évben nyertesen bevégzett — de végre nem hajtott perre hivatkozik, arra nézve, hogy ezen zálog miből áll, épen semmi sem foglaltatik, a bejelentők részéről pedig, nem is a felülfizetési szerződésbe igy körül irt ezen perből, de szépannyok elődje, br. Máholányi Klára, br. Rzikovszky Antalné, felperessége alatt, testvérei, illetőleg egyikének maradékai ellen, még előbb nyertesen bevégzett, és 1775-ik évben végrehajtás alá került osztály igazitási perből, hitelesített másolatban kiadmányozott B. és C. alatti rekesztvényekkel ezen hiány kipótoltnak azért nem tekintethetik; mert a B. alatti melléklet, mely nevezett br. Máholányi Klára, br. Rzikovszky Antalné és testvérei, illetőleg egyikének maradékai között 1753-ik évben létrejött osztályt tartalmazván, ilyenképen általuk e részben főbizonyitéknak volt szánva, mint azon osztály igazitási pernek C. alatti csatolmánya, hogy ezen pernél eredeti alakban léteznék, a hitelesítő záradékban nem emlitetik, e nélkül pedig kivált azon perben nem állott örökhagyó örökösei, illetőleg jog utódja ellen, azon igy hitelesített másolatot, melynek eredetije azon bíróságtól megszerezhető nem is vala, az előmutatni kívánt, és bejelentők által előbb meg is ajánlott eredetivel, egyen értékű bizonyítéknak venni nem lehet; — mert továbbá bejelentők különben is azt, hogy szép annyuk br. Rzikovszky Anna, Szüllő Zsigmondné,— a B. alatti osztály levél szerint, testvéreivel osztozkodott, és a C. alatti végrehajtási jelentés szerint, osztály kiigazítást nyert br. Máholányi Klárának, br. Rzikovszky Antalnénak, egyedüli örököse lett légyen, következőleg a kérdéses zálog tárgyát, annak osztályrésze egészben képezné, — legkevésbé sem bizonyították, sőt a bejelentéssel megtámadott hagyaték részéről 7. és8-ik sz. a. eredetiben, illetőleg azzal egyen értékűnek vehető alakban becsatolt szerzemény levelekből, melyeknek bizonyító eréjét azon egyszerű tagadás, hogy B. Rzikovszky Klárának, Antónia nevü testvére nem volt, nem csak meg nem dönti, sőt Rzikovszky Klárára nézve beismeri, ekként annak ellenkezője kiviláglik, ugy hogy bejelentők azon követelése , miszerint zálogváltási joguk , Vranovics Pálné hagyatékának, és azon Vranovics Pálné jogutódja felső kaapi birtokának egy harmad részére feljegyeztessék, — törvényes alappal már éppen nem bir, arra nézve pedig, hogy a követelt zalogváltási jog a hagyaték egy harmad részénél mindenesetre kevesebbre ugyan, de az ennél kissebb mértékben is, mire, és mennyire terjedhet, bejelentök helyett, kik a jelen, bár egyedül a jog megóvását czélzó ügyben, teljes mértékben nem kívánható bizonyitást, még megközelítő mértékben sem teljesítették, a megtámadott hagyaték, melynek részéről az elsőtől 25-ik számig jeleken — legnagyobb részben eredetiben is bemutatott szerzemény levelekkel, az is teljesen van bizonyítva, miként ezen hagyaték, a három Máholányi testvértől szerzett birtokokon felül, még több másoktól ugyan csak a kérdéses községekben vett birtokokat is magában foglalja, ennél több és részletes ellenbizonyitással nem tartozhatnak, és igy a tárgyilag ki nem mutatott zálogváltási jognak még kevesebbre is feljegyzése, eszközölhető sem lenne, ezeknél fogva az eljáró megyei törvényszék mint telekkönyvi hatóság végzésének megváltoztatásával, bejelentők, az általuk miség, és mennyiség tekintetében, legkevésbé sem igazolt zálogváltási joguk (eljegyzése iránti kérelmüktől elmozditatnak,és bejelentésüknek jelen végzés jogerőre emelkedésével, kitörlése elrendeltetik, a felterjesztett ügyiratok sat. (1865. aug. 29 én 1302. sz. a. Előadó: Nyeviczkey). Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY 1STV.4N. Xyomatott rtstcn 1865. A" o c s i Sándor állal (krköcy, Galgvcztj és Kocái njomdojnóon). "-' —