Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)
1865 / 87. szám
Pest, 1805. kedd nov. 7. 87. szára. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Kültörvényhozási szemle. II. — Jogeset. —Kiír. ítéletek. — Hiv. tudnijr. Kültörvényhozási szemle. Büntetőjogi Codificatio. — Anyagi büntetőjog (1860-1862.) II. Az államok büntető törvényhozásának jelleme, haladási fokozata, különösen azon jogszabályokból tűnik ki, melyeket az a bünkisérlet ről, és ezzel kapcsolatosan a biróságoknak engedett kimér esi szabadságról senyhitésijogról megalapított. Ezekben központosulnak kivállóan azon válaszfalak, melyek korunk jogossági iránya, és a régi jogiskola törvényhozásainak elrettentési tanai közt emelkednek. Utóbbiak a büntető igazságszolgáltatás legfőbb érdekeit csak az elrettentést előidéző büntetések, s büntetési szabályok által gondolván előmozdíthatni, nem engedték, sem azt, hogy a bíróság a szorosan kitűzött büntetésektől eltérhessen s a körülményekhez képest enyhébb büntetéseket alkalmazhasson, sem azt, hogy a bünkisérlet a bevégzett bűntettől ' kérő jogtekintetek alá vétethessék, és külön beszámitás, külön büntetési mód alá kerülhessen. Napjainkban a tudomány s ujabb törvényhozási politika igényei egészen eltérő irányt követnek. Ami különösen a bünkisérletet illeti, erre nézve a szabadelvű joiji kifejlődés kívánalma abban központosul, hogy a bünkisérlet, a bevégzett bűntettől, mindig külön jogi s különösen beszámítási tekintet alá jöjjön , s igy azok mindig két egymástól lényegesen különböző, elvált jogi tényezőt képezzenek, és hogy az csak azon esetekben kerülhessen büntetés alá, midőn a bűnösséget, a czélzott de nem létesített bűntettre nézve, valódi cselekvési tények kétségtelenné teszik. Ezen irányt mindeddig jóformán legtökéletesebben érvényesiti az angol törvénykezés, mely a római jog elvének nyomán, nem az átalános, elvont fogalmat képező bünkisérletet, hanem csak bizonyos, törvényben kijelölt cselekvényeket rendel fenyitetni, melyek már önmagokban bizonyos bűnösséget állítanak elő, és a melyek a mi divatos jogrendszerünkben bünkisérletnek neveztetnek. — Ezen irány az, mely felé törekszenek az ujabb európai törvényhozások is, csakhogy még mindig szembetünőleg azon ellentétes befolyás alatt, melyet az elrettentési irányból kiinduló franczia jog-rendszer gyakorol, melyben a bünkisérlet a bevégzett büntettél ugyanazon tekintet alá vétetni rendeltetik. — A haladás azonban kéts gbevonhatlan. Ezt tanúsítja már az is, mikép mindinkább nagyobb tért foglal el azon elv, hogy a bünkisérlet csak a törvényben kijelölt esetekben büntetendő, mi a jogbiztossagra már magában is nagy nyereség, miután a bünkisérlet átalános fogalmával járó bizony talanság s birúi önkény ellenében meglehetős biztos védelmet nyújt. Ezen elvet követi eay részben mára franczia törvény is, de egy oldalulag csak a vétségek s kihágásoknál, mig a bűntetteknél attól eltérve, a törvény általi kijelölésre nem tekint, s a kísérletet itt mindig büntetendőnek rendeli Es itt már előáll a franezia jog-rendszer befolyása. Mind a b aj o r (48. ez.), mind a brémai (7b\ §.), ugyana/oii megkülönböztetésből indul ki. — A hollandi Codi-x itt legnagyobb haladást nyilvánit, mert legjobban megközelíti az angol rendszer érintett jogelvét, midőn (44. cz.) a bünkisérletet csak a törvényjelölte esetekben rendeli büntettetni.1) A bünkisérlet egy másik lényege a büntetés kimérésében fekszik. A franczia törvény hozás a bünkisérletet a bevégzett bűntettel egyenlőn rendeli büntettetni, mi az elrettentési törekvés kifolyása, de a mit jogosnak mondani sohasem lehetend. Mind a mellett, a franczia jog túlnyomó befolyása s uralma folytán, ezen veszélyes elv, melyet a franczia Code mintájára készült porosz törvény is befogadott e legújabb codillcatiókban is meghonosult, meg a bajornál, brémainál, hollandnál, olasz-belgiuminál. Csakhogy annak enyhitésére, szabadelvű ja vitására nevezetes reformok is történtek. így az uj bajor törv. azon elv megalapításához azon felhatalmazá-it csatolja, minélfogva a bíróság a kísérletnél a büntetést a törvényjelölte határok közt leszállíthatja (49. cz.) Maga a p o r o s z törvény is megengedte a leszállitatást; éspedig legsulyosabbaknál is — halai, örökös fogság helyett — 10 évig, a bajor pedig (49. cz.) 8 évig s kisebb ebetekben a rendes büntetés feléig, sőt a brémai 5 évig s fogsági büntetéseknél a minimum %-déig. Ez haladás a franczia jog irányában mely nem rendelkezett ily felhatalmazásról; de a jogosság s jogbiztosság érdekében még sem kielégítő, mert nem kötelező szabályu, tehát érvényesítése nem szükségképi, mint azt a jogosság megkivánja. — A brémaié tekintetben kellő haladást tőn, mert nemcsak megengedi, hanem meg is hagyja,2) tehát kötelezi, hogy a kísérlet büntetése mindig kevesebbre szabattassék (79. §.). A franczia jog szigorát az uj hollandi Codex legnagyobb mértékben utánozta, midőn egyenesen meghagyja, hogy a kísérlet a bevégzett bűntettel egyenlőn büntetessék (44. cz.) Igen fontos kérdés itt az is, ho%y már magok az előkészületek is büntetendők-e vagy sem ? Az előhaladottabb jogrendszerekben elvül van elfogadva, hogy csak azon kísérlet fenyítendő, mely mar a bűntett megkezdésében áll; minthogy magában az előkészület megbüntethesse igen veszélyessé válna, bizonytalan levén, váljon az eszközök beszerzése, készítése csakugyan bűntett kivitelére s nem más egyéb czélokra volt-e szánva ? Azért már a franczia Code is e 1 k e z d é s t követel, mit az ujabbak is követik. így a bajor 47 ik czime csak akkor tekinti létezőnek a bünkisérletet, ha a tettes bűntett elkövetési szándékkal, oly cselekvényt követettel, mely a bűntett kivitelének kezdetét képezi; és 51. czikje ily megkezdés nélkül az előkészületeket nem 1 ) Ezen elvet tette magáévá 1844 - ikiCodex tervünk is, midőn a 49. §. rendeli. , A mely esetekben pedg a bűntetteknek egyes nemeiről szóló törvények a kísérletre büntetést nem rendelnek, azokban bünk serletért büntetés alá senki nem vonathatik" Mi rövidebben, szabatosabban csak azt fejezi ki, bog-y bünkisérlet büntetésének <sak a torvény által kijelölt esetekben van helye. *) „Uie Strafe d Versuchs — rendeli — ist nach der für die vollendete Tliat angedivheten Sti afe zu bemessen. Sie soll derén H ö c h s tbetrag nicht erreiche b!" Es ezen meghág.vasi kifejezés használtatik további szabályaiban is Ezt a/ 1844-iki tervünk egyenesen nem mondja ki, de világosan következik a 48 §-ból, mely szerint, az mindig az egyes bűntetteknél a kisér etre nézve hozott külön szabályok szerint büntetendő. Telist sohasem a bevégzett bűntett büntetései szerint. Es csakugyan minden egyes bűntettnél, hol bünkisérlet létezhet, azt látjuk, hogy 1844-ik tervezetünk mindenütt tetemesen kiselib büntetés aláveti; igy rablásnál a rendes 10-14 év helyett csak 3 vagy 5 évi börtönre (355 §)a gyujtogatásnal ,i bevégzett fogságának felére (.394. § ) pénzhamisításnál 12 év helyett 3-ra sít Tehát ezen alább szállítást nem megengedi, hanem határozottan rendeli, kötelezi. 87