Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 86. szám

361 Végre a pen sylvaniai — 187. §-ból álló — codexjellemzésére szolgáljon, mikép a halálbüntetést csak a gyilkosság eseteiben hagyta fenn ; a büntetések becstelenitési hatályait eltörlötte ; a magán fogság rendszer folytán a büntetés tartamát leszállította; gyilkosságnál is megengedi az enyhítő körülmények jogi tekintetbe vételét s a rendes büntetés átváltoztatását; és a bűnösség igazságosb beszámíthat ására semmi büntetési minimumot sem alapított meg. És mindezekből látjuk, a nagy és kis államokban egyformán, nyilvánulni azon erős törekvést, hogy a büntetőjog igazságos s szabadelvű reform alá vétessék; kétségtelenül azon okból, mert a törvényhozások az előbbi rendszerekben nem lelték fel teljesen azon jogalapokat, melyek a honpolgárok személy s vagyon bátorságára nézve kielégitő jogbi/.tosságot nyújthattak volna, mi nélkül társalmi kifejlődés s lialadás nem is képzelhető, sem a szellemi, sem az anyagi életben. Pedig az elősorolt törvényhozások legnagyobb része már előbb is birt rendszeres codexekkel, melyek a haladás terén állottak. Mily sürgősen intő példák ezek reánk nézve, kiknek büntető törvényeik még mindig a barbár középkor maradványai, melyek minden bűntettnél egyedül absolut büntetéseket rendelnek, melyek a bűnösség különböző fokozatait semmi tekintetbe sem veszik, és a melyek mégis majdnem minden büntettet halállal rendelik büntettetni. Számos bűnesetről emlitést sem tesznek, míg sokat nem is veszik bűnténynek, hanem polgárjogi kereset alá sorolják"; azoknál pedig, melyekről megemlékeznek, a büntetti kifejlődés különböző fokozataira, milyek a bünkisérletnél, bűnrészességnél, bűntársaknál fordulnak elő, semmi tekintettel sincsenek. Hogy ily rendszer mellett a bíráskodás önkénye határtalanná válik, e mellett pedig a jogbiztosságnak még árnyéka is elenyészik, semmi kétséget sem szenvedhet. Elégséges okok, hogy az 1861diki orsz. birói bizottmánynak e téreni megbocsáthatlan, bűnös mulasztása mielőbb helyrehozattassék. Különben a fentebbi codiücatiók jellemzésére bővebb adatokat nyújthat azok részletes ismertetése, mit a következő czikkekben nyújtani megkíséri endjük. Döntvény. A kisebb összeggeli megváltásnak csak a széksértési s nem a nyelv váltsági esetekben is van helye. Lehóczky Boldizsár ügyvéd egyszersmind liptómegyei főügyész Visnyovszky Emilia szül. Andaházy aszszony nevében a liptómegyei törvényszék, mint telekkönyvi tanácsnak 1862. június 25-én kelt végzése ellen felfolyamodván, a törvényszéket következő szavakkal: „melytől az eljáró törvény csavaró bíróság (rabulista) alolirottat soha meg nem foszthatja" — megsértette, az eljáró törvényszék ezen esetet fontolóra vévén, a nevezett ügyvédet a 2. sz. itélet szerint nyelvváltsági büntetésbe a szt.miklósi kórház javára elmarasztalta, és a bíróságot sértő kifejezéseket kereszivonásokkal birói tollal kitörülte, és miután az Ítéletben idézett törvények szerint a nyelvváltsági ítéletek csak birtokon kivül felebbezhetők, az itélet foganatosítása végett az éjszaki járás főbírája jelentési kötelesség mellett kiküldetett. Az itélet indokai következők: „Habár ilynemű sértő és a bíróság tekintélyét le üacsonyitani czélzó kifejezések általában egy ember miveletlenségéf, nyerseségét és bárgyuságát jellemzik, mely is egyszerűen megvetendő lenne, mégis e törvszék a jelenlegi esetet a közönség iránti tekintélyének fentarrása végett a f. é. jul. 23-án 941. sz. fel folyamodványban foglalt becstelenitő és sértő kifejezést, „melytől az eljáró törvény csavaró bíróság (rabulista) alólirottat soha meg nem foszthatja" egyszerű megvetéssel meg nem czáfolhatja, minek következtében jogaihoz ragaszkodva, saját törvényben alapuló hatalmánál fogva a benyújtott folyamodványban foglalt tételt bíróilag keresztvonással kitörülteti, Lehóczky Boldizsár ügyvédet a Htk. II. részének 72.czimeaz 1635 : 89, 1649: 94, 1723: 57. törvények világos értelme szerint nyelvváltságban 25 darab nehéz markának azaz jelenlegi 105 írtnak a megye-kórház részére lefizetésében elmarasztalja, s ennek végrehajtására, minthogy az 1635: 89. 2. §. és 1729 : 28, 19. §. alapján nyelvváltsági elmarasztalások csak birtokon kivül felebbezhetők, az éjszaki járás szolgabirája 8 nap alatti jelentés beadása mellett kiküldetik." Ez ellen Lehóczky Boldizsár felfolyamodást és semmiségi panaszt nyújtott be, mert az ideigl. törv. szabályok 1. R. 1. §. értelmében csak az anyagi, nem pedig az alaki magyar törvény állíttatott vissza, már pedig a széksértési nyelvváltsági bírságok, mint a közép kornak elavult institutiói a vissza nem állított alaki törvénynek kifolyásai; mert a kérdéses beadvány telekkönyvi beadvány levén azaz 1855. telekkönyvi rendelet értelmében tárgyalandó ezen rendeletben pedig a nyelvváltsági bírság nem említtetik; mert a birói kézzel történt kitörlés többé nem létezik, s meg van szüntetve, mint a magyar alaki jog kifolyása; mert a kórház részére történt marasztalásnak helye nincs, mert azon esetben is, ha a birságnak helye volna, az az idézett elavult törvények rendeletével ellenkezik,a 105 frt marasztalás helytelen, mert az nyomban 25 írttal megváltható, s a megváltás meg nem engedése a törvényekkel ellenkezik, mert az elmarasztalás felperesség nélkül történt, felperesnek a megyei tiszti ügyésznek, s nem a törvényszéknek kelletvén lenni, azon körülmény pedig, hogy folyamodó tiszti ügyészi hivatalt visel, akadályul nem szolgálhat, mertLiptómegyének még egy tiszti ügyésze van; mert kereset és kihallgatás nélkül az ujabb törvények szerint az elmarasztalás nem képzelhető; mert az elmarasztalt tiszti ügyész a nevezett özvegy asszony ügyét pártolni azért is kötelességének tartja, mivel az már annyira szegény, hogy ügyvédét sem fizetheti; mert a '/.alatti bizonyítványból kitűnik, hogy felfolyamodó mint Pongrácz Józsefné meghatalmazottja annak meghagyásából követte el ezen tényeket, s igy a bántalmazást is nem ő, hanem maga a sértett peres fél követte el. Ezen felfolyamodásra hozott végzéssel a fellebbezés csak birtokon kivül engedtetett meg. A marasztalt ügyvéd ez ellen ismét felfolyamodott, mert az ideigl. törv. szab. 50, 88, 96, 98, 99, 103 és 107. § ai szerint a felebbvitel, felfolyamodás és semmiségi panasz mindig birtokon belül történik, kivévén a sommás szóbeli perekben, már pedig ezen eset a sommás szóbeli perek sorába annál kevésbé tartozhat, mert adósságot nem képez, de jelen esetben az ideigl. törv. szab. 117. §-ának jogkedvezményei is előfordulnak, miután felfolyamodó a megkisérlett zálogolás ellen törvényes határidőben felfolyamodott sat. A k i r. táblán végeztetett: „A kiszabott pénzbeli büntetés kissebb összeggeli megváltásának csak a széksértési, nem pedig a nyelvváltsági esetekben lévén helye, miután felfolyamodó ügyvéd a reá mért pénzbirságban törvény szerint marasztaltatott, az ezen marasztalás elleni felfolyamodás pedig birtokon kivül szinte törvényben alapulólag lőn megengedve, ennélfogva az alap nélküli semmiségi panaszoknak elvetése mellett, az első biróságnak a büntetés kérdésében hozott határozata oly változtatással, hogy a kimért pénzbeli büntetés 100 o. é. frtban levén beszedendő, nem különben a felfolyamodás felterjesztése és a végrehajtás érdemében hozott határozatai is az azokban I felhozott indokokból helybenhagyatnak, s az iratok sat." I (1863. nov. 27-én 4191. sz. a.).