Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 86. szám

Pest, 1805. péntek oct. 3. 86. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Kültörvényhozási szemle. I.— Döntvény. —Kur. Ítéletek. Kültörvcnyhozási szemle. Büntetőjogi Codificatio. — Anyagi büntetőjog (1860-1862.) I. Az esküdtszékekre vonatkozó európai törvényhozások ismertetését befejezvén;') most áttérünk az anyagi büntető jog reformját tárgyazó legújabb európai codificatiók mozzanataira. Es itt ujolag azon mélyen érzett rcndkivüli szükségességnek adunk kifejezést, miszerint országgyűlésünk, mihelyt a közjogi kérdések megoldása után, államunk belügyi szervezésére időt nyerend, mindenek előtt a büntető jog codiíicatiójáról gondoskodjék. Es pedig nemcsak azért, mert ez az 1844-iki nagy becsű Codex terv létele mellett, leghamarább, legrövidebb idő alatt eszközölhető ; hanem azért is, mert épen ezen codificatiót a társalom legéletbe vágóbb, legszentebb érdekei a legsürgősben követelik. Tudjuk, mikép az anyagi magán jog előtt, melynek codificatiója a legnehezebb s legtöbb időt igénylő s azért legmesszebb jövőbe eső munkálatot szükségelend ; a birósági szervezetet is magában foglaló törvénykezési rendszer alakitása szinte a legelső, legsürgősb szükségeink közé tartozik, már hitelviszonyaink érdekében is, melyek, vagyoni állapotaink javítása, illetőleg átalános elszegényedésünk tovább terjedésének meggátlása végett, kell, hogy mielőbb korszerű reform alá vétessenek. Nem vonakodunk mégis kimondani: mikép utóbbi codificatiónak a büntetőjogit utánna tenni, a leghelytelenebb törvényhozási politika lenne. Mert a polgárjogi törvénykezés codiíicatiója, bár anyagi kifejlődésünk legfontosb érdekei, de mégis csak anyagi érdekek körül forog; mig a büntető jogi, maga a társalmi lét alap feltételeinek, legszentebb jogainak, a személy s vagyoni biztosság és polgári szabadság biztositására vonatkozik, mik nélkül a vagyoni kifejlődés sem tekinthető biztosítottnak. Es épen ez az, mi hazánkban jelenleg a legszomorúbb állapotban, legnagyobb elhagyatottságban senyved. Nem vizsgáljuk most az okokat, melyek az 1848 előtti törvénykezésünk s a jelen provisorium rendszere közti szoros kapcsolatban, ezen szomorú, Európában jóformán páratlan állapotot előidézik. Csak azt akarjuk nyíltan és komolyan kimondani, mikép jogállapotunk olyan, melyben valódi jogbiztosságról szó sem lehet. A büntetések kimérésében a leghatártalanabb önkény gyakoroltatik ; az eifogatások minden korlát nélkül önkény szerint eszközöltetnek i az előleges _ elitélés előtti fogság tetszéskint szabadon kiterjesztetik sat. És hogy ugyan ezen önkény ellen, jelen jogrendszerünk s törvényeink, a politikai vétségek tekintetében sem nyújtanának biztosságot, egy kedvezőtlen politikai fordulat, könnyen meggyőzhetend mindenkit Azért előttünk a szabadelvű büntetőjogi Codificatio, a legelső, legsürgősb szükségül jelenik meg. És innen az európai ujabbkori codificatiók ismertetésének fontossága s jelentősége. Az európai törvényhozások az anyagi büntetőjog terén a legújabb években is nevezetes haladást nyilvánitottak. A haladásnak, mint azt az emberiség s jogosság igényei követelik, a legbiztosb s legátalánosb jellegéül a törekvésnek azon fokozata szolgál, mely az e 1 r e 11 e n té s i tan kifolyásainak s következményeinek eltávoli') Lap. f. é. 61, 63, 64. számaiban. I tásában nyilvánul. A régi büntető jogi rendszer ruindon kegyetlenségei, iszonyai, s jogtalanságai, az elrettentési irány kifolyásaiban öszpontosultak. Minél jobban eltér tehát a jogrendszer annak következményeitől, annál nagyobb haladást, annál szabadelvüebb irányt tanusit. És ezt az ujabb codificatiók nagy mértékben nyilvánitják, midőn nevezetesen a halálbüntetést szűkebb körre szorítják, a büntetés kiállta után az elitélés jogi következményeit megszüntetik, vagy tetemesen összeszoritják; a bűntény kivitelének különböző fokozatai közt különbségeket tesznek ; a büntetések rendszerében az erkölcsi javitás eszközlésének kiváló helyet biztosítanak; a birói kimérésnek a bűnösség különböző fokozatainak kellő mérlegezése végett, lehetőleg legtágabb tért nyitják sat- mik az elrettentési jogrendszerben majdnem semmi figyelembe sem vétettek. Ámbár a legújabb codificatiók sem mentesek még ezen elrettentési irányhatályától annyira, hogy további nevezetesb reformok szükségességét nélkülöznék; midőn nevezetesen azok nagyobb részt még mindig igen szigorúak a büntetések alkalmazásánál; a halálbüntetést még igen sokszor s mi megbocsáthatlan a politikai vétségeknél is, az Örökös fogságot pedig még a magánfogság rendszernél is használják; még mindig sokat ragaszkodnak a bűnösség különböző fokozatainak tekintetbe vételét kizáró absolut büntetésekhez ; a bünkisérlet s bevégzett bűntett, bünszerzők s bűntársak között szoros válasz falat, még mindig nem emelnek; a birói kimérés szabadságát még nagyon korlátolják, midőn különösen minimumot alapitanak a büntetés kimérésénél, vagy a büntetési maximum s minimum közötti tért nagyon szűkre szoritják sat. sat. Lássuk most ezen állitások igazolásául a legújabb (1860 — 1862) európai codificatiókat. Ezek közt jelennek meg: az 1862. aug. 8-iki a n g o 1 törvény a régi bűnt. törvények consolidálására ; az 1860-iki franczia terva code revisiójára ; az 1862-iki uj belga code ; az 1860-iki hollandi codex-terv ; Schweiczban a luezerni 1860-ból; az olasz királyságban az 1861-iki revisió; az 1861-iki p o r t u g a 11 i terv ; és N é m e tországban az 1861-iki b a j o r uj tköny v, az 1861 iki b r é m a i codex-terv; megemlítvén még, mikép akisSt. Marinoban 1860-ban s ugyanazon évben Serviában is jelent meg büntető codex; ugy földünk másik részén Pensilvániában is. Ezen törvényhozási munkálatok közt, ha átalános jellemzésüket szabad megkísértenünk, a szabadelvű jogkifejlődést illetőleg, a franczia munkálat legbátrabb áll. Az elrettentési irány, mely különösen a büntetéseknek, a beszámításnak s birói kimérésnek tulszigorában nyilvánul, különösen a franczia törvényhozás jellegéül szolgál — még az 1832-iki reformok után is, melyek a szigor enyhitésére több tekintetben sokat tettek. Ezt bizonyítja azon tény, mikép a külcodificatiók annálinkább magokon hordják az elrettentési elv bélyegét, minél inkább közelednek, a főbb elvek utánzásában a franczia törvényekhez; és ellenben annál nagyobb haladást nyilvánítanak a szabadelvű jog kifejlődésben, a büntetési rendszer jogos és emberies alakitásában, minél jobban eltérnek a franczia jogrendszertől. Ha tehát van tér, hol az idegen törvények utánzása, C3ak az önkénynek, a jogok veszélyezésének, az emberiség magasb érdekei elnyomásának nyújthat kedvező alkalmat; ugy ez kétségtelenül a franczia büntető törvények mintául vétele; kétségtelenül a szabadságot s jogbiztosságot elfojtó elrettentési rend-