Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 82. szám

Pest, 1805. péntek oct. 20. 82. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Észrevételek, a telekkönyvi rend. 74. §-a sat. — Büntető jogeset. — Kur. Ítéletek.—Udv. rendelet. — Hív. tudniv Észrevételek, a telekkönyvi rendelet 74. §-ának gyakorlati alkalmazására. Mihailovics Miklós udv. tanácsos úrtól a m. k. kancelláriánál. Hogy az orsz. birói értekezlet határozványainak alapján életbeléptetett ideigl. törv. szabályok felette hiányosak, ezt azoknak legbuzgóbb magasztaléi is elismerik; tapasztaljuk azonban, hogy igen kevesen ismerik azoknak speciális hiányait, a miket csakis behatóbb tanulmányozás, és evvel kapcsolatban a gyakorlati alkalmazás fedezhet fel. És csakugyan a mindennapi tapasztalás mutatja, hogy törvényeink nemcsak felette hiányosak, hanem el lenmondásoktól, érthetlenségtől, és anomáliáktól sem mentek. Azonban vannak oly hiányok, melyeket a törvény szelleméhez ragaszkodó biró könnyen kipótolhat. Hasonló hiány lappang az ideigl. törv. szab. 14. fejezetében, a mennyiben az a telekk. rendeletnek 74. §-ával és az osztr. polg. tvk. 822. §-ával öszvefüggésbe hozandó. Mielőtt e tekintetben észrevételeimet közölném, szükségesnek tartom a jogtudós közönséget egy, a közelmúlt időben felmerült jogesettel, és abban hozott három fokú birósági ítélettel megismertetni. N. J. 1857, évben S. G. részére egy váltót fogadott el, és ennek alapján a hitelező, midőn az adósnak anyja 1862. évben meghalt, ennek hagyatékára, illetőleg ennek az adóst illető fele részére 1862. nov. 6-án a telekk. rend. 74. §-a értelmében előjegyzést kért. 1862. nov. 19-én kelt végzéssel a hagyaték tárgyalására hivatalból 1863. febr. 24-e tüzetett ki, és az adós testvérje, mint egyedüli örökös társának, tehát nem az adósnak kérelmére 1862. nov. 28-ka tüzetett ki határnapul. Az előjegyzés S. G. hitelezőnek fentebb érintett kérelme folytán 1862. nov. 26-án kelt végzéssel a telekk. rend. 74. §-ában foglalt azon záradékkal, hogy a hagyaték tárgyalásánál előforduló igényekre nézve sérelmes ne legyen, és csak az átadás után lépjen hatályba, megengedtetett. Az 1862. november 28kán tartott hagyaték tárgyalás alkalmával az adós testvérje N. V. előmutatta adós testvérjének N. J.-nak egy 1858-iki évben irt levelét, melyben ez elismeri, hogy mind atyai , mind anyai vagyonból őtet illetendett örökségi részre nézve már kielégíttetett, miután szüleitől nevezetes öszvegeket kapott , ugy , hogy többet szüleinek halála után nem fog követelni. Ezen levél tartalmát adós N. J. a tárgyaláskor valódinak ismervén el, anyja utáni örökségi jogáról lemondott, minek folytán testvérje N. V. örökségi — hibásan ugy nevezett birtok — bizonyítványért folyamodván, az neki oly értelemben meg is adatott, hogy ő a közös anya utáni egyedüli örökösnek tekintendő. Ezen bizonyitvány alapján N. V. részére az anyai hagyatékra nézve a tulajdonjog bekebleztetett, minek folytán ő a testvérje ellen az anyai hagyatékra elrendelt előjegyzés kitörléseért folyamodott azon egyszerű okból, mivel a hagyaték tárgyalás befejeztetvén, és ő az örökségi bizonyítvány tanúsága szerint egyedüli örökösnek elismertetvén, az anyai hagyaték fele az előjegyzésnek tárgya lenni megszűnt. Minthogy azonban időközben S. Gr. váltóhitelező N. J. adós ellen az igazolási pert indította meg, és ez iránt a tárgyalás még folyt, N. V.-nak fentebbi folyamodványa érdemlegesen nem lett elintézve, hanem az igazolási perhez csatoltatni rendeltetett. Az igazolási per, melyben a hitelező az alperes adósnak elmarasztaltatását és az előjegyzést igazoltnak leendő nyilvánittatását kérte, 1862. decz. 1-én s így még mielőtt N". V. részére az örökségi bizonyitvány kiadatott volna, megindittatván, abban alperes adós a birói illetékesség elleni kifogáson kivül azt jegyezte meg, hogy ő az anyja után mit sem örökölvén, az előjegyzés, miután annak tárgya nincs, igazoltnak nem tekinthető. Ennek daczára az első fokú biróság az alperest a kereseti öszveg lefizetésébe elmarasztalván, egyszersmind az előjegyzést igazoltnak nyilvánította, azon egyszerű okból, mivel az előjegyzés igazolása az alperes elmarasztalásának kifolyása, és mivel az előjegyzés előbb rendeltetett el, mintsem az alperes örökségi igényeiről lemondott, holott ezt az előjegyzett hitelező kárára tenni jogosítva nem volt. A. kir. tábla az alperes felebbezése folytán ennek elmarasztalására nézve az első birósági Ítéletet helybenhagyván, felperest igazolási kérelmével azon okból mozdította el, mivel az előjegyzés a telekk. rend. 74. §-a értelmében azon fentartással rendeltetett el, hogy a hagyaték tárgyalásnál előforduló igényekre nézve sérelmes ne legyen és csak a hagyaték átadása után lépjen hatályba, az alperes pedig anyja életében kielégítve lévén, az egész hagyaték testvérjére jutott, s így az előjegyzés mint egy harmadik nem érdekelt személy vagyonára vezetettnek tűnik fel. A h é ts z e m. tábla azonban a felperes felebbezése folytán az első birósági ítéletet az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyta. Gyakorlati nagy fontosságúnak tartván azon kérdést, váljon a hitelező részére adósának remélt örökségére elrendelt előjegyzés igazoltnak tekintendő-e akkori s, ha a hagyaték nem az adósnak, hanem másnak adatik által, és ez utóbbi telekkönyvileg mint tulajdonos bekebleztetik? — az amúgy is sajnos állapotban lévő törvénykezésünk érdekében czélszerünek tartom, nézeteimet a jogtudós közönséggel megismertetni, és ez által netáni ellenészrevételek közlésére is alkalmat szolgáltatni, melyeket, miután azok csakis a jogfogalom tisztázására szolgálhatnak, legnagyobb készséggel fogadandok. E kérdés fejtegetésénél elég volna a kir. tábla ítéletének rövid, de helyes és kimerítő indokaira hivatkozni, melyekre nézve csak azon megjegyzést tehetném, hogy azon indokot, miszerint „az alperes még anyja életében, kielégittetett" a dolog érdeméhez tartozónak nem tekinthetem, sőt ugy vélem, hogy a kir. tábla nem volt hivatva, azon kérdés megbirálásába ereszkedni, váljon az alperes 82