Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 82. szám

344 csakugyan van-e, és ruikép kielégítve, miután a felperes az előjegyzés igazolására csak a hagyatéknak az adós részére lett átadását tartozott bebizonyítani, nem pedig azt is, hogy az alperes a hagyatékra nézve még kielégitve nincs, valamint az alperes is az igazolási kérdést bízvást hallgatással mellőzhette, mivel az előjegyzés a hagyaték tárgyalás eredménye szerint nem őtet illette, hanem egy harmadik személyt, a ki a perben nem is állott, és a kinek jogait védeni az alperes nem tartozott, mert azokra a telekkönyvi hatóság hivatalból felügyelni tartozik, ez okból lévén reá az igazolási keresetek tárgyalása átruházva. Ezen észrevétel mellett tehát a kir. táblai Ítéletnek indokolását tökéletesen osztom. Miután azonban a fenforgó kérdés felett némely jogtudóssal értekeztem, és az előjegyzésnek ezen nemérőli fogalmukat nem oszthatom, szükségesnek tartottam, a kérdést bővebben s nyilvánosan megvitatni. Ugyanis is az osztr. polg. tk. 822. §-ával kapcsolatban megengedi a telekk. rend. 74. §-a, hogy a hitelező adósa ellen akkor, ha valami örökség szállott reá, az örökségnek beszavatolása, illetőleg átadása előtt, de az örökségi nyilatkozat beadása után előjegyzést kérhessen ; az ily előjegyzés azonban csak a fentebbi záradékkal rendeltethetik el, hogy t. i. az a hagyaték tárgyalásánál előforduló igényekre nézve sérelmes ne legyen, és csak a beszavatolás után lépjen hatályba. A törvénynek ezen rendelete kivételes, mert a telekk. r. 71. §-a szerint előjegyzést, és bekeblezést csak az ellen lehet megengedni, a ki maga is mint tulajdonos, vagy hitelező bekeblezve, vagy előjegyezve van; de ezen kivételes előjegyzésnek feltétele az adósnak örökségi nyilatkozata, az igazolásnak feltételepedig a beszavatolás; más szavakkal az ily előjegyzés megengedéséhez megkívántatik, hogy az adós nyilatkozzék, miszerint az örökséget elfogadja; az igazoláshoz pedig megkívántatik, hogy az örökség csakugyan az adósnak által adassék; ezt jelentik a 74. §-nak fentebb érintett zárszavai. Ideigl. törv. szabályaink sem örökségi nyilatkozatot, sem forma szerinti beszavatolást nem ismernek ugyan, és ebben rejlik törvényeinknek fentebb érintett egyik hiánya: de igen is lehet, és kell ilyen hiány mellett a hagyatéktárgyalás, vagy a birtokbizonyitvány iránti folyamodványt örökségi nyilatkozatnak, és a birtokbizonyitvány kiadását beszavatolásnak tekinteni; mert különben ha azt állítjuk, hogy törvényeink sem örökségi nyilatkozatnak, sem pedig beszavatolásnak helyettesitőjét nem ismerik, akkor, noha a telekk. rendelet általában, tehát annak 74. §-a is, ugyszinte az ezzel kapcsolatban lévő osztr. ptk. 822. §-a az ideigl. törv. szab. 21 és 156. §§-ai értelmében, épségben tartatott meg, mégis azt kellene állitnunk,hogy ezen két §§ ban foglalt rendeletek gyakorlatilag alkalmazhatlauok ; ámde a törvényhozóról azt, hogy oly törvényt hagyott volna meg érvényben, melyet gyakorlatban alkalmazni nem lehet, nem tehetjük fel. Ezekből kitetszik, hogy a közlött esetben sem az előjegyzést megengedni, sem pedig és annál kevésbbé azt igazoltnak nyilvánítani nem lehetett. És pedig nem az elsőt; mert az előjegyzésérti folyamodvány 1862. nov. 6-án nyújtatott be, a hagyaték tárgyalása pedig csak 1862. nov. 19-én kelt végzéssel, és pedig sem az adós, sem testvérje kérelmére, hanem hivatalból rendeltetettel; továbbá az előjegyzés nov. 26-án kelt végzéssel elrendeltetett, holott a hagyaték tárgyalás csak 28-án tartatott meg, tehát sem akkor, midőn az előjegyzés kéretett, sem akkor, midőn megengedtetett, nem lehetett tudni, váljon az adós el fogja-e örökségét fogadni; nem az utóbbit, mert a hagyaték nem az adódnak, hanem testvérjének adatott által. Ezen állítás alapossága aligha kétségbe vonathatik, mert a mi az örökösnek át nem adatott, vagy a mit ő bármi más módon nem szerzett, az annak tulajdonát sem képezi, s igy arra előjegyzés, vagy bekeblezés által zálogjogot sem lehet nyerni. Lássuk most az első bírósági Ítéletnek a legfőbb bíróság által is elfogadott indokait. (Vége követk). Büntető jogeset. Német Sádor hires tolvaj és megrögzött gonosztevő Burg Károly feketehegyi evang. tanító által tolvajlás alkalmával 1863. márt. 29-én éjjel agyonlövetett. Az ez iránt megindított vizsgálat folytán Burg Károly 36 éves, az iratok közt levő községi bizonyítvány szerint minden tekintetben jó előéletű evang. tanító önvallomásában előadja, miszerint márt. 29-én éjjel mintegy 3/4 4 órakor padlásán zörejt hallva, azonnal fölkelt, s mivel tartott tőle, hogy több rabló van padlásán, puskáját magához véve az udvarra kiment, s padlásán világosságot vett észre. A nyitva talált kis kaput bezárván, a konyha ajtó mögé vonult, s kevés vártatva észrevette, hogy padlásáról egy tele zsák bocsáttatott le, s utána egy ismeretlen ember ugrott le a földre. 0 rá kiáltott, hogy álljon meg, de ez inkább futásnak eredt, mire nevezett Burg Károly, a törvszéki hitelesítéskor tett hozzáadása szerint, hogy lármát csináljon, utána lőtt, de a tolvajt a sötétben nem tudta hová lett. A lövésre és lármájára a szomszédok közül többen jöttek udvarába s kérdezték, mi baj ? ő feleié, hogy tolvajok vannak az udvarban, mire lámpát gyújtva kutattak, de tolvajokra nem akadtak, mig végre Schor Fülöp kutatására Hannel Ferdinánd pitvarában egy holt embert találtak, kiben helybeli lakos Német Sándorra ismertek, az esemény a helybeli bírónak azonnal bejelentetvén. Az esemény színhelyén jelen volt 4 tanú a törvszék előtt hit alatt vallják, miszerint a lövésre felébredvén, a hallott zaj után Burg Károly lakásába mentek. Keresés után a paplakon Hannel Ferdinánd pitvarában Schor a holttestet megtalálta, kiben oda való lakos Német Sándorra ismertek, hozzáadják még tanuk azt is, hogy kutatáskor Burg Károly padlása lépcsőjénél a földön egy búzával töltött zsákot találtak. A ineglóvött neje Németh Sándorné szül. Kerekes Zsuzsanna 32 éves ref. hit alatt vallja, hogy férje a mondott éjjel mintegy 2 órakor a szobából azon ürügy alatt, hogy lovait eteti, kimenvén, vissza nem jött, de mivel azt hitte, hogy kint az istálóban lefeküdt — nem kereste, mig végre reggel 4 óra tájban hallotta, miként férje a paplak gangjában agyonlőve fekszik, mikor is oda menvén látta, hogy férje csakugyan hátulról agyonlőve volt. A járási orvos által kiadott látlelet szerint kétségenkivülinek mondatik, hogy nevezett Németh Sándor a körülbelül 30 lépésről a test hátsó felére mintegy 1 négyszög lábnyi területen elszórtan kapott lövés okozta vérvesztésben halt meg, s hogy a lövés után még mintegy 30 lépésnyire futott. A vizsgálat agyonlőtt Német Sándor községi bizonyítványának, melyben nevezett megrögzött gonosztevőnek és tolvajnak ismertetik el — becsatolásával befejeztetvén: Bács-Bodrog megy e törvszé ke által 1863. nov. 11-én 597. sz. a. végeztetett: „A NB. a. tiszti jelentéshez csatolt községi jelen-