Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 6. szám

23 misitás által elkövetett csalásnak minősítve, a büntető vizsgálatot megrendelte ; s elvetve egyik törvényszéki üln ök külön szavazatát, — mely szerint az a vádat valódisága esetére is magánjogi útra tartozónak állitá, s különösen a büntető vizsgálat vádlott megkérdezése nélküli elrendelése ellen óvást tett— idegen hatóság területére kebeléből a vizsgáló bíróságot kiküldötte ; amely bíróság működését — az átalánosau elterjedt hír szerint — Pesten távollevő s az időközben történteket nem is sejtő vádlott elfogatásának megrendelésével kezdette meg, a mi annál is inkább nagyobb feltűnést okozott, minthogy vádlott előkelő osaládi összeköttetések mellett, épen a vizsgáló bíróság által eszközölt összeírás szerint vagyonosnak tünt ki. A vádlott által ismételten közbevetett felfolyamodások az eljáró törvényszék által visszavettetvén : vádlott panasza folytán a főméltóságu m kir. udvari Cancellaria rendeletéből a fenforgó körülmények méltánylásával a főméltóságu Hétszemélyes tábla által hivatalból biróküldés határoztatott s az iratok Biharmegye törvényszékéhez áttétetvén, ott— az ügy egész állását is részletesen kifejtő — következő Ítélet hozatott: „Tiszti ügyész Baróthy Antal Szathmármegyei Cs. BagosiB. Amália részéről ham is okirat készitése és csalással vádolt Szathmár megyei illetőségű, E Ferencz, ugy részességgel terhelt E. Gábor, Sz. Károly és Ny. József ellen Szathmár megye törvényszéke előtt indított, s a főm. Hétszemélyes táblának f, é. mart. lió 15-én a 933 sz. a. Ítélet hozatala végett Biharmegye fenyítő törvényszékéhez utasított vizsgálati iratokat előterjeszti, melyeknek történt megvizsgálást után Ítéltetett: ,,Szathmármegyei Cs. Bagosi lakos J.Ferdinándnősz. B. Amália vádképen előadja, miként l-iir E. Ferencz mint édes anyja néhai gróf L. Erzsébeth B. Jánosnőnek megbizott ügyvéde, 8UU0 frt kölcsön felvehetésére a néhai grófnő aláírásával ellátott papirt átvett s a kölcsön kieszközlése helyett, ezen papírra Sz. Károly álhitelező nevére 2000 db aranyról szóló adóslevelet állított ki, melyet Xy József miat a néhai grófnőnek megbízott tisztje elóttemezett, azt Sz. Károly színleges hitelező nevében sajatkezüleg irott folyamodvány mellett a grófnő és utódja panaszosnő birtokára telekkönyvileg is bekebeleztette, mely adóslevél utóbb vádlott E. Ferencz test vére E. Gáborra átíratott, 2-or Vádolja E. Ferenczet, hogy ez, édes anyja néhai gióf L. Erzsébeth álbáit árulta volna. 3-or hogy E Ferencz, mint a Bagossy ház megbízott ügyvéde néhai édes anyja gróf L. Erzsébetnek megbízásából a családot illető 27000 fi t értékű úrbéri papirjait átvette, s annak hova lett fordításáról ekkorig nem számolt. ,,Hogy azonban a panaszosnő által támasztott eme vádpontok alappal nem bírnak, s különösen hogy jelen esetnél sem csalási, sem hamis okirat készítési bűntettnek tárgyi tény állama nem létezik, azt a vizsgalat során kifejtett következő körülmények igazolják: ugyan is. „1. Vádlónak vádiratában foglalt panasza az, miszerint „vádlott E. Ferencz, vádló néhai anyjától 8000 frt kölcsön felvehetésére nézve egy aláirott papirt nyervén, arra Sz. Károly színleges hitelező nevére egy 2000 db. aranyról szóló adóslevelet irt és tábláztatott be. E vádra a vizsgálat során felhozott hamis iratkészitési, okirathauiisitási, vagy csalási bűntény fogalmát képező kellékek épen nem alkalmazhatók; mert a hamis okirat készítés büntéuyi fogalmához megkívántatik, hogy azon irat, mely valakinek nevében készíttetett, az annak tudta nélkül készíttetett légyen, s annak neve az okiratra más által írassék. Jelen esetnél pedig vádló maga sem vonja kétségbe, hogy az adóslevelén látható aláírás nem anéh. gróf L. Erzsébet aláírása, de sőt azt annak világosan beismeri; miért is hamis okirat készítésről szó sem lehet. Az okirat hamisítás bűnténye fogalmához szükséges, hogy egy már meglevő valódi okirat hamisittassék meg — ugy de vádló maga sem állítja, hogy anyja által E. Fe reneznek kész okirat adatott volna által, azt sem, hogy oly álba, melyen megjelölve lett volna, hogy a 8000 frt íelvehetésére szól, egy puszta aláírással ellátott papir pedig nem lehet okirat. Hiányozván e szerint az okirat hamisításnak tárgya: okirat hamisítás fenn nem foroghat. A csalás bűnténye fogalmához továbbá megkívántatik, hogy valaki ravasz előadások vagy cselekvények által akként vitessék tévedésbe, vagy már meglevő tévedésére akként használtassák fel, hogy abból a tévedésben levőre vagy másra valakire kár keletkezzék. — Ugy de a vád szerint is az állítólagos albát a n. grófnő szabad akaratból adta át E. Ferencznek, ki e szerint ahhoz nem C9elesuton jutott, az által pedig, hogy a kötvénybe nem a valódi hitelező neve íratott be,a kötelezett adós nem károsodik, s igy csalás esete itt fenn nem foroghat. Az elősoroltak szerint tehát fentebbi vád — még ha maga néhai grófL. Erzsébet mint egyenes kötelezett adós, s nem egy más tényében forgolódó harmadik személy mint örökös által emeltetnék is az, s még h aszószer int való lenne is a vádnak kitétele, csak egyedül a megbízás áthágása lenne, a mely annálfogva magánjogi megbirálás útjára tartozhatnék; a minthogy ily meggyőződését is látszik vádlónak igazolni azon körülmény, hogy már 1863 január 21-én s igy egy hóval a bűnügyi panasz beadása előtt —a vizsgálati iratoknál 115 sz. alatt levő, e bűnvádi feljelentéssel teljesen ugyanazonos tárgyú polgári keresetét Szathmár város törvényszéke előtt meg is indította. De ezenkívül, hogy jelen — a fentebbiek szerint bűntény fogalmát nem képezhető — vád alapnélküli, kitűnik a következőkből: ,,a) Az E. ad 45 alatt hitelesített másolatban becsatolt eredeti ados levél 1862 június 21-én telekkönyvi bekeblezés czéljából a telekkönyvi hatósághoz benyujtatván s ekként a nyilvánosságnak átadatván, arról a néhai grófnő a betáblázási végzés vétele előtt is értesülhetett, s hogy 18G2 aug. vagy szept. havában Dr.T. által értesült is, Sz. Amáliának 46. 47. alatti vallomásaiból világos, még is annak sem akkor, sem a bekebelezési végzés vételével, 47 és 108. szerint 1862 deczember elején vagy közepén, a kézbesitési iv szerint azonban 1862 decz. 22-én, bár azután még a 3 ./• ad 124 szerint 23 napig élt, ellent nem mondott. — A deczember 27-én beadott ./• ad 126 alatt foglalt telekkönyvi ellentmondás pedig a grófnő beadványának egyátaljában nem tekinthető, mert az azon foglalt aláirás nem a beadónak megnevezett grófnő aláírása, a beadvány pedig ügyvéd által nem is ellenjegyeztetett, de sőt Gr. Imre ügyvéd vallomásában világosan előadja, hogy erre nézve Írásbeli megbízása nem volt, hogy a beadványt nem ismeri, mert ö csak egy fragmentet készíteti, melyei nem tudja tovább mi történt. Azonkívül tehát, hogy ezen ellentmondás a néhai grófnő által tettnek el nem fogadható; s hitellel nem bit ó, a minthogy az mint ilyen a Szathmári telekkönyvi hatóságtól vissza is vettetett, feltűnő körülmény az is, hogy vádló által is aunya életében e tekintetben felszólamlás nem tétetett. ,,b) Vádló B. Amália a vizsgálat rendén az állítólag E. Ferencznek átadott álbára nézve legkisebb bizonyítékot sem hoz fel. — Ellenben E. Ferencz által oly adatok hozatnak fel, melyek világosan kizárják, hogy a néhai grófnő akár oly aláirott papirt, melyen megjelölve lenne,