Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 6. szám

22 Itt minden a poros akták tömkelegének homályába temettetik. Nem fejlődhet ki tehát itt az ügyvédeknél semmi nemesb ösztön az igazság melletti szilárd fellépésre, a tudomány érvényesítésére; de nem képződhet tartózkodás és aggodalom sem az ármányok, sophismák stb. alkalmazásától. Itt az ügyvéd— a nyilvánosság ellenőrködése hiányában — minden nemesb törekvés nélkül, minden czélját csak anyagi hasznának valósítására szoritja; a pénzüzérkedés válik egyedüli czéljává, tekintet nélkül, \ mily eszközökkel juthat azokhoz. *) Ezen a nyilvánosság és Írásbeli zárkózottság közti ellentét egyik főoka az angol- franczia stb. ügyvédek iránti köztiszteletnek bizalomnak és ragaszkodásnak; és viszont azon idegenkedés s ellenszenvnek, mely a németországi ügyvédek iránt szokott nyilvánulni. °) Azon jogintézmények közé tartozik a bírósági szervezet is, mely hasonlóan szoros kapcsolatban áll az ügyvédség kifejlődésével. e) Mert oly jogvédelem, mint fent jellemeztük, mely t. i. a tudomány és valódi szakképzettség igényeinek megfeleljen, kellően csak a törvényszékek előtt fejlődhet ki, s nem az egyes bíróságok előtt is. Mig egyszersmind az kielégítő csak is ugy lehet, ha nem csak az alsó, hanem a feltörvényszékek előtt is nyilvánosan gyakoroltathatik. Továbbá, mint a törvénykezés és ügyvédség nagyobb tökélyének lényeges feltétele szükségeltetik az is, hogy az ügyvédi kareltérőlega bíróságnak semmi tekintetben sem legyen alárendelve. Mert ily alárendeltség mellett az ügyvédi önállás és jogvédelem szabadsága ki nem fejlődhet, mi nélkül pedig valódi jogbiztosság s igazságszolgáltatási részrehajlatlanság nem várható. Ez okból szükséges az is, hogy a fegyelem s felügyelet az ügyvédek felett a biróságokr a semmi tekintetben sem ruháztassák. Szükséges továbbá, hogy az ügyvédek munkadijai ne tartozzanak a bíróságok szabályozása alá, mi a függést, az alárendeltséget a legközvetlenebb érdekek befolyása alatt idézné elő. Szükséges az is, hogy az ügyvédi kamarák, melyek egyedül hivatvák az ellenőrködés s fegyelem gyakorlására, a kormány minden befolyásán kívül állj anak, tehát az ügyvédi kar teljesen független képviseletét képezzék. És ezek, azon, most csak röviden érinthető lényegesb intézmények 7), melyek által mi ügyvédi rendszerünk *) Kétségtelen mikép hazánkban is a törvénykezés roppaut hiányosságának s a jogtudományi hátramaradottságnak főoka az Írásbeliségben rejlett. Náluuk is ismeretesek voltak a szemtelenségig terjedt per huzavonások, a legmerészebb elfér ditések s ármányok, a periratok roppant tömege, melyek személyeskedésekkel, szószaporitásokkal s mesékkel voltak tele, minden tudomány nélkül stb. Legügyesebbnek tekintetett, ki az ügy bonyolításokban, rászedésekben, kijátszásokban, legjobban kitűnt: tehát semmi ösztön s inger a tudományos kifejlődésre, a jogtudomány mivelésére. °) Mely odáig terjed, mikép bizonyos részeiben p. o. délen a peres felek inkább magok jelennek meg a törvény előtt mint magukat ügyvédek által képviseltessék. Innen Badenben, Viirtembergben — ügyvédek használatának feltűnő ritkasága. M i 11 e rmaier: Archív f. civil. Praxis 1862. S. 241. 6) Mittermaier: Die würdige Stellung d. Advocat. Archív f. Civ. Pr. 1861- S. 421. 7) Nem emlitve itt tüzetesben a már fentérintett szellemi ké- I reformját törvényhozásilag eszközöltetni óhajtjuk, és valódi sikert, a törvénykezés tökéletesb kifejlesztésére, csak is azoktól várunk. Ezen intézmények azonban, ha nem csupán csalétkül használtatnak, már természetüknél fogva össze nem férhetnek a kormány általi kineveztetés rendszerével; miután azok, rendeltetésüknél fogva, az ügyvédek és jogvédelem függetlenségét, önállását feltételezik, mivel 'pedig össze nem egyeztethető azon alárendeltség, mely a kinevezésnek szükségképi következménye. Azért természetes is, mikép azon államokban, melyekben máig is a hatalom érdekei képezik az országlás irányelvét; hol annak ellenében a szabad szó nem türetik; hol az naponta a lázitás s izgatás súlyos vádjával bélyegeztetik s üldöztetik; hol a szabadelvű kifejlődés szüksége sem a politikai, séma jogi rendszerben el nem ismertetik; és hol a gyámkodás, s alárendeltség létesítése az állami törekvések leglényegesb tárgyait képezik; ily államokban nem lehetnek meghonosultak, sem a fentebbi a szabad szellem s haladás kifejezéseiül szolgáló intézmények, sem az azokkal szoros kapcsolatú ügyvédi szabadság s függetlenség. Nekünk, ezekre nézve jelen állam rendszerünkben csakugyan nincsenekis számításaink; illusiókban nem szoktunk élni. De nemzeti törvényhozásunktól, a nemzet képviseletétől, mely mindig szabadelvű irányban működött, valóban megvárjuk, hogy hiven múltjához, a jelen codificationalis kérdésnél is hü maradand a szabadság és szabadelvű haladás érdekeihez. Szokolay István. Büntetőjogi eset. L. M. ügyvédtől. Biharmegye bünfenyitő törvényszéke által mult deczember hó 17-én egy nevezetes ügyben hozatott és hirdettetett Ítélet, mely ügy kiválóan a szereplő személyek s az eljárás miségénél fogva vonta magára a közfigyelmet, s közlésre érdemessé vált azért is, mert előzményeiben már a „Független" 1863 mart. 17-ki és a ,,Sürgöny" mart. 25-iki számában nyilvánosság elé hozatott, s mert mindennapi jogéletünkből meritett eleven példája korunk jogi fogalmait ki nem elégíthető, a positiv jogszabályokat sokban nélkülöző s egyedül a biró — gyakran nagyon tágkörü —belátásától függő bűnügyi törvénykezési eljárásunknak. Az alább szószerint foglalt Ítélet előző története következő : ,.1862 február végén B. Amália által Szatrnármegye törvényszéke előtt azon vád emeltetett E... Ferencz, Szatmár sz- kir. városi illetőségű jó hirben álló, keresett ügyvéd ellen, ki előbb szolgabírói és főjegyzői hivatalokat viselt, hogy ez fentebb nevezett vádlónak elhalt anyjától 8000 frtos kölosön megkötésére egy aláirott albát átvévén; erre más színleges hitelező nevére 2000 db aranyról irt és lábláztatott be adóslevelet." E följelentés folytán Szatrnármegye törvényszéke, nem tekintve az illetékesség tekintetébeni kételyt, anélkül hogy vádlót vagy vádlottat kihallgatta volna, a fenforgó esetet okirat hapesség s gyakorlat kellékeit. A gyakorlat a legtöbb államban, p. o. Franczia országban , Belgiumban 3 évre terjed — az elméleti próbatétel sikere után. Nálunk a gyakorlat az ügyvédi vizsga e lőtt igényeltetett. — Az uj rendelet rendszere szerint pedig, mint legtöbben értelmezik, a censura után is még 2 évi gyakorlat szükségeltetnék, mily kétszeres gyakorlati szakra példát mi Európa egy államából sem tudunk.