Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 77. szám

Pest, 1865. kedd oct. 3. 77. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Cs. kir. katonatiszt és nejének örökösei Bat. — Az ügyvédi meghatalmazványokra nézve sat. — Kur. ítéletek. — Hiv. tudniv. Cs. i£ir. katonatiszt és nejének örökösei az örökhagyókat illető váltókötelezettség iránt polgári vagy katonai bíróság illetősége alá tartoznak-e? Baloghy Ádám ügyvéd úrtól. Modron András sommás váltókereseteket nyújtott be a pozsonyi, fenállott cs. kir. országos törvényszékhez, öszszesen 18000 frt tőke s járulékai erejéig gr. Berchthold László, gróf Vass Eugénia, és Mattencloit báróné, úgymint Hye szül. Forgács Ottilia grófné örökösei ellen. A pozsonyi cs. kir. országos törvényszók 1861. évi 9990., 9991., 9992 és 10805. sz. a. fizetési meghagyást adott ki fennevezett örökösök ellen, sőt végrehajtást is rendelt el felperes részére; de alperesek a fizetési meghagyás, illetőleg a közbevetett kifogások folytán hozott marasztaló itélet s végrehajtás ellen felfolyamodtak, illetőleg semniiségi panaszt nyújtottak be, minek következtében a váltófeltörvszék 1862. évi 7769. sz. a. az elsőbiróságilag hozott fizetési meghagyásokat, illetőleg végrehajtási végzéseket megszüntette, és pedig azon . okból, mert az elhalt váltó-adós Hye szül. Forgács Ottilia grófné cs. kir. főhadnagy neje volt, s igy ő, valamint jogutódjai is polgári bíróhoz személyes váltókötelezettségeik iránt nem tartozhatnak. Az indokolásban szóról szóra az mondatik, miszerint a f. é. szept. 12-én 9319. sz. a. felvett tárgyalási jegyzőkönyvhez 1/. és 2/ a. csatolt okiratok által azon körülmény, miszerint a fentérintett fizetési meghagyások alapjául szolgáló váltók elfogadója, Forgács Otíilia grófnő valóságos szolgálatban levő főhadnagy, HyeEdmund neje, illetőleg özvegye volt, tökéletesen igazolva van; minthogy pedig az 1861. évi decz. 22-én 225. sz. a. kiadott birodalmi korm. L. II. R. 6. §. rendeletéhez képest a cs. kir. katonatisztek nejei, illetőleg özvegyei nemcsak a bűnügyekre, hanem minden polgári, s igy váltóügyeikre nézve is a katona törvényhatóság alá rendeltetvék, ugyanazért a volt pozsonyi cs. kir. országos törvényszéknek fentidézett marasztaló végzése, az ez alapján elrendelt s foganatosított végrehajtásokkal együtt másodbiróságilag megszüntetendő, — s felp. keresetével az illető bírósághoz utasítandó volt. Ezen váltófeltörvényszéki végzést a Hétszemélyes tábla váltó osztálya 1863. febr. 28kán kelt 35. számú végzésével teljes tartalmában helybenhagyta. Nincs szándékom e tisztelt végzések jogi oldalát s czélszerüségét vita alá vonni, csupán azt jegyzem meg, hogyha már egj'szer ily elv állapitatott meg, s hazánk legfelsőbb hatósága által jogérvényesuek kimondatott, akkor czélszerü volna azt minden esetnél egyiránt alkalmazni, nehogy az ellenkező használat által a fél zavarba jöjjön, hogy valóban mikép is kezelik a törvényes eljárást. Ujabban Steinhardt Antal 1863. szept. 28-án 54485. sz. a. beperelte a pesti kir. e. b. váltótörvényszéknél Antalik szül. Jentner Paulinát, Jentner Sándort, és JentnerG-rasselly Rózát, u. m. néh. Bosio Péter és neje BosioJentner Teréz örököseit 2000 frt s járulékai erejéig. Első rendű alp. tagadásba vette a valódiságot, de egyúttal az illetőség ellen is tett kifogást; mert Bosio Péter cs. kir. kapitány levén, ő és neje nem tartoztak még valódi váltókötelezettségeik iránt sem a váltótörvényszékhez, s ha ők kivétettek a polgári bíróság illetősége alól, ugy következéskép jogutódjaik sem csatoltathattak a polgári biró elé; mert a beperlés nem személyes adósság miatt történt, de azon váltóadósság miatt, melylyel az elhunyt cs. kir. kapitány s neje a váltótulajdonosnak állítólag tartoztak. Mellőzve a váltóügy folytán felmerült nagy horderejű érdembeli körülményeket, a pesti kir. e. b. váltó törvszék 1865. évi 36656. sz. a. az illetőséget megállapította, ugy nyilatkozván, hogy cs. kir. katonatiszt s neje örökösei már nem tartoznak az örökhagyót illető személyes adósságok iránt a katonai, de a polgári biróhoz, s egyúttal a pesti kir. e. b. váltótörvényszék fennevezett alpereseket, illetőleg az első rendű alperesnőt a kereseti 2000 frt tőke, kamatok s 159 frt 47 kr. perköltség megfizetésében elmarasztalta azon esetre, ha Jankovich J. N. váltórendelményes, ki a per folytán a váltót maga részére visszaforgatta, a hitet letenni fogja. Első rendű alperesnő fel folyamodást, illetőleg semmiségi panaszt nyújtván be a kir. váltófeltörvényszékhez, ez 1865. évi 3660. sz. a. az elsőbirósági végzést helybenhagyta, ugy indokolván az illetőség megállapítását, miszerint Bosio Péter mint katonatiszt nem tartozott ugyan polgári biró illetősége alá, de nejére ezen törvény-rendelet ki nem terjedvén s igy az örökösöket polgári biró elé idézni s elmarasztalni jogosan lehetett. Tehát két tökéletesen egyforma ügyben kétfélekép határozott a váltófeltörvényszék, egyszer igy, másodszor amúgy, holott időközben a cs kir. hadügyminisztérium *s SeT SZ- a" eSY rendeletet bocsájtott ki, mely szerint világos szivakkal kimondá azon elvet, miszerint cs. kir. katonatiszt s neje örökösei az örökhagyókat illetett váltókötelezettség miatt csupán a katonai bíróság előtt perlendők be, s soha sem polgári biró előtt, s ennek alapján az első izben felhozott Modron és Hye Forgács-féle ügy most is e pillanatban a budai cs. kir. katonai országos törvényszék előtt folyik, s jelen második ügyben polgári bíróság előtt folyik a tárgyalás. Bár miként legyen is az ügy, minden esetre nagyon kívánandó, hogy felsőbb bíróságaink a fensőbb törvényrendeleteket annyiban figyelemben tartsák, hogy a fél tudja mihez tartani magát, s hasztalan költséget magának ne okozzoD. A per érdemét illetőleg hasonló ügyekben, ha ellenkező határozatok hozatnak, az is sajnos körülménynek tekintendő; — de ha ily viszás, ellenkező ítéletek az illetőség kérdésében hozatnak, ugy az oly bonyodalmakat idéz77