Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 74. szám

Pest, 1865. péntek szept. 33. 74. szám. Hetedik évfolyam. TORYKXVSZEKI CSARNOK, Tartalom : Észrevételek. — Telekkönyvi ügy. — Kur. ítéletek. — Hív. tudniv. Évnegyedes előfizetőink lap illetősége e hó végével letelvén, tisztelettel kéretnek, hogy előfizetésük megújítása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek. Észrevételek. Az 1836. 14. törv. cz. és országbírói értekezlet 165. 170. 171. és 172. §§ összehasonlítása fölött kifejtett nézetekre. E lapok f. é. 71. száma egy nagyon érdekes jogi fejtegetést tesz közzé, mely azon időből szármnznék, midőn az osztoztató küldöttségek eljárása elleni panaszok alkalmából kétség forgott fenn arra nézve, váljon ezen rövid utu osztályos ügyekben a semmisitési hatóságot változott perlekedési rendszerünk mellett, a főmlt. m. kir. udv. kanczellária, vagy a felebbviteli bíróságok gyakorolják-e? és a melyről tudjuk, bogy oly módon döntetett el, miszerint ezen panaszok elintézése a felebbviteli bíróságokhoz utasittatott. Ezen jogi fejtegetés valóban oly érdekes, hogy ha abban azon torvény és értekezleti szabályok, melyek az egész fejtegetésnek anyagul szolgáltak, nem idéztetnének, szomorkodnunk kellene a törvényekbeni azon járatlanságunk felett, melynél fogva azon törvény helyeit, hol ezen elvek megállapittattak, magunk is fel nem fedeztük, igy azonban idézve lévén a törvény és értekezleti szabályok illető szakaszai, meg fog engedtetni, hogy azok felett nézeteinket mi is elmondhassuk. Arra, hogy a semmiségi panaszok ezen rövid utu osztályos ügyekben is a felebbviteli bíróságok által intéztessenek el, észrevételünk annál kevesbbé lehet, mivel a birói parancsok, melyek a perorvoslatok egyik nemét képezték, megszüntetvén, természetesnek találjuk, hogy a semmiségi panaszok felett ezen ügyekben is a rendes felebbviteli bíróságok határozzanak. A mi azonban azon nézetet illeti, mintha azon eset között, midőn egy örökös a nélkül, hogy az öröklés körül az országbírói értekezlet 14. fejezetében szabályozott eljárás folyama alatt az eljáró biróság által a 165. 166. §. értelmében per útjára utasittatott volna, az 1836. 14. törv. czikkbeli sommás utat választja; és azon eset között, midőn az örökösök egyike az öröklés körüli eljárás folyama alatt per útjára utasittatik, és a 170. §. értelmében rendes per helyett a fentebbi 14. törv. czikkben előirt sommás utat választja, lényeges különbség forog fenn; hogy az első esetben az osztoztató választmány csak világos örökösödési esetekben működhetik, s hatásköre csak az osztály részek megállapítására szorítkozik, míg a második esetben, ezen sommás eljárás a perutját helyettesíti; — hogy a mondott két eset közt, mind a választmány hatáskörét, mind pedig a jog orvoslatot illetőleg különbség van; hogy első esetben csak az 1836. 14. törv. cz. 12. §ban megengedett per ut, a másodikban p. diga 170. §-ban érintett előjegyzés volna ientártya; hogy első esetben forma sértések vagy illetéktelenség miatt semmiségi panasznak, másodikban pedig,hol az osztoztató választmány a 171. és 172. §. értelmében, mint bár mely más biró véglegesen itél, a telekkönyvi előjegyzésen kívül, rendes felebbvitelnek volna helye. Megvalljuk, hogy ezen egész okoskodásnak, sem az 1836. 14. törv. cz. sem az országbírói értekezlet összes szabályaiban semmi alapját nem találjuk, azért a véleményt, mint egyéni indokolt nézetet tiszteljük, de mint jogszabályt el nem fogadhatjuk. A jogi fejtegetés az 1836. 14. törv. cz. és az országbírói értekezlet 165. 170. 171. és 172. §§-nak összehasonlításából vonja a fenti következtetéseket. Hasonlítsuk össze a 14. törv. czikket az értekezlet illető szakaszaival, azt találjuk, hogy az idézett törvény egy betűje sem szenvedett változást az értekezlet szabályaiban, mert valamint 48 év előtt, ugy ma is ezen törvény csak a vérek közötti világos örökösödés eseteiben eljáró osztoztató választmány alakítása és eljárása körüli szabályokat állapítja meg, azon elveket azonban, melyek szerint a választmány ítélni tartozott, az örökösödést és osztályt szabályozó törvényekből volt köteles meríteni, e részben tehát a 171. §. semmi ujat nem tartalmaz, sem a választmány hatáskörét ki nem terjeszti, sem azt személyekhez alkalmaztatva, meg nem különbözteti, hanem csak magyarázatát adja azon törvényeknek, melyek határai közt a választmány eljárni és ítéletet hozni tartozik. A 165. §. csak azt rendeli, hogy ha árvák és gondnokság alatti személyek érdekeltetnek, az árvaszék a leltár beérkezésével, a felek közt az egyességet megkísértse, s ha ez nem sikerül, azon felet, kinek igénye mellett kevesebb törvényes vélelem harczol, peruijára utasítja, annak kimeneteléig pedig az összes örökség felett biztonsági felügyeletet gyakoroljon. Ezen szakasz rendeletével áll kapcsolatban a 170. §., melynek első pontja azt rendeli, hogy a perre utasitott félnek, a per megindítására záros határ idő rendelendő. De, nehogy a felek azon téveszmében legyenek, mintha az értekezlet 165. és 170. §. első pontja ezen örökölési eljárásban elzárná a felek elől a törvény ama jótéteményét, mely szerint osztályos illetőségeiket az 1836.14. t. cz. értelmében rövid uton is kinyerhetik, azért mondja a 170. §. második pontja, hogy az árvaszék és szolgabíró törekedjenek a fenforgó vitályt az 1836. 14. és 1840. 13. törv. czikk szabta eljárás utján kiegyenlíteni. Végre a 170. §. harmadik pontja, mely ugyanazon szakasz első és második pontjával áll kapcsolatban, azt rendeli, hogy mind azon félnek, ki ezen rövid utu eljárást választotta, de ott vesztes lett, mind pedig azon félnek, ki ezen rövid utat nem választotta, hanem per uton kívánja igényeit érvényesiteni, ha perét a kitűzött határ időre 74