Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 5. szám

Pest, 1865. kedd január 17. 5. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Nézetek az ügyvédi rendszer reformjáról. IV. — Úrbéri jogeset. — Kuriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Nézetek az ügyvédi rendszer reformjáról. IV. Egyik legtöbb s leglényegesb kifogás, mely az ügyvédség felszabadítása ellen, az ügyvédi kormány kinevezés mellett lelhozatik, abban áll, mikép az ügyvédi szabadság mellett, az ügyvédek száma oly nagyra emelkedik, mely nem lehet hasznos, sem az igazságszolgáltatás magasb czéljainak, sem a társalom egyéb érdekeinek. Ez hazánkban, illetőleg Austriában is a legkiválóbb ellenvetés. És pedig oly tokon, mikép még azoktól is, kik a kormány k ineveztetést legtávolabbról sem helyeselhetik, napjainkban gyakran halljuk a panaszt, az ügyvédek túlságos elszaporodása ellen. Az ügyvédek nagy száma — mondatik, ') a szabadság ellenei által — igen károssá fejlődik ki a törvénykezés tökélyére, s veszélyessé a jogbiztoságra is. A nagy szám miatt csak kevesen lehetnek kedvezőbb anyagi helyzetben ; miért a nagyobb rész, mely nem oly szerencsés számos és gazdag cliensekkel dicsekedhetni, kényszerítve van minden módot elkövetni kereset előállítására. Minden alkalmat s ármányt í'elhasználandnak, hogy a polgárokat peres viszályba keverjék, mi nekik jövedelmet nyújtson. Sokan ugyanezen szükségből tilos, vagy legalább kevésbé becsületes eszközökhöz is nyúlnak. Egy nagv rész üzérekké aljasul, kik az alkuszoktól miben sem különböznek. Es hogy ezek a szellemi önkiképzésre, a tudomány színvonalán való önfentartásra, a drága segédeszközök beszerzésére, képesek nem lehetnek, természetes; mi azután leghátrányosb viszhatással van a törvénykezés kifejlődésére, de a felek érdekeinek kellő képviselésére s biztosítására is. Mi részünkről azonban nem találhatjuk e bajokat olyaknak, melyek a szabadságras jogbiztosságra olyvéghetlenül veszélyes ügyvéd kinevezési intézményt igazolhatnák. Mert mellőzve, mikép a társalomban nincs osztály, nincs kereset, melyhez visszaélések s kinövések ne párosulnának, mellőzve, hogy lehetetlen helyeselni s védeni oly államelvet, mely az állam gyámkodást odáig terjessze, hogy még a magánosok jogvédői iránt is gondoskodjék ; mellőzve mikép józanul senkiről sem feltételezhetni, hogy minden alap nélkül perekbe magátdöntetni engedhetné, s hogy ha ezt teszi, ennek kívüle más oka lehetne; mellőzve mikép a rászedések ellen törvények, a kevéssé erkölcsös s becsületes eljárás ellen pedig a testületi felügyelet s fegyelem nyújtanak biztosítékot; mellőzve mikép semmi kereset ágnál sem lehet a kis s nagy jövedelmezés, szegény s vagyonos állás közti szomorú ]) Erre hivatkozik nevezetesen a b a d e n i 1862-i kormány javaslat; továbbá a porosz szaklap Preuss. Gerichtszeitung. 1861. 5. 6. BZ. különbségeket megszüntetni, nem különösen a számkorlátozás által az ügyvédeknél, minthogy a mellett is vagy is épen a mellett szükségkép van mindig egy nagy tömeg szomorú, szegényes, úgyszólván napszámosi helyzetben, t. i. az ügyvédi segédek, fogalmazók tömege, kik oklevelet nyertek, de nem ügykódhetést is; kik épen azértlegkevesbé sincsenek az önálló de kevés keresetű ügyvédeknél kedvezőbb s anyagilag önállóbb helyzetben — mellőzve végre azt, mikép az ügyvédi zárt kör mellett a zugprókátorok vagy is irkászok gombaként jönnek elő nagy számmal, mi a jogbiztosságra sokkal veszélyesebb 2); tehát hogy az annyira rettegett s gyűlölt proletariátus az ügyvédi egyedáruságnál is nagy mértékben kifejlődik, mellőzve mindezeket, a szabad verseny, melyet az ügyvédi nagyobb szám terefit, épen nem mutatkozik előttünk a köztapasztalat szerffct hátrányosnak. Az különösen nagy figyelmet érdemel, mikép a nagyobb, korlátlan ügyvédi szám, a hatalom s hatalmasok ellenében, sokkal nagyobb biztosítékot nyújt, mint a zártki rü testület, melyet a kinevezés teremt. 3) Természetes ugyanis, miszerint oly ügyekben, melyek a hatalmasokat, akár politikai, akár magánjogi érdekekből közelebbről érdeklik, azoknak könnyen sikerülhet a kis számot, előnyök, vagy terrorizálás által lekenyerezni; míg ez nagyobb számnál alig, vagy ritkán kivihető. Erre saját jogéletünk is számos példákat nyújthat, midőn bizonyos vidékeken, hol az ügyvédi szám mindig csekélyebb, nem lehetett az illetőnek ügyvédet találni, a mikor bizonyos dinasták ellen kellett volna fellépni. *) Maga ezen tény is eléggé megfejti, miért védik a hatalom emberei az ügyvédi kinevezést s azzal járó szám korlátoltságot. Mert t. i. az a hatalmasok visszaéléseinek s önkényének megmentésére kedvezőbb. De átalában az egész, jogsegélyt kereső közönség, több előnyt s biztosítékot találhat a szabadság rendsze*) Ezt fejezé ki különösen 1848-b. a béosi legfelsőbb törvényszék jelentéstételében. A mint a zug irkászok, s az ügyvéd segédek állapotja miatt számosak is Austriában a panaszok. 3)Angliábanaz előbbi századokban, midőn az önkény, a hatalom erőszakoskodásai még ottan is féktelenkedtek, a nemzet jogainak védői közt az ügyvédek a legelsők s legbátrabbak közé tartoztak. Ennek a franczia ügyvédek napjainkban is fényes jeleit adják — a Cesarismus kihágásai ellenében, a nemzeti szabadság érdekében. *) Ez áll különösen, midőn nem magánjogi, hanem bűnvádi tények s panaszok fordulnak elő, melyek ily körökben különösen bántalmazások, nőcsábitások stb. által nem ritkán idéztetnek elő legújabban nevezetes végrendeleti hamisítások is. 5