Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 64. szám

Pest, 1865. péntek auguszt. 18. 64. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Kültörvényhozási szemle. Hl..— Mi az oka annak, hogy az arányosító, tagosjW és úrbéri rendező perek sat. (Vége). — Jogeset. — Végrehajtási jogosét.— Kur. Ítéletek. — l^lft tudni v. Hül törvényhozási szemle. Büntetőjogi codificatió. (1860.-1862) III. Az ujabb jnry codificatió ismertetéséhez még némely adatokat kell szolgáltatnunk, nevezetesen a juryhez adott törvényszéki elnök és az államügyészek mint közvádlók hatásköréről. Az elnökök az esküdtszéki igazságszolgáltatás függetlenségére igen veszélyesekké válhatnak, ha különösen az esküdtekhez intézendő kérdés tétel körül, a vádlottali bánásmódnál, a zárbe^zédek tartásánál sat túlságos s az esküdteket tévútra vezethető hatalommal s befolyással ruháztatnak fel. Lássuk, mily szabályokat követnek itt az emiitett ujabb német esküdtszéki szervezetek. — Az 1862-i ki vürtembergi szerint az elnök a tárgyalás befejezte után zárbeszédet tart, mely épen úgy, mint a franczia resumé, az eljárásnak lényeges eredményeit előadja, az esküdteket a döntő ténykörülményekre figyelmezteti, és mindenikénél a bizonyítékokat pro et contra fejtegetheti (art. 359.) minél a törvény azt kivánja ugyaD, hogy az elnök saját nézetét el ne árulja, miután azonban ez oly fejtegetésnél majdnem lehetetlen, de miután maga a törvény is megengedi, hogy a döntő ténykörülményeket kiemelhesse s az esküdtek figyelmébe ajánlhassa, természetes, mikép az, mint Franciaországban, az esküdtek véleményeik függetlenségére rendkívül veszélyessé válhat. Ez az oka,miért az Belgiumban eltörültetett; B aj o r országban pedig tetemesen korlátoltatott. Az elnök itt arra utasitatván, hogy resuméjében C3ak azon jogi kellékek s feltété• lek magyarázatába bocsátkozzék, melyeket a törvény a vádtárgyául szolgáló bűntett tényálladékához megkiván, (art. 170.). Hasonló szabályt állított fel a b a d e n i is (276. §.). — Az angol rendszer szellemében, melyben az elnöki charge megvan ugyan, de teljese:) távol az érintett fejtegetésektől, csupán bizonyos törvényi fogalmak p. o. dolus és culpa, gyilkosság s agyonütés közti különbségek iránti magyarázatokra és felvilágosításokra szorítkozva. Ezen szabadelvű s egyedül biztositható álláspontra azonban a legtöbb német tőrvényhozás még fel nem emelkedhetett. így az 1861diki he s s e n i is egészen a fentérintett vürtembergi elnöki ,Vo rtragot' engedi meg. melyben az az elnököt arra utasitja ugyan, hogy csak a törvény illető szabályaira, s nem mint a vürtembergi az eldöntő ténykörülményekre figyelmeztesse az esküdteket; de különben épen úgy megengedi neki a pro et contra fejtegetést sat. (ar t. 348.) miben rejlenek a veszély főmagvai.— Ugyanezt felhozhatni az 1860-ban életbe lépett h a n o v é ra i rendszer ellen is, mely a hessenivel teljesen öszhangzólag rendeli az elnök i zárbeszédet tartatni. (193. $.). Az esküdtekhez intézendő kérdésekre nézve a német törvényhozások szinte a franczia rendszert utánozzák, rendesen minden kérdés tételt a tanukhoz, felekhez csak az elnök utján engedvén meg, az esküdtekhez intézendő kérdések meghatározását s formulázását majd egészen az elnökök önkényére bizván; valamint feljogosítván arra is, hogy ki nem jelölt egyéneket tanukul elő rendelhessen ; a vádlottat tetszése szerint vallathassa; s igy az elnököt itt tul befolyású jogosultságokkal ruházván fel, mik az igazságszolgáltatás részrehajlat'anságnnak biztosítékaira és az esküdtek szabad vélemény kifejlődésére igen károsan hatnak. Ezazu. n. p o M v o i r d i« c r e t i o n a i r e, mely Francziaországban uralkodó iriny elv £<raz elnököt mindenhatóvá teszi ; s a legtöbb német államban*?., elfogadtatott, igy Badenban, Vürtembergben, Porosznál, részben Bajorországban sat.pajnos tehát, hogy a német codificatiók sem fogadták el még az a n g o 1 egyedül helyes elveket, melyek szerint az u. n. Iceres^*'' kihallgatásokban, a viszonos kérdezések egészen a felekre vannak bizva, s az elnök minden korlátoló hatalom nélkül áll; az is, hogy mily kérdések oldattassanak me<; az esküdtek által, nem függvén önkényétől. Megközelíti ezt a porosz s a badeni rendszer, mely (§ 238) szerint az elnök a védő, s közvádlónak, — közös indítványukra — a tanú kihallgatást átengedheti; és a bajor (164. art) mely a védőnek megengedi, hogy a tanukhoz közvetlenül, az elnök mellőzésével intézhessen kérdéseket. Ellenben rendkivül veszélyes hatósággal ruházta fel az elnököt a h e s s e n i, hol az elnök a végtárgyalás előkészítésére miuden elővizsgálati C3elekvényt létesithet, s e tekintetben őt a vizsgáló bíró minden jogosultságai illetik (art. 340); őt illeti a vádlottat (art. 296.) s tanukat kihallgatni, s engedelme nélkül szóhoz senkisem juthat; (art. 292) ő fel van jogosítva a tárgyalás alatt mindenre, mi az igazság felderitésére szolgálhat; bár kit előhivathat s kihallgathat; mindennemű bizonyítékot előállitathat; bármely okiratokat felolvastathat, és eltávolithat mindent, mi a tárgyalást hosszadalmassá tenné (293—294. a r t.). Könnyű belátni, mikép egy ily elnök minden bizonyitékról, tanukról, beszédekről rendelkezhetvén — oly hatalommal bír, mely mindent Önkényétő) tesz függővé. Ezenkivül mig a bíróság s államügyészség tagjai az illetőkhöz közvetlenül intézhetnek kérdéseket, ellenben a vádlott s védője azt csak az elnök utján teheti, és az elnök azon kérdéseiket, melyeket ő helyteleneknek talál, egyszerűen vissza is utasíthatja (art. 295). Hasonlóan igen nagy befolyással ruháztatott fel az esküdtek irányában is, mert ő teszi fel a hozzájok intézendő kérdéseket;1) és a vádlott s államügyész azok változtatását s ujabb kérdések tételét is indítványozhatja ugyan, de az csak az elnök helyeslésével valósitható, és az elnök az ellen kifogásokat tehet (349. art.) mi felett végleg a törvényszék határoz, melynek azonban az elnök legfőbb tagját képezi. Ez szerint az, mitől lényegesen függ az esküdtszéki határozat, a kérdéstétel eldöntőleg az elnök kezeibe van letéve; a védő indítványai itt, habár jogilag kimutatott tényeken alapulnak is, szükségképi elfogadtatás kellékével nem bírván.2) — Emeli az elnök túlsúlyát még az is, mikép azt az esküdtek, ha tanácskozásuknál kételyeik lennének, felvilágosítás adás végett magukhoz kérethetik (art. 368). Hasonló irányt követ az 1862-iki vürtembergi terv is; az elnök, ki a tárgyalás előkészítésére itten is vizsgáló biró jogaival élhet (art. 353.) — u. n. pouvoirdiscretionaire folytán a jury előtt vezeti az egész tárgyalást, kihallgatja a vádlottat, intézi a tanukhoz a kérdéseket s intézkedik az egész bizonyitéki eljárás iránt (art. 357). Az teszi íel az esküdtekhezi kérdéseket, melyeket saját magyarázatával is kisérhet, (art. 361 ) a mások általi kérdések indítványozásánál a ') Az olclenburgi szerint a jury — birósilg többi tagjainak véleményét kikérheti (322. art). 'JMotiveS. 67. 64