Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 57. szám

Pest, 1805. kedd július 25. 57. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : A semniiségi panaszról. — A semniiségi panaszról. Külley Ede váltótörvény9zéki ülnök úrtól. Csak nem régen, t. i. e lapok 43 és 44. számaiban szóitunka váltótörvényi felebbvitel három nemeiről,s különösen a semmiségi panaszról, s kimondottuk nézetünket az iránt, hogy mily esetekben van helye a semmiségi panasznak ugv a váltófeltörvényszékhez, mint a Hétszem. táblához. Azon alkalommal azonban e kérdést csak általánosságban fejtegettük, a nélkül, hogy bizonyos eset forgott volna fenn, melyre nézetünket alkalmazhattuk volna. E kérdés azonban a váltótörvények szigorának fentartása tekintetéből oly fontos, a felebbvitelnek váltóügyekben a törvényes határokon tul kiterjesztése oly nagy horderejű, hogy sem feleslegesnek, sem untatónak nem tartjuk arra ismét, ez úttal bizonyos esetre vonatkozólag viszszatérni. Az eset következő: Koller György részére Grasszl Lőrincz ellen a pesti kir. e. b. váltótörvényszék által végrehajtás rendeltetvén el, ez utóbbinak egy 1500 frtra rugó, Háhnisch Frigyes elleni követelése lőn bíróilag lefoglalva, melyet azonban Háhnisch Frigyes daczára ezen foglalásnak, alperes Grasszl Lörincznek kifizetett. Koller e miatt Háhnisch ellen kártérítési keresetet inditott, melynek tárgyalása alkalmával a személyesen megjelent alperes védelmére azt adta elő, hogy az árvabizottmány meghagyása folytán fizette ki Grasszlnak a kérdéses összeget, minek igazolásául két tanút kért kihallgattatni. Az eljáró váltótörvényszék 1865. apr. 27-én 25,237. sz. a. kelt végzésével alperest a kártérítésül követelt 311 frt 40 krnyi összeg s törvényes járulékainak megfizetésében elmarasztalta a következő okoknál fogva: „Az A. és D. alatt hiteles alakban mellékelt végrehajtási jegyzőkönyvek által ki van mutatva, hogy felperes részére 250 frt s járulékaiból álló követelése erejéig váltóadósának Grasszl Lörincznek alperes elleni 1500 frtnyi követelése törvényszerüleg le lett foglalva, s alperesnek meghagyva, hogy ezen összegből felperesnek Grasszl Lőrincz elleni követelését felelősség terhe alatt fizesse ki, mit alperes tenni késznek is nyilatkozott. „Azonban alperes, daczára ezeknek a lefoglalt 1500 frtnyi összeget, mint ezt maga is beismeri, Grasszl Lörincznek kifizette a nélkül, hogy a birói meghagyáshoz képest felperest kielégítette volna. „Ezen tette által alperes a birói zár megsértésével, illetőleg a végrehajtási alap elvonásával felperesnek kárt okozott, melyet neki az 1844. VI. t. cz. 17. §-a értelmében megtéríteni tartozik, abbeli mentsége sem fogadtathatván el, hogy Grasszl iránti tartozását most nevezett hitelezőjének állítólag az árvabizottmány meghagyása folytán fizette légyen ki. „Ezekhez képest alperes a kért tanuhallgatás mellőztével saját beismerése alapján ugy a fentidézett, valamint Jogc et. — Kur. Ítéletek. — Hív. tud ni v. a vtk. II. r. 95. és 128. §§-ai értelmében a követelt öszszeg, egyszersmind az ez úttal okozott perköltségek megfizetésében elmarasztalandó volt." Ezen végzés ellen Háhnisch Frigyes semmiségi panaszszal egybekötött felfolyamodványt nyújtott be, melyben az e. b. váltótörvszék eljárását törvényes formák tekintetében mind a végrehajtás, mind a kártérítési kereset folytán tartott tárgyalásra nézve megtámadta. Ugyanis az elsőre nézve azon kifogással élt, hogy midőn a kérdéses követelés biztositásilag lefoglaltatott, a végrehajtásnál csak neje voltjelen, kinek a végrehajtási végzés is kézbesittetett, de ki erről alperesnek mit sem szólt; hogy a reá következett kielégítési végrehajtás alkalmával jelen volt ugyan, de akkor oly nyilatkozatot nem ő tett, minőt a D. alatti jegyzőkönyv tanusit, hogy t. i. a végrehajtó biró abbeli meghagyásának, hogy a lefoglalt összeget felperes követelése erejéig ne Grasszlnak, hanem Kollernek fizesse ki, eleget tenni késznek nyilatkozott; hogy a végrehajtási jegyzőkönyvet alá nem irta, következéskép annak tartalma őt nem kötelezheti; és hogy e részben magától a törvényszéktől meghagyást nem kapott. A tárgyalásra nézve pedig azon kifogást tette, hogy mint a magyar nyelvben és a törvénykezésben járatlan, a tárgyalási bizottmány által az iránt lett volna felvilágosítandó, hogy mily körülmenyeket köteles bebizonyítani. Az ügy érdemére nézve pedig a perben nem használt okiratokkal iparkodott bebizonyítani, hogy a kérdéses követelést Grasszlnak még 1864. jun. 10-én, tehát a felp. részere eszközlött végrehajtás előtt kifizetvén, a végrehajtásnak mi alapja sem volt, ő felperesnek kárt nem okozott, s igy neki kártérítéssel sem tartozik. A kir. váltófeltör vszék 1865. jun. 1-én 2442. sz. a. ez ügyben következőleg határozott. ,,A felfolyamodvány folytán, tekintve: hogy a perorvoslatban felhozott uj oklevelek, vagy a per folytában nem emiitett tett dolgok a vtk. II. r. 137. §. szerint tekintetbe nem vétethetnek, az eljáró e. b. váltótörvényszéknek fenti keletű és számú végzése helybenhagyatik." Alperes ezen feltörvszéki végzés ellen is semmiségi panaszszal egybekötött felfolyamodványt nyújtott be, melyben azonban nem a feltörvényszéknek törvényes formák tekintetébeni eljárása, hanem — miként már az első b. végzés ellen beadott korábbi semmiségi panaszban — ismét csak az első bíróságnak a végrehajtás és tárgyalás körüli eljárása támadtatott meg. Hogy a feltörvényszéki végzés hozatala alkalmával a törvényes formák megsértettek volna, ez azujabbi semmiségi panaszban egy szóval sem érintetik. Az eljáró váltótörvényszék ezen semmiségi panaszt f. é. jun. 30-án 38403. sz. a. kelt végzéssel viszszautasitotta. (Vége követ). 5 7