Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 43. szám

Pest, 1865. péntek jmiiiis 3. 43. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tnrtalom : A felebbvitelről váltóügyekben. — Kur. ítéletek. — Irodalmi értesítő. — Hív, tudniv. A felebbvitelről váltóügyekben. KülleyEde váltótörvényszéki ülnök úrtól. A vtk. II. r. 10. fejezete a felebbvitelről szólván, en­nek három nemeit ismeri. Ezek a fel folyamodvány, felebb­víteli jelentés és semmiségi panasz. A 133. §. szerint t. i. végzés ellen felf o 1 ya m o d v á n y n a k, a 137. és i 38 §§. szerint Ítélet ellen felebbvitelijelentésnek, a 140. §. szerint pedig azon esetben ha az eljárásnál a törvényes 'ormák meg nem tartattak, semmiségi panasznak van helye. Minthogy a felebbvitel a jogorvoslatok közt kiváló helyet foglal el, s alig mnlik el nap, melyen az a felek által igénybe nem vétetnék, azonkivül az arról szóló törvények, mint ezt a később gyakorlatilag eszkózlött ki­egészítés mutatja, kétes magyarázatuaknak is feltűnhet­nek: czélszerünek tartjuk ez iránt, a felebbvitelnek fent­elősorolt mindhárom nemére, még pedig mind a külső for­mák és a felebbezési idő, mind a felebbezés érdeme tekin­tetében kiterjeszkedve, ugy nézeteinket, va'amint azt el­mondani, miként lettek ama törvények később gyakorla­tilag értelmezve, s mennyiben kiegészítve. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a felebbvitelije­lentés a vtk. II. r. 137 §. szerint három példáuyban adandó be. A fel folyamodvány és sem miségi panasz, valamint a felebbviteli jelentésre beadott ellenészrevételek példányai­nak száma iránt a törvény nem rendelkezik ugyan, de azt hisszük, hogy nem tévedünk, ha a 137. §. hasonlatosságá­nál fogva a most érintett periratokat is három példány­ban beadandóknak véljük azon czélból, hogy azoknak el­intézéséről, illetőleg arról, hogy az első példány az iratok­kal együtt a kir. váltó feltürvényszékhez fellerjesztetett, ugy fel — valamint alperes értesüljön. Mi az időt illeti, mely alatt a felebbvitel váltóügyekben bejelentendő, e lapokban már egy ízben tüzetesen ki lőn fejtve, hogy vál­tóügyekben, akár folyjanak azok, maga a váltótörvény­szék, akár ennek megkeresése folytán a váltóperből kifo­lyólag a köztörvényi biró előtt, minden felebbezés a ne­heztelt végzés kihirdetésétől, vagy a hol, miként a végre­hajtási és igényügyekben, kézbesítésnek van helye, ez utóbbitól számítandó 24 óra alatt azon bíróságnál jelen­tendő be, mely a neheztelt végzést hozta; az időre nézve egyedüli kivételt képezvén azon felebbezések, — melyek az ingatlan vagyonra elrendelt végrehajtás folytán a te­lekbiróság által hozott végzések ellen közbevettetnek, me­lyek ugyanis ujabbkori döntvények szerint, mint külön, a váltóinál formaszerübb eljárás alá esők, minőségükhöz képest az ideigl. törvénykezési szabályok I. r. 98. 117. és 137. §§-ban kiszabott 15, 3, illetőleg 8 nap alatt bejelen­tendők. Nézzük már mosta felebbviteli beadmányok érdemét. Hogy mily esetekben nincs helye a felfolyamodvány­nak, ezt a vtk. II. r. 134. §. közelebbről meghatározza; t.i. a) ha a hatái idő kiterjesztése a bíróság által megtagad­tatott ; b) oly végzések ellen, melyekben a váltótörvény­szék tanuk vagy műértők kihallgatását szükségesnek vélte; c) beismerés vagy makacsság alapján hozott végzések el­len; és d) azon végzés ellen, mely által a perújítás meg­engedtetett. Legújabb időkben azonban a kir. hétszern. tábla által ki lőn mondva, hogy tárgyalást rendelő vég­zés ellen sem lehet fel folyamod ássál élni. És ez korántsem eltérés a törvénytől, hanem az idézett szakasz szavainak a törvény szelleméhez mért szükséges kiegészítése. Ugyan­is miért mondja a törvény a tanuhallgatást rendelő vég­zést felebbezhetlennek? Kétségen kívül azért, mert a bí­rónak ugy jogában, mint kötelességében áll, a bizonylati eljárás határai közt magának minden adatokat megsze­rezni, melyeket, hogy alapos Ítéletet hozhasson, szüksé­geseknek talál. E jogának gyakorlatában pedig a felsőbb biró által sem gátoltathatik, habár ez eme adatokat, pél­dául az e. b. által elrendelt tanuhallgatást szükségesnek nem vélné is, mert különben az e. b. az általa szükséges­nek talált ítéleti alaptól*megfosztatván, Ítéletet hozni ké­pes sem volna. Ámde nem áll-e ugyanez a tárgyalásról, melyet a biró kétségen kivül azért rendel, mert vagy az ellenfél kihallgatását, vagy az ügy bővebb kifejtését, mely nélkül ugyanis alaposan nem Ítélhet, szükségesnek taitja. Senkinek sem lesz tán kéLsége az iránt, hogyha vala­mely rendes keresetre tárgyalás kitüzetik, alperes arra, hacsak makacsnak tekintetni nem akar, megjelenni tarto­zik, s habár ezen első végzést, például illetőség szempont­jából, sérelmesnek tartja is, ez ellen a felsőbb bírónál csak az ügy érdemében hozott határozat elleni felebbvitel kap­csában kereshet orvoslást. De a mi ezen végzésről áll, annak logicailag állania kell általában minden tárgyalást rendelő végzésről. Ailátta ennekhelyes voltát az 1861. évi országbírói értekezlet is, mert az ideigl. rendszabályok I, r. 101. § ában egyenesen kimondta, hogy ,,az 1840. évi 15. t. cz. II. r. 134. §-ában kijelölt eseteken kivül fel folya­modásnak azon végzések ellen sincs helye, melyek által tárgyalási határidő lőn elrendelve." De ha a fentmondot­taknál fogva szükségesnek látszott a felebbezést még köz­törvényi ügyekben is ezen irányban megszorítani, meny­nyivel jogosultabb ezen megszorítás a köztörvényinél sok­kal szigorúbb váltói eljárásnál. Minő anomália volna az, ha a váltói eljárásnál felebbezhető volna oly végzés, me­lyet még a köztörvény is felebbezhetlennek tart A 134. §-ra nézve még azt akarjuk megjegyezni,hogy mi különb­séget sem tesz, ha ezen végzések az első vagy a felsőbb bí­róság által hozattak, mert habár az idézett § 6. pontjában egyenesen a váltótörvényszék van is megnevezve, ez alatt nemcsak az első biróságu, hanem a felsőbb váltótörvény­szék is értendő, a törvény értelmének súlya nem a kérdé­ses végzéseket hozó törvényszékre, hanem tekintet nélkül ez utóbbira, magokra ezen végzésekre esvén ; mert hasonló okok mellett szintén anomália volna, ha a tanuhallgatást vagy tárgyalást rendelő e. b. végzés felebbezhetlen, ellen­ben a hasonló feltörvényszéki végzések felebbezhetők vol­nának. A 134. §-ban foglalt megszorítás csak az abban Lapunk következő száma a szent ünnepek miatt június 9-én jelenik meg. c£^£ 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom