Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 30. szám

121 kieknek szabadságában áll az 1853. mart. 2-ki legfelsőbb birtokrendezési nyilt. par. 9, 19és 49. §§-ban előszabott bánásmódot igénybe venni és e részbeni igényeiket illetékes uton érvényesíteni. Ezen rendelet folytán Csősztelek község lakosai az úrbéri bíróság előtti pert azonnal megindították annak megvitatása és kimondása iránt, hogy a benépesített földeik a 9, 19. §§. rendelete alá esnek; e mellett a49.§-hoz képest folyamodtak a szolgabírósághoz az 1848. évi birtokállapot kipuhatolása és fentartása végett. — A szolgabiróság azonban a nyilt parancs világos rendelete daczára megtagadta e kérelmet, sőt tovább ment, a mennyiben a 15fcsősztelki lakos ellen még 1863-ban benyújtott sommás szóbeli panasz tárgyalására 1864. jun. 23-ikát kitűzte, ésjun. 30-án sommás szóbeli uton a 15 csősztelki lakosnak birtokbóli kivettetését elrendelte. Ezen sommás ítéletet alperesek fólebbezésük folytán Torontál megye törvényszéke is helybenhagyta. Most ezen ügy a kir. itélő Tábla előtt fekszik, a 15 csősztelki lakos a sommás eljárást megsemmisitetni kérvén azon okból, mert a birtokrendezési nyilt par. 49. §-a szerint csak az úrbéri bíróság van hivatva annak kimondására, váljon a nyilt. par. 19 vagy a 20. §-a alkalmazandó-e, és mert az úrbéri bíróság előtt az ez iránti per már folyamatban is van. A dolog ily állása mellett a fülülvizsgálat alatt levő alsóbb bíróságok ítéletének indokai megérdemlik, hogy közelebbről szemügyre vétessenek. Ezen ítélet átalában azon feltevésre alapíttatott, mintha az 1864. apr. 29-én kiadott fenhivatkozott legfelsőbb rendeletből azt kellene következtetni, hogy a csősztelkiekre ideiglenesen a nyilt parancs 20. §-a lenne alkalmazandó, és földeik egyelőre időleges haszonbéri földeknek lennének tekintendők mindaddig, mig az úrbéri bíróság előtt folyó perben ennek ellenkezőjét birtokon kivül nem igazolják. Erről azonban egy szó sincs az idézett legfelsőbb rendeletben, de nem is lehet. A közigazgatási hatóságok átalában nincsenek arra hivatva, hogy egy úrbéri per befejezéséig ideiglenesen ilyen, vagy amolyan birtoklási viszonyt állapítsanak meg; feladatuk a legfelsőbb hirtokrendezési nyilt par. 49. §-a szerint sem tübb sem kevesebb, mint az 1848. évi birtok állapotot kipuhatolni és fentartani. Képtelenségre is vezetne, ha a politikai hatóság oly birtokra nézve, melynek benépesitési természete fölött per támad, ideiglenesen azt határozhatná, hogy az, a per bevégzéséig haszonbéri birtoknak tekintessék; ez nem birtoklás fentartása lenne, mit a 49.§. világosan rendel és kiván, ez ellenkezőleg a földesúrnak nyújtott eszköz lenne arra, hogy a birtokosokat a birtokból egyelőre kivethesse, mit aztán birtokállapot fentartásnak nevezni valódi gúny volna. Másik indoka a sommás szóbeli ítéletnek az, hogy a sommás úton beperelt 15 csősztelki lakos az 1859 és 1863. évi szerződési tervektől az aláirást megtagadták; ebből tehát az ítélet szerint az következnék, hogy az utóbbi szerződési tervek visszautasításával a 15 csősztelki lakos magát a községből, és így a birtoklásból kizárta. — Azonban elvileg sem áll az, hogy Csősztelek községben a birtokjogi viszony közös és azonos lehetne; nem áll azért, mert ha valamely község tagjainak egy része telepitvényes, a másik része pedig úrbéres, mint ezen eset Varjason és másutt előfordul, ebből nem lehet azt következtetni, hogy az Ítéletben felállított elvnél fogva az egyformaság kedvéért akár az úrbéreseket telepitvényeseknek, akár a telepitvényeseket úrbéreseknek kelljen tekinteni. A 15 csőszf.elki lakos folyvást ragaszkodott és ragaszkodik benépesitési jogaihoz s ők Csősztelek telepitvényes község többi lakóival együtt folyvást az 1828 évi benépesitési szerződésen, mint jog. alapon állanak. Utolsó indoka a sommás szóbeli ítéletnek az, mintha a sommás perrel megtámadott 15 osősztelki lakos az 1807. 13 t. cz. értelmében a birtoklásból azért is kivetendő volna, mert a földesúrnak tetemes haszonbéri hátrálékkal tartoznak. Azonban ez nagyon erőltetett petitio principii; mert épen az a kérdés és per tárgya, váljon a csősztelkiek haszonbérlők-e, s váljon a 15 csősztelki lakos az általa el nem fogadott 1859 és 1863. évi szerződések szerinti haszonbérnek ezen czim alatti fizetésétől jogosan vonakodik-e? — Ezen érintett indok értelme egyszerűen oda megy ki: hogy a csősztelki lakost azért kell megfosztani a benépesítés szerinti birtoklástól, mert ezen birtokláshoz ragaszkodik. — Ily jogi következtetés pedig meg nem állhat. Ezen csőszteleki ügy eldöntésénél még a következő körülmények is nevezetes nyomaték kai esnek a mérlegbe. Az 1859. évi szerződés, melynek aláírásáranlignéhányan birattak reá, a csősztelkiek birtoklási viszonyát semmiben sem változtatja, csupán a szolgálatok nagyobb részét reducalja készpénzbeni fizetésekre. Az 1863. évi szerződési tervek már tisztán haszonbérleti természettel bírnak ugyan, de a földesúr ennek ellenében a perben és ezenkívül folyvást el ismeri sőt állítja, hogy a csősztelkiek jelen birtoklási viszonya átalán fogva nem egyéb az 1828-dik évi telepítési szerződésen megállapitottjogviszony folytatásánál; — igy még azokra nézve is, kik az 1859 és 1863. évi szerződés tervek aláírására hagyták magukat vezettetni, a birtoklási jogviszony jogi természete az 1828. évi benépesitési szeiződésből ítélendő meg. Mennyivel inkább szolgál ezen szerződés egyedüli jog alapul azon 15 csősztelki lakosra nézve, kik az 1859 és 1863. évi változtatásoktól hozzájárulásukat megtagadták. Atalánfogva némely földesuraknak atelepitvényesek birtokbóli ki forgatására irányzott törekvése annál sajnosabb, mert ezen törekvés egyenesen a legtisztább jogot s törvényt támadja meg, midőn azon benépesitési földeket elsajátitni akarja, melyeket a telepesek sok munka, verejték és nélkülözés közben tettek mivelhetővé. — A Temes, Torontál megyei benépesített területek átalában, de különösen Csősztelek határa legnagyobb részben is az előtt ősnádasok és mocsárok lévén, ezen földek a telepítések előtt holdanként alig egy pár forinton vásároltattak a földes urak által, mely mocsáros ós haszonvehetlen földeket csak a telepesek vas szorgalmának sikerült virágzó szántóföldekké tenni; értékük csak a telepesek fáradalmai által emeltetett a mostani magasságra, s most némely földesurak nem átalják a szorgalmas nép fáradságának gyümölcse után kinyújtani kezeiket , készek földönfutóvá tenni e népet, hogy a parázsból ez által kikapart sült gesztenyét elnyerhessék. A hadjárat, melyet a telepitvényesek ellen viselnek, igen furfangosan kigondolt terv szerint történik. — A földmivelő telepitvényeseket egyszerű haszonbér megszün tetése ürügye alatt sommás szóbeli perekkel igyekeznek birtokaikból kiszoritni. A telepitvényesek különösen két okból hajtatnak a perlekedésre a földesurak által, a) Azért, hogy megijedve a per kimenetelétől, időleges egy-két évre szóló haszonbéri szerződések elfogadására erőszakoltassanak, mi által lételük és fennmaradásuk a további jövőre nézve a földesúri önkénytől és tetszéstől tétetvén függővé, birtokaikbóli kiforgatásuk magától következnék;