Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 68. szám

278 lyekuek lenne kitéve s) miután a bármi csekély jelenségek s bizonyok felhasználhatása, a felmentetteket folytonosan az üldözőbevétel aggályainak 8 veszélyeinek tenné ki; és miután lehető lenne számosürügyötis találhatni; visszaélésképen bizonyos személyek vizsgálat alá vonatására, mi leghamarabb politikai érdekekből, a hatalom sajátlagos czéljaira, megtörténhet. A. hatalom, melynek ugy szólván minden szabad rendelkezésére áll, a legkönnyebben találhat eszközöket s alkalmat uj vizsgálat indithatására; miután átalában a vád keresetek legkönnyebben más és más alakba önthetők. Azért az angol törvényhozók s juristák azon kiindulási pontja, mely szerint a non bis inidem szabályban a polgári szabadságnak egy lényeges biztositéka, az önkény elleni hatalmas védje találtatik, a legnagyobb méltánylás s figyelemre érdemes. De nem csekély nyomatékú ugyanazoknak azon érvük is, mikép azokat, kik a nélkül, hogy elmarasztathattak volna, már egyszer bizonyos bűntényért a birói üldözés testi és szellemi kinjait kiállották, ugyanazért azok újólagos kiállásától meg kell menteni. A bűnvádi vizsgálat bármikori ujabb bizonyítékok folytáni korlátlan megengedése, a jogbiztosságra azért is felette veszélyessé fogna válni, mert azon bizonyítékok, melyeket előbb a vádlott bűntelensége igazolására használt s melyek csakugyan felmentését is eredményezték, hosszas idő alatt tetemes változásoknak vannak kitéve; 6) azok ereje az idő folyama által nagy mérvben meggyengítethetik ; nagy részük, p. o. különbféle okiratok elveszhetnek, tanuk elhalhatnak, emlékezetük gyöngülhet, számosat szomorú emlékük miatt, deafelmentetésbenihit folytán is, az illetők önmagok megsemmisíthetnek stb. mind oly tények, melyek azután a vádlott igazolhatását nehezítik, sokszor lehetlenné is tehetik. 7> s) Nem lehet helyesleni különösen a Thüringi codex azon szabályát, mikép a felmentett uj vizsgálat alá vétethetik akkor is, ha később mások ugyanazon bűntettben elmarasztattak, s ekkor oly bizonyítékok merültek fel, melyek az előbb felmentettnek mint bűntársnak elitélésére alkalmasak. (1850-i perr. 336 § 3 p) Mert igen aggályos, ha nem veszélyes is, hogy egyik vádlott bűnösségét igazoló bizonyoka felmentett ellen is alaposan használtathassanak ; a büntársaság még nem alapítván meg a bűnjelek minden bűntársakra való hason alkalmazhatását. Schwarze. DieViederaufnahme. S. 589 6) Mittermaier: Das deutsche Strafverfahren II. § 205. Schwarze: Die Wiederaufnahme stb Archív d. Crim. K. 1851. Jagemann:Criminal Lexicon sub.: Wiederaufnahme des Strafverfahrens. 7) Kitűnő szigort és tetemes hátramaradott9ágot nyilvánít e téren is az austriai törvény hozás, mely 1853 ban visszatérve az 1803-i elavult codificatióra, nem csak az ab instantia felmentetteket, hanem a teljesen ártatlanoknak nyilvánítottakat is, bármikor ujolag vizsgálat alá engedi vétetni, minden ujabb, elmarasztalására vezethető bizonyítékok alapján. (§ 367.) E szigort mint láttuk, már Németországban is kevés állam codexében lehet napjainkban fellelnünk ; a mely által tehát az austriai a közel 10 év előttiektől is — minő p. o. abadeni — még mindig messze elmaradt. Es e hiány még az 1850-i osztrák szabadelvűbb perrendben is C393 §) előfordult, csakhogy az 1853-i codex e hiányt tetemesen nagyitotta — visszatérve az 1803-ra, mert ez — mint Hve indokolja, (Grundsatze d. Oesterr. Strafprocesord. von 1853 Wien 1854 S. 367.) a gyakorlatban igen jó sikerűnek mutatkozott. Természete^, mert az uralgó politikai kormány érdekeknek, az absolutisraus czéljainuk s messzevitt törekvéseinek hasznos szolgálalot tett. És midőn ezekben anonbisinidem elv szükségessége kimutattatik; egyszersmind a bizonyítékok elégtele nségébőli felmentés tana is gyökereiben megingattatik, jogalapjaitól megfosztatik, miről tüzetesebben legközelebb fogunk értekezni. Szokolay István. Váltójogi eset a birói tilalomról. Minden jogi cselekménynek bizonyos kellékei, formaságai vannak, melyek ha hiányzanak, illetőleg meg nem tartatnak, a jogi cselekménynek semmi foganatja nincs, s abból az azzal élő félre csak joghátrány és sokszor érzékeny kár háramolhatik. Ezen kellékek és formaságok részint a törvény, részint az azt sokban pótló törvényes gyakorlat által állapittatnak meg, mely utóbbi a dolog természeténél fogva a különböző vidékeken, és törvényszékeknél sok kérdésben egymástól eltérőleg fejlődvén ki, ezen eltérő gyakorlatokat a törvény szellemével leginkább megegyező uton visszavezetni a felsőbb bíróságok hivatásához tartozik. A birói letiltás is azon jogi cselekmények közé tartozik, melyek iránt a törvény különösen nem rendelkezvén, az eljárás iránt a nézetek, illetőleg a gyakorlat különbözők lehetnek. Tanulságos tehát a következő jogeset, melyben a birói letiltás kellékei tüzetesen meghatároztatván, a formaságoknak meg nem tartása által okozható kárra nézve is óvó figyelmeztetés foglaltatik. Kiss Henrik a pesti kir. e. b. váltótörvényszékhez 3 példányban beadott kérvény folytán Blau Jónás kereskedői segéd ellen 30 frtnyi tőkekövetelés és járulékai erejéig nevezett alperes bútoraira, ruhaneműire, ékszereire és fizetésének egy harmadára kielégítési végrehajtást nyervén, a végrehajtási kérvény elsődlete folyamodónak vissza — a II. és Ilt-adlat pedig a kiküldött végrehajtónak saját maga s a végrehajtást szenvedett részére kiadatott. Akiküldött, alperesnek Lederer Ignácz kereskedőtől járó fizetését letiltván, erről következő jegyzőkönyvet vett fel: „Alulirt felperesi képviselő kiséretében Lederer Ignácznak dohány utczában 1. sz. alatt levő boltjában megjelenvén, s a végrehajtási végzés II. példányát a meghívott alperesnek kézbesitvén, a jelen volt Lederer Zsigmondot felhívtam, hogy alperes havi bérének u. m. 12 frtnak> 1/i részét felperes követelése törlesztésére fordítsa ; mit is tenni a nevezett ígérvén, ezen jegyzőkönyv berekesztetett." Később Kiss Henrik Lederer Ignácz ellen kártérítési keresetet indított, melyben előadván, hogy alperes, noha a fizetés letiltása ellen óvással nem élt, s noha a foglaláskor jelen volt helyettese magát a letiltott havi fizetés pontos teljesítésére kötelezte, még is különböző ürügyek alatt egy részletfizetést sem teljesített, őt Blau Jónásnak járó 6 havi fizetés 1/3, vagy is 24 frtnak, valamint az okozott perköltségek megfizetésében elmarasztaltatni kérte. Alperes mindenekelőtt kifogást tesz az illetőség ellen, mert szerinte ezen nem váltó, hanem kártérítési kereset Pest város törvényszéke illetősége alá tartozik. Az ügy érdemére nézve tagadja, hogy nála valaha letiltás eszközöltetett volna. 0 a végrehajtási jegyzőkönyvben megnevezett Lederer Zsigmondot nem is ismeri, vele soha összeköttetésben nem állott, ez tehát helyette fizetést el sem vállalhatott. Különben, ha a letiltás magánál alperesnél történt volna is, ez alkalommal kijelentette volna alperes felperesnek, hogy a letiltás folytán semmiféle fizetési terhet magára nem vállalhat, mert ő az ugy is cse-