Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 94. szám

382 hason mérvben terjednek s tökéletesülnek, mit a tapasztalat, hacsak a keresk. kamarák jeles, a régibb korét tökélyben messze túlhaladó működését nézzük is, világosan tanúsít; és a melyet a bíráskodási gyakorlat még magasbra emelend, miután a keresk. tszékek, mint az esküdtszékek is, a legüdvüsb hatálylyal vannak a törvény s jogismereteknek a nép küzti elterjesztésére. — Kivétel lehet csak a magán s köztörvénykezési jog mélyebb törvénytudó mányi ismereteket igénylő s nehezb kérdéseinél ; mire azonban lejjebb fogunk válaszolni. Ha pedig — a másik nézet szerint — a kereskedelem s ismeretei jelenben már minden osztályra kiterjedvék; akkor nem érthetjük, miért vonassanak kétségbe azok épen csak a keresk. osztálynál, s miért tekintessék azok megítélésére képtelennek épen ezen osztály, melynek abban még is legtöbb szakképzettségének kell lenni. De ezek okoskodása leggyöngébb azon okból, mert támaszul a keresk. törvénykönyvekre, mint a biráskodás kielégítendő forrásaira hivatkoznak. Már előbbkimutattuk,mikép a keresk codificatió a keresk. szokásos jogot még be nem végezi; mellette is a kereskedelem folyvásti fejlődése folytán folyvást újabb szokások, újabb szükségek s viszonyok fejlődnek ki, melyek a kereskedők szakismereteit nélkülözhetlenekké teszik : mert azok a keresk. codexben még nem foglaltatnak, tehát abból meg sem fejtethetnek. Azt azonban mi is elismerjük, mikép a keresk. törvénykezésben is sokszor jönnek elő jogi kérdések, melyek a köztörvények alaposabb ismeretei nélkül helyesen meg nem oldhatók; azok különösen az eljárás formaságai körül minduntalan szükségeltetnek; és a melyekben alaposan képzettek csak ritka kereskedők lehetnek. De ebből nem az következik, hogy a keresk. bíróságok eltörültessenek ; hanem csak az, hogy azok szervezésében a kereskedői szakképzettség a törvénytudományi képzettséggel párositassék, a kereskedők a törvénytudókkal egyesitessenek. 5) És erről a reformok tárgyalásánál tüzetesen értekezendünk. Miután azonban a keresk. bíróság leghatározottabb ellenei is kénytelenek beismerni, mikép a kereskedelmi törvénykezésbon sokszor jönnek elő kérdések, melyeket a törvénytudó birák még ker. tkönyvekből sem képesek megoldani, melyeknél tehát a kereskedők szakismeretei nem nélkülözhetők; ö) menedékül végre azon javaslathoz fordulnak: hogy ily ügyekben a kereskedők mint s z a k é r t ő k véleményezésre alkalmaztassanak. — Ezt azonban a tapasztalat ki nem elégitőnek tünteti fel. Mert egyrészt ez nehézkes, s hosszasb időt vesz igénybe, mi a gyorsaságra, mi a forgalomnak legfőbb szüksége, igen hátrányos. Másrészt az nem szolgálhat a jogbiztosság által nagy mérvben igényelte alaposság érdekeinek sem ; minthogy az ügy felderítése, kivilágítása, s ez uton alapos ítélethozatal nem eszközöltethetik oly tökéletesen, mint akkor,ha a kereskedők magában az ügy tárgyalásában s eldöntésében is részt vesznek; és ha a kereskedők az ügy kezdetétől jelen lévén, annak minden árny nlatait, minden mozzanatait, legkisebb részletekig észlelhetik s vizsgálhatják. — Mig nem csekély hátrány az is, mikép a kérdéseket oly egyének teszik fel, kik szakismerettel J) Csakhogy távolról sem azon hibás, korunk igényeinek legkevesbr megfelelő irányban , melyet az austriai törvényhozás még mindig követ *) Mint p. o. M eyer: Esprit stb. des instit judiciaires VI. eh. 27. nem birnak, kik a kérdések kellő, az ügy lényegének megfelelő formulázásában alaposan el sem járhatnak. 7) Az ily nem kereskedőkből vett előadók vagy nem képesek a kérdések alapjaiul feltalálni azon legfőbb szempontokat, melyek körül forog az ügy lényege, vagy nem képesek annak kellő kifejezést adni; mindkét esetben az ügy alapos eldöntésének tetemes hátrányára. Ha azonban némelyek azon aggódnak, hogy a keresk. bíróságokban a forgalom legkényesebb s nagy érdekű kérdései, kevésbé müveit s képzett egyének kezeire bízatnak; 8) ha nagy bajok fórrá? át találjáklábban, hogy a kereskedelmi notabilitások helyét a fórumon holmi hentesek, mészárosok, szabók stb. foglalják el; hogy az elnökösködésre is mindenféle ügynökük hivattatnak meg stb.; e tekintetekből nem a keresk. biráskodás rendszere, hanem annak az alkalmazásban, a szervezetnél való hibássága és kinövései lehetnek csak alaposan megtámadhatók. Az érintett kinövések Francziaországban valóban — és pedig sűrűen — előfordulnak. De ha a törvény, körültekintőleg és szigorúan kijelöli, kik érthetők a birákul megválasztható kereskedők alatt, ha az arra megkívántató kellékek meghatározásában szigorral és nagy választékossággal jár el; továbbá, ha keresk. törvényszékek helyére minden apró városkák nem érdemesitetnek, ha a forgalom viszonyai és szükségletei kellően figyelembe vétetnek — az elősorolt bajok legnagyobb részt eltávolíthatók. °) Jogeset. Telekkönyvi átkebelezés Hajós József mint a pesti takarék pénztár igazgatója a kecskeméti telekkönyvi tanácshoz 1858 aug. 24. benyújtott kérvényében Készely-Illés Máriának a pesti takarékpénztár részére 1844 évi január 26-án 1400 pfrtról kiállított, azon évi febr. 1-én Pest megye közgyűlésén betáblázott A a. kötvénye alapján a még fizetetlen 456 pfrtot az adós uagy-kőrösi 874 sz. tjkvben foglalt 916, 8418, 8963, 11746, továbbá a 6365 sz. tjkvben foglalt 2035, 2036, 8196, 12636 és 12818 sz. javaira átkebeleztetni kérte. Alperesnő 1859 aug. 22-én beadott nyilatkozatában az A a. kötvény valódiságát beismeri ugyan, de azt állítja, hogy a 456 pf'rtnyi hátralék Készely István örököseit terheli, mert a pénz annak részére vétetett fel, s a kölcsön is eddigelé általa törlesztetett, minek folytán örökösei az A a. hagyatéki tárgyalási jkönyv szerint a fizetést magukra is vállalták, jóllehet tehát felperesnek joga van az átkebelezést alperesnő összes vagyonára intéztetni, mégis az adósságnak Készelyi örökösök által történt elvállalása folytán, miután nekiek a nkörösi 6365 sz. tjkvben A 12035 sat. sz. a alperesnő nevére özvegyi jogon irt javakban */3 részbeni tulajdoni joguk van, mely a kereseti tartozást teljesen fedezi, az átkebelezést ezekre keri csak elrendeltetni. Ezen ajánlatba sem 7) A bajor 1861 i or. gyűlés bizottmányának jelentésében. 8) Gr o 1 d s ra i d : De la Fallite , ver rongeur de la société. Paris 1846. pag. 118. Raymond Bordeaux : Philosophie de la procedure civile, et la Reformation de la Justice. Evreux. 1857pag. 154. 9) Többet pedig nem kivánhatni, mert a rendes biróságok sem állanak — még a felsőbbek srm, csupa tekintélyekből, azoknál Í3 van elég; gyönge erő, melyeknek szakképzettsége nem áll nagy öszhangzásban az elébök tartozó ügyek nagy jelen tőségevei.