Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 94. szám

383 felp. sem a Készely örökösök bele nem egyezvén, s a perre utasított panaszló a kecskeméti volt cs. k. intörvszékhez 1859 évi decz. 7-én benyújtott keresetében a kereseti 456 pfrtnak alperesnő nagy-körösi 874 sz. tjkvben foglalt 916 sz. házára 8418, 8963 és 11746. sz. veteményi füld,szőllőés rétjére per utján leendő átkebelezését szorgalmazta. Alperesnő fentebbi nyilatkozatához ragaszkodva, az átkebelezést nem saját, de a kereseti tartozást elvállalt örökösökkel közös, s a nkőrösi 63 65 sz. tjkvben 2035 stb. sz. a. foglalt javaira kérte intéztetni. Panaszló válaszilag keresetéhez ragaszkodik, mert az átkebelezés csak az egyenes adós betáblázással terhelt javaira, a Készely örökösök ellen pedig annál kevésbbé rendeltethetik el, minthogy a tartozás elvállalása a takarékpénztárnak be nem jelentetett s általa el nem fogadtatott. Viszonválaszilag alperesnő ellenveti, hogy a 6365 sz. tjkvben foglalt javakat a betáblá'^ás szinte terheli, alperesnő tehát az átkebelezést csak ezekre kiterjesztetni annál inkább kívánhatja, miután az első bejelentésben ezek is érintve valának. A tárgyalás ekénti befejezése után Kőrüs város törvszéke által 1862 april 30-án 3862 sz. a. Ítéltetett: „Alperesnőnek 1841 jan. 16-án Pesten 1400pfrtról kiállított kötelezvényéből még fizetetlen levő 456 pfrt biztosítására a zálogjog a nkőrösi 874 sz. a. tjkv 916, 8418, 8963 és 11746 h. r. sz. a. fekvőségekre a pesti takarék pénztár részére bekebeleztetni rendeltetik. Mert a követelés valósága, s azon körülmény, hogy a beperesitett kötvényekbe foglalt tartozás 1844 febr. l-jén alperesnő vagyonára betábláztatott, azon viszony pedig, mely közte s néh. Készely István örökösei közt e kölcsön folytán keletkezett, a hitelező takarék pénztár jogát távolról sem érdekelhetvén, az átkebelezés felp. által kért vagyonokra volt elrendelendő. Meghagyatik ennélfogva a telekkönyvi hivatalnak, hogy a fentebbi átkebelezést jelen ítéletnek jogerőre emelkedése után hivatalból foganatosítsa. Ezen ítélet ellen 1862 jun. 2-án bejelentett fölebbezósében alperesnő a már előadottak ismétlése mellett felhozta, miként a 6365 sz. javak a kereseti tőke felvételekor szinte megbecsültettek, s üsszeirattak. A kir. it. táblán ítéltetett; ,,Az ideig. törv. szab. 35 § szerint a birtok, s különösen telekkönyvi bíráskodást a megyei törvszék gyakorolván, következőleg Kőrös város tanácsa a fenforgó ügybem eljárásra jogosi tv a nem lévén, ugyanannak illetéktelenül hozott Ítélete az ideig, törv. szab. 106 § értelmében hivatalból megsemmisíttetik. (1863 febr. 9. 511 sz. a.) Ennek következtében felp. Pest megye kecskeméti törvszéke telekkönyvi osztályához folyamodott uj ítélethozatalért, mire ezen törvszék 1864 febr. 3-án 3863 sz. a. ítéletével a kereseti tőkének a nkőrösi 874 sz. tjkvben 916, 8418, 8963 és 11746 h. r. sz. a. fekvőségekre leendő átkebelezése elrendeltetett. — Alp. felebbezése folytán a kir. táblán ítéltetett: Aze. b. ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik. (1864 oct. 20. 5175 sz. a.) Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 564. Verling Konrádnő szül. Netzer Borbálának Hímmel Adám és neje elleni örökség megállapitása és kiadatása iránti perében ítéltetett: A tolnai 279 sz. telekjegyzőkönyvben foglalt %-ad rész telekbirtok, e. r. alp. által, felp. édes anyja néhai Steinbach Borbálával! házassága alatt szereztetvén, s e. r, alp. azt, hogy néhai Steinbach Borbálával a magyar törvények hatálya alatt lépett házasságra, maga is beismervén, de ez, az A. a. okiratból is kitűnvén; és igy ezen házasság alatt szerzett birtok az 1840: VIII. t. cz. 8-dik szakasza és az ősis. ny. par. 12-dik §-a értelmében küzszerzeménynek tekintetvén: ennél fogva ezen % telek felének 3A része felp. édes anjya Steinbach Borbála, és testvére néh. Himmes Erzsébet utáni örökségként felperesnek megítéltetik, és miután úgy ez, mint a már az e. b. által is oda itélt 268 sz. a. ház és szőllő érték csökkenés nélkül meg nem osztható, felp. pedig a bírói becsüben meg nem nyugszik, ugyanazok a fenálló törvényes szabályok értelmében kitűzendő birói árverésen eladatni, s a bejövendő vételárnak 3/i része felperesnek kifizetettni rendeltetik. Ekként a megyei törvszék Ítélete a 3/8 rész telekre nézve megváltoztattatván, a ház és szőllő iránti örökjogra nézve pedig az abban felhozott indokokból helyben hagyatván, a felterjesztett periratok stb. (1864. october 19-én 8901. P. sz. a.) 565. Fábry János és érdektársainak mint néh. Fábry János örököseinek Krátzer Lipót elleni telekkönyvi kiigazitásí ügyében ítéltetett: Felperesek az ./• a. okirattal azt, hogy a kereseti ingatlanhoz közös tulajdoni joguk van, hitelesen bebizonyítván, de a közösséget alp. maga is beismervén, miután a :/: a. szerződés 8.és 9.pontjaiban néh. Fábry János részére ugyanazon ingatlannak V3 része biztosíttatik, és az 1858 nov. 25-én alp befolyása mellett szerkesztett leltárban is ezen birtok két harmad részben vétetvén fel Fábry János hagyatékába, ez ellen alp. nem csak fel nem szóllalt, sőt a leltárt mint tanú alá is irta, és igy e kérdéses birtok kereseti arányát tettleg beismerte, és mindezek ellenében alp. arra nézve, hogy őt a kereseti birtok fele része illetné, semmi nemű tényleges bizonyítékot fel nem hoz, miután más részről felperesek az apai hagyaték birói átadásáról szóló okiratot fel nem. mutatták, s igy azt, hogy néh. Fábry Jánosnak csak is ők legyenek törvényes örökösei, hitelesen nem igazolták, az eljáró törvszéknek a kiigazítás tekintetében hozott ítélete helybenhagyatik. Ellenben a perköltségeket illetőleg: miután a telekkönyv kiigazítására nézve, és igy a fóügyben alp. pervesztes lett, és mint \\yeii a költségeket megtéríteni köteles; ugyanazért a 24 frt 85 krra mérsékelt perköltségeknek 15 nap alatti végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésében marasztaltatok. — Ilyképen részben helybenhagyatván, részben pedig megváltoztatván az eljáró törvszék Ítélete, a periratok stb. (1864 oct. 25-én 583 IP. sz. a. Elő.: Szeré nyi.) 566. Özv. Ostoic Horácsek Mária és Horacsek Frigyes felperesnek Siebl cs. kir. hadbíró mint néhaiHertelendy Nagy Francziska végrendeleti teljesítője ellen 1000 frt s jár. iránti perében Ítéltetett: Miután a kereset alapjául vett ./ a. okmánynak kötelező erejét sem néhai Hertelendy Nagy Francziska A a. pótvégintézetében, sem a per folyta alatt alp. végintézeti végrehajtó kétségbe nem vonták, miután továbbá az abban felp. édes annyának szolgálat dijjazása fejében kötelezett 1000 frtnak mily pénzláb szerinti kifizetését maga a kötelezett fél előre és megmásithatlanul a bekövetkezendő halála idejekor forgalomban leendő pénzláb szerint határozta s állapitotta meg; — és eszerint ugyanezen kötelezett fél ezen megmásithatlannak kijelentett, és betáblázás és átadással is megerősitett, és a végrendelettől külön termé-