Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)
1864 / 7. szám
26 nimine roborata9, dátum per raanui dilecti et fidelis nostri ruagistri Smaragdi Alberti prrpositi aule nostre vic<; cancellarii. Anno DominiM. CC. quinquagesimo quinto. Regni autem nostri Anno vigesimo. L. S. 1263. évben E. szerint ugyancsak IV. B é 1 a C o m i t i Andreáé Villico c!e Bisztirchebana bizonyos erdőt és földet Beszterczebánya és Lipsche között minden haszonvételével együtt adományozván, ugyanaz Detrik zólyomi gróf által be is igtattatott. B^la király D. a. kiváltságos levelét megerősíté 4 István 1271 , 4 ik László 1287-b. 3-ik András 1293-b. Róbert Károly 1340 b. Nagy Lajos 1363-b. s több következett királyok is, mely ruegerősitő levelek közül elég a többiekre hivatkozó F. a. privilégiumot felmutatni. (Nagy Lajos királyunktól 1363 évről 1369. kelt egy pecsét alatti megerősítéssel.) A város ezen terjedelmes szabad határon polgárainak bányamivelhetést engedélyezvén, s azok ezt bérelt munkások által eszközöltetvén, számukra a hely távolsága miatt a bányák közelében kunyhókat s házakat építettek, s idő jártával e helyeken irtások keletkezvén, a mezei gazdászat megkezdett üzle'ével majorságok alakultak, melyek többnyire alapitóik után neveztetvén, eleinte a polgárok , majd a nemesek s Oligarchák között is eladások, osztályok s zálogitások tárgyaivá lettek, mig a város közelébeni sikabb helyeken a bányák elzüllöttek, s a mezei gazdálkodás jövedelmezőbb voltánál fogva a bányász telepek jobbágy községekké változtak. E majorságok később Oligarchák kezükre jutottak, kik azerőszak amakorában, a törvényhozásból kizárt kisebb városokat elnyomván, vétel vagy foglalás utján szerzett, de mindig polgári természetű birtokaikat királyi adományozásokkal bebonyoliták, sőt a bányakincstár birlalatába is bocsájtották. Ekként keletkezett a bánya kamara birtoka, s jóllehetezt 1-ső Lajos király I. Decr. 13. Zsigmond III. Decr. 13. I. Mátyás VI. Decr. 49. s II. Ulászló I. Decr. 30. s más törv. czikkelyek szerint azelőtt kizárólag ccak a bányabér szedcsi jog illette, ilymódon a Bánya kamara leghatalmasabb bányamivelővé vált. A fentebb érintett telepek közül, mennyiben ez az 1500 évbeni tüzvé z által meg nem emésztett levéltári iratokból kinyomozható, következőleg háromlottak a Bányakincstár birtokába. Andreas Villicus de Beszterczebánya vagyis városbíró, s már IV. Béla korában élt S ax vagy Z ás z, továbbá Caroli Péter beszterczebányai polcárok alapítottak Szelecz, Priechod, Podkonicz, Salkova, Podlavicz. Riecska, Ulmanka, Majer, Hanczmanova, és Szent Jakab nevü telepeket, melyek irtások fc'ytán falukká alakultak. Caroli Péter, Podlavicz, Riecska, Ulmanka, HaDezmanova és Sít. Jakab mostani helységeket, valamint Neustollen (Herrengrund) nevü bányáját, házait, majorjait, földeit, rétéit és hutáit eladta Jung István beszterczebányai polgárnak, kiG. szerint 1455. évben Tótfalut (Villám Slavonicam) Szent Jakabot, Ulmankát, Riecskát és a Banusch nevü majorságot özvegy Janda Anasztáziának 400 aranyforintért elzálogitá, 1456 évben pedig H. szerint Vilhelmovics Szaniszlónál zálogban volt Podhivicz és Majer helységek visszaváltására a városnak engedményt adott, melyeket ez J. szeiint már a reá következett 1457 évben Jung István fiainak, jelesül Gilk de Berg Egyednek és Jung Miklósnak visszabocsátotr. Jóllehet tehát ezek szerint Jung István magát a birtokból kivetkezteté, mégis az emiitett, gyermekei által visszaváltott javakat Ernst (Érnus) Jánosnak, ki keresztelt zsidó, budai polgár, s később I. Mátyás kincstárnoka volt, s Mühlstein Vitus szinte budai polgár és Zólyom megyei alispánnak a K. a. ellentmondásból kitetszőleg eladta, s miután a vevők az eladó rokonainak tiltakozásuk folytán birtokba nem juthattak, Ernst, vagy Ernust János az L. M. N. a. okmányok szerint az érintett javakat nemcsak erőhatalommal elfoglalá, de a tiltakozókat be is börtönözteté Ernst Zsigmond pécsi püspök, Jánosnak fia, O. szerint 1504. évben házához kötött, közfürdőjét a városra átirta, s P. szerint a Jung örökösökkel egyezkedni akart, valamint a Q. és R. szerint fivére Ernst János is, azonban az egyezkedési kísérletek eredményre nem vezetvén, Ernst János 1521-ben S. és T. szerint a várost birtoka megvételére felhivta, mit ez megtagadván, Ernst az érintett javakat 2 ik Lajos királyra ruházta át. (Folyt, köv.) Huriui Íteletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 4. GrófPálíFy Jánosnak Gróí Pálffy József, s érdektársai elleni pótíelszámitási perében Ítéltetett: Miután felperes gr. Pálffy János részéről, a keresetlevél mellett F. a. felmutatott fizetési meghagvás ellen ugyan felp által beadott előterjesztésnek egyedül azért nem adatott hely, minthogy annak p^res ügyekben helye nem volna, s igy nz érintett fizetési meghagyá* jogerőre emelkedettnek nem tekintethetnék; a jelen pót felszámitá«i perben, rendes peruiján igénybe vett birói szemle és becslési költségek pedig, mind a két fél javára eszközöltettek: a becslésnél alkalmazott szakértők részére napidijak, és útiköltségek fejében bíróilag megállapított, felperes által már lefizetett 952 o. é. frt összeg (e!e részét, azaz 476 o. é. frtot, alperesek tartoznak felperesnek megtéríteni. Felperesnek a jelen per tárgyalása alatt tett azon kérését illetőleg, miszerint alpereseknek a szomolányi urodalom kiváltására bizonyos határidő tűzessék ki, alperesek, az 1857. febr. hó 1. rend. világos tirtalma szerint, ezennel köteleztetnek jelenlegi felperesnek már odaítélt zálog és beruházási öszvegeket, a zálogtárgynak visszaváltása, eszközlése tekintetéből, ezen ítéletnek kézbesítésétől számítandó 1 év alatt lefizetni, minthogy különben zálogváltási joguk elenyészettnek fogna tekintetni. Ehhez képest a tettes királyi ítélő tábla ítélete megváltoztatván, a perköltségekre nézve pedig helybenhagyatván, a periratok stb. (1863. év decz. 16-án 6473. P. sz. a. Előadó: Sarlay.) A kir. itélő táblán. 47. Kiss Julianna és Erzsébet felpereseknek, özvegy Kis Mihály és Károly alperesek elleni osztályos perében ité'tetett: Felperesek az A. a. telekk. kivonat szerint, az igénybe vett javakra nézve közös birtokosoknak , mint tulajdonosok már is beiktatva lévén, s e szerint ezen javak néhai Kiss Mihály hagyatéki tömegét egészben nem I is képezhetik, más részt pedig ugyanezen telekk. bekebelezett tulajdoni jognál fogva, az ősis. ny. par. szabályai ez esetre nem alkalmazhatók, — tekintve továbbá, hogy az 1860. sept. 16-án kelt végrendeletben az örökhagyó néhai Kiss Mihály maga beismeri, miszerint ugyanezen javak néhai első nejével Ötvös Zsuzsánával közösen szereztettek, és ez által a birtoklási arány is meghatároztatott, ennélfogva ezen közszerzeményi javak csak felére nézve végrendeletiig jogosan intézkedhetett, ezen A. alatti telekjegyzőkönyvben foglalt közszerzeményi javak felére néz-