Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 78. szám

318 tkönyv 443 §-ával is, mely rendeli: „hogy a ki a nyilvánkönyveket meg nem tekinti, minden esetre a hanyagságért s mulasztásért felelős." S hogy állhatna ezen elv, ha a kérdéses magyarázat szerint a nyilvánkönyvben előforduló feljegyzés csak alaki s nem valódi lenne? Mit használna itt a nyilvánkönyvek megtekintése? hogyan lenne a megtekintés elmulasztása a fentebb előadott joghátrányokkal összekötve? A 4G9 § intézkedése a jelzálogi intézmény nyilvánosságának következménye, melynél fogva minden, mi a nyilván könyvekbe bejegyezter i tett, min d a ddig érvényben fennállónak tekintendő s jogi hatással biró, mig kitörülve nincsen, ép ugy, mint ellenkezőleg dologi, mindenki ellenében érvényes jog is csak a nyilvánkönyvekbei bejegyzés által szerezhető meg. — Igaz ugyan, hogy e törvényes intézkedés fiction alapszik, mely azonban szükséges, hahogy af or g al o m biztonságát s a nyilván kö nyvek hitelességét végképenmegsemmisiteni,halomra dönteni nem akarjuk. — Ezen elv tehát mindenütt fennáll s alkalmaztatik, a hol dologi jogok szerzéséről vagy megszüntetéséről szó van, a mint az ált. polg. tkönyv 442, 443, 444, 454, 468, 526, 928, 1412, 1398, 1443, 1446, 1467, 1469 és 1500 §§-aiból,saz 1855-kidecz. 15-i ny. par. 61 79 §§-aiból világosan kiderül. — Ha pedig továbbá kérdezzük, hogy miben állanak egy, az adósság törlesztése daczára még fennálló jelzálogi tehernek határai, ugy mindenek előtt a dologi adós és a zálog hitelező közti viszony, a dologi adós s harmadik személyek közötti viszonytól megkülönboztetendő. — Az első tekintetbena kielégitett zálogbirtokos irányában ugyan is az adósság lett törlesztése folytán , a jelzálog is minden esetre elenyészettnek és hatásnélkülinek tekintendő, mert itt a jelzálogi intézmény nyilvánossága, mely csak harmadik személyek iránti viszonyt vesz szemügyre, alkalmazást nem nyer,s mert kielégitett hitelezőknél a dolog természete szerint jóhiszeműségről szó sem lehet. De ha harmadik személyek iránti viszony vétetik tekintetbe, a 469 § vége egész hatályában alkalmazandó; miután harmadik személyekre nézve csak az lehet döntő, mi a nyilvánkönyvek ben előjön, nem pedig az is, mi a szerződő felek közt (titokban) kiköttetett. — Aharmadik irányában tehát a jelzálog még fennállónak tekintendő s a zálogadó kötelezve marad a zálognál fogva a nélkül, hogy azon ellenvetést tehetné, miszerint az adósság már kifizettetett, mig a nyilvánkönyvekben kitörülve nincsen. Ezen elv a dologi telekkönyvi jogok megszerzése és megszüntetése iránt hozott minden határozatokon át vörös fonalként húzódik, mi máskép nem is lehet, mert különben a telekkönyvnek semmi értelme nem lenne, s annak nyilvánossága tisztán üres szónak tűnnék fel. A kir. táblát határozata hozatalánál bizonyosan a méltányosság valami homályos érzete vezérelte; azon nézetből indulva ki, hogy az adós kétszeres fizetésre kötelezve nincsen; mely nézet azonban nyilván alaptalan s helytelen. így m i, kik jóhiszemüleg s a telekkönyv adataira támaszkodva végrehajtási felülzálogjogot szereztünk, semmi méltánylást nem érdemlenénk? Mi veszítsük el becsületesen szerzett jogunknak s követelésünknek egy részét ?S miért? Mi követtünk volna el vétséget vagy mulasztást? S igy mi ártatlanul szenvedjünk a dologi adós mulasztásáért? Ez a kérdés főpontja. A jelen ügyben a Hétszemélyes tábla előtt álló két fél közül, melyik érdemli meg a törvény oltalmát? Nyilván mi s nem ajelzálogos adós, azért, mert utóbbi azon mulasztást követte el, hogy törtónt fizetés után, a fizetett részlet összegnek tel e kkö nyvi kitörlését nem eszközölte, mit az ált. polg. tkönyv 469 §-ra való tekintettel minden esetre tennie kellett volna. Tekintsük most a kérdéses kir. táblai határozat következményeit. Ha az ott kimondott nézet helyes volna, a dologi jelzálogos adósnál a fizetett jelzálogos adósságnak telekkönyvi kitörlését kieszközölni szükségtelen lenne. Mert mi káros következménynyel járna e mulasztás? A kir. táblának nézete i szerint semminővel! S valljon ez helyes nézet-e? Bizonyára nem. — A. vesz B.-től egy utóbbi részére tulajdonilag telekkönyvezett házat, s az adásvevési szerződés alapján részére a tulajdonjog telek könyvileg be is kebeleztetik. — Miután ez megtörtént, előáll C. egy B.-vel elébb kötött adásvevési szerződéssel, mely azonban elnézésből általa be nem kebeleztetett, s követeli, hogy A.-nak tulajdonjoga törültessék ki s ő kebeleztessék be tulajdonosnak. Valljon van-e egy törvényszék, mely C. ezen követelményének helyt adna, feltéve, hogy A. ellenében rosz hiszemüséget ki nem mutat? Bizonyára nincs. S mi különbség van e tekintetben a tulajdon és zálogjog közt ? Mindkettő bekebelezés által dologi joggá válik. Avagy azon körülmény szolgáljon-e kárunkra, hogy zálogjogunk nem önkénytes, hanem biróságilag rendelt végrehajtási zálogjog volt? Hisz ellenkezőleg ugy hisszük, hogy ennél valódiabb zálogjog már nem is létezhetik. A kir. tábla a fellebb folyamodott végzés indokaiban azt állítja, hogy a történt bekebelezés által csak 7203 frt 86 kr. a. é összegre nézve szerezhettünk zálogjogot. — Ezen állítás ellenkezik a periratokkal. Tekintetbe kell venni a bírósági végzést, melyben kimondva lön, hogy nem a 7203 frt. 86 kr. a. é., hanem a 10,500 frt összegre szereztünk zálogjogot. Ezen végzés az előiratok tanúsága szerint, valamint a jelzálogos adósnak, ugy Horváth Jánosnak, illetőleg kimutatott s ig a zo 11 k ép v is el ő j é n e k k é zb esi te t e11, s ellene semmi részről f el e bb f o ly a m o d á s be nem adatott, igy ezen végzés jogerőre e m el k ed e 11. Hogyan mondhatta tehát a kir. tábla, hogy a zálogjogot nem az egész 10500 frtra szerezhettük, miután valóban tettleg, s jogérvényeseu megszereztük, s hogyan támadható meg általában a mi zálogjogunk, miután a kérdéses összeg jogerőre emelkedett? Eddigi előadásunknál azon feltevésből indultunk ki, hogy a jelzálogos adós a jelzálogos hitelezőnek a fizetést valóban teljesitette, s kimutattuk, hogy azon esetben, ha ez való lenne is, ezen fizetés szerzett zálogjogunkra befolyással nem lehetne. De mi tagadjuk is, hogy ily részletfizetés valóban történt volna, s nem vagyunk kötelesek egy állítólag teljesített részletfizetést kárunkra elismerni. — Ily módon minden felülzálogjog az adós és hitelező egyszerű közmegegyezése által megsemmisitetnék ! Midőn a rangsorozat megállapítási tárgyalásnál e részben szavakat nem vesztegettünk, ugy ez csupán és egyedül azon okból történt, mert nem képzelhettük, hogy állítólagos, be nem kebelezett, illetőleg ki nem törlött részletfizetés, harmadik felülkebelezett hitelező ellenében a bíróság részéről tekintetbe vétethetnék !