Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 78. szám

Pest, 1864. péntek oetóber 7. 78. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Valljon az adós, ha az ingatlan vagyonára betáblázott kiivetelcst'stb. — Kúriai ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Valljon az adós, ha az ingatlan vagyonára betáblázott követelést, a nélkül, hogy a kitáblázást eszközlöttc volna, kifizette, ezen kifogással egy har ma (lik jóhiszemű hitelező irányában, ki időközben fclülbckebelezési előjegyzést nyert, élhet-c? Közli Bróde Lipót jogtudor ügyvéd úr. M. J. pesti nagykereskedői ház szentgyörgyi Hor váth Nepomuk János ellen 12810 frt. a é. tőke váltókövetelés erejéig 1859-ki augusztus 27-én zálogjogi előjegyzést, azaz: felülbekebelezést eszközlött utóbbinak szentgyörgyi Horváth'Edniund elleni, ennek pesti, hatvani utczai 583 számú házára zálogjogilag bekebelezett 10,000 pfrt s járulékai iránti követelésére. Horváth Edmundnak ezen háza végrehajtási árverés alá kerülvén, a rangsorozati tárgyalás alkalmával képviselője azon elleuvetéssel élt, hogy Horváth Edmund Horváth Jánosnak, a 10,000 pfrt betáblázott követelés rovására még az M. J. nagykereskedői ház által eszközlött felülbekebelezés előtt részlet üzetéseket tett, s a követelés ennek folytán 7203 frt 86 kr. tőkére s járulékaira olvadott le, minél fogva a nevezett nagykereskedői ház felülbekebelezést csak ezen még fennálló összegre nyerhetett volna. — Sz. k. Pest város törvényszéke azonban ezen kifogást elvetette és az egész 10,000 pfrt betáblázott tőkét s járulékait a rangsorozatba felvette, és azt a ház bejövendő vételárából a nevezett kereskedői háznak, a felülkebelezés által biztositott követelés rovására kifizettetni rendelte. — A kir. itélő tábla azonban a 10,000 pfrt tőkéből a rangsorozatba csak a még fizetetlen 7203 frt. 8G krt. rendelte felvétetni, mely határozat ellen M. J. részéről közbevetett felfolyamodás folytán az ügy a m. kir. Hétszemélyes táblához felülvizsgálat végett felterjesztetett. Felfolyamodó következő indokolással élt: A kir. tábla azt állitja, hogy Horváth Jánosnak követelése a váltón látható meg jegyzések szerint 1858 július 17-én és 1859-iki július 19-én történt részlet fizetések folytán 7203 frt 8G krra s ennek 1859 évi július 15-töl járó kamataira leszállottvolna, s igy tehát mi az 1859-ki aug. 30-án történt végrehajtás xitjáni betáblázások által a zálogjogot csupán a még fizetetle n 7203 frt 80' kr. a. é. összegre s járulékaira nézve, nem pedig az egész. 10,000 frtra s járul ékaira nézve nyerhettük volna. Ezen határozat által a telekkönyv intézmény czélja egészen figyelmen kivül hagyatott. Mi egyelőre nem tekintjük azt, váljon Horváth János követelésére valóban történtek-e vagy rífein részletfizetések, s feltéve, hogy történtek, még ez esetben is, a kir. tábla határozata a fennálló törvénynyel ellentétben áll. — Az ideigl. törv. szab. 145 §-a,rendeli: ,,a jog és vagyon biztonsága s ezen alapuló köz hitel a telekkönyvi rendszerrel szoros összefüggésben lévén, ez okból az 1855-ki decz. 15-én a telekkönyvek tárgyában kiadott s eddig gyakorlatban volt rendelet az erre vonatkozó későbbi határozatokkal együtt hatályban fenmarad a 15G § pedig: „hogy az osztr. ált. polg. törvénykönyvnek mindazon határozatai, melyek a telekkönyvi rendeletekkel egybefüggésben állanak, s a melyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyésztésére alapul szolgálnak, hatályukat megtartják." Az ideigl. törv. szabályokban tehát nem csak hogy az 1855 ki decz. 15-én kelt telekk. ny. parancs a pótrendeletekkel s az osztr. polg. tkönyv erre vonatkozó határozataival együtt fentartatott,de az ok is, melynél fogva ez történt, kimondva lőn; ugyanis: „hogy a jog és vagyon biztonság s az azokon alapuló hitel fe ntar tassék." A kir. táblának fentebbi határozata ezen törvényes intézkedéseket halomra dönti. Nem akarunk a telekkönyvnek mindenki előtt ismeretes fontosságáról s nem arról szólani, hogy az országra nézve nagy szerencsétlenség lenne, ha ezen jogintézvény közvetlenül vagy közvetve megingattatnék, hanem elegendőnek tartjuk kimutatni, hogy a fellebbfolyamodott végzés a törvény intézkedéseivel ellenkezik. Valamint azon országokban, hol a tárgyalási eljárás küvettetik, azon elv: „quod non est in actis, non est in mundo" megdönthetlenü) fennáll, ugy mindenütt, a hol a telekkönyvek intézménye létezik, azon elvnek is megdünthetlenül fenn kell álinia, hogy egy harmadik jóhiszemű irányában a dologi jogok megbirálásánál csupán és egyedül az érvényes, mi a telekkönyvben áll. S valóban az ált. polg. tkönyv 409. §-a is rendeli, hogy általában ugyan az adósság törlesztése által a zálogjog megszűnik, de hogy kivételképen a jelzálog megszüntetésére az adósság töri esztése nem elégséges, hanem a jelzálog mindaddig lekötve marad,migaza dóssági oklevél a nyilvánkönyvekből kitörölve nincsen. Ez oly világos intézkedés, mikép semmi különféle magyarázatot vagy félreértést nem enged. Ez nyilván csak annyit jelenthet, hogy ha az adós által a hitelezőnek egy bekebelezett követelés kifizettetik, ezen fizetés egy harmadik irányában, ki a hitelezőnek követelésére telekkönyvi zálogjogot nyert, foganattal nem birhat s tekintetbe nem jöhet, ha a történt fizetés* a telekkönyvben bekebelezve nincsen. Vagy tán azon nézetben van a k. tábla, hogy az érintett törvényhelyben csak alaki lekötelezés lenne kimondva? Ez juridicum absurdum lenne! Mert ez esetben a törvényhozó az érintett törvényben egyebet nem határozott volna, mint mit minden ember tud, hogy ugyan is: „adóssági oklevél mindaddig bekebelezve maiad, mig kitürülve nincsen," niely intézkedés csakugyan magától is értetik. De ezen értelemben véve, egyéb elismert elvekkel is ellen tétben állana. névszerint ellenkeznék az ált. polg. - ••: 78