Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 75. szám

Pest, 1864. kedd szeptember 27. 75. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, fcj^" Az évnegyed e napokban lejárván, az illetők tisztelettel felkeretnek, hogy évnegyedes előfizetésüket mielőbb megújítani szíveskedjenek, az előf. dij 2 frt. a szerkesztőséghez (aldanasor 7 sz.) küldendő. Váltójogi kérdés. Miként lehet zálogban birt, vagy bíróilag lefoglalt magánkötvényekböl kiélégitést nyerni ? Ezen kérdést, eltérőleg az eddigi gyakorlattól, mely szerint a magánkötvények szintúgy mint egyéb lefoglalt tárgyak bi; óilag elárverezhetők voltak, ujabb időkben a felsőbb bíróságok következőleg döntötték cl: Herzog M. L. és társa helybeli nagykereskedők ré szére 3000 frtnyi követelésük s járulékai erejéig bukott Weisz János csődtömege Kiss Jakab tómeggondnok személyében — egy kézi zálogként birt, cselekvőleg Weisz Jánost, szenvedőleg az örvény-abádi tiszaszabályozási egyletet illető 6302 frt 13 krról szóló kötvény alapján a pesti kir. e. b. váltótszék által 1863 éyi január 29-én 7116 sz. a. sommás uton elmarasztaltatván, a mondott kötvényre azon évi mart. 23-án 18513 sz. a. a kielégítési végrehajtás, és april 7-én 21,054 sz. a. az árverés elrendeltetett. Utóbb érintett végzést alperes felebbezvén, a kir. váltófeltörvényszéken 1863. máj. 13-án 1916 sz. a. végeztetett : „Folyamodó kérelmének hely adatván, 1863-ik évi april 7-én 21,054 sz. a. hozott e. b. végzés odaváltoztatik: Herzog M. L. és társa foglaltatóknak csőd alá esett Weisz János által kézi zálogul adott, vagyonbukottat követelőleg, az Örvény-abádi tiszaszabályozási egyletet pedig szenvedőleg illető 6302 frt 13 krról szóló kötelezvény elárverezésének hely nem adatik, hanem zálogtartó hitelező azt csak érték szerint, és pedig csak követelése erejéig adhatja el, vagy pedig annak utján hajthatja be, a felesleget azonban teljes értékben a csődtömegnek kiadni tartozik. Indok o k: Váltókövetelés biztosítására adott kézi zálognak joghatályát meghatározó vtk. I. r. 193. 194. 195. 196 és 197 §§-ai a zálogba adott váltóknak magán vagy birói uton eszközölhető behajtását, statuspapiroknak pedigbécsi árfolyam szerinti eladhatását megengedik ugyan, de egyszersmind a zálogtartónak kötelességül teszik, hogy követelésének teljes kielégítése után fenmaradt összeget a tulajdonosnak vagy csődtömegnek kiadni tartozzék. A fentidézett törvényeknek a váltók és statuspapiroknak értéken alul lehető eladhatását kizáró,hivatkozott rendeletei a joghasonlatosság iránytadó elvénél fogva a törvényben külünösen nem emiitett, kézi zálogul adott magánkötelezvényekre is alkalmazandók azért, mert ezek a külalakban és szövegezésben fellelhető eltérésen kivül, lényegben, t i. a kölcsön tárgyára, kötelezés minőségére, visszafizetés módjára és zálog alapjára nézve a vál'ókkal egy természetűek; mert továbbá a kézi záloghoz egészen hasonló megtartási jognak hatályát magyarázó vtk. I. r. 198 §-nak más értelmezést nem lehet tulajdonítani, mint azt, hogy miután a kézi zálogul adott váltókból, statuspapírokból és megtartási jognál fogva visszatartoztatott készpénzből eszközlendő kielégítés a vtk. I. r. 194—198 §§-ai által kivételesen meghatároztatott, a vtk. I. r. 193 §-a pedig a zálogba adott egyéb ingóságokbóli kielégítésről átaljában rendelkezik, a vtk. 198 § végsoraiban előforduló azon kitétel: „egyéb holmik pedig váltózálogként tekintendők, és azokkal a zálogtartó a 193—197 szakaszok rendelete szerint bánhat" — nem másra mint a 194 —196 §§ által a váltókra nézve meghatározott, de a magán kötelezvényekre nézve is alkalmazandó bánásmódra vonatkozhatik." Ezen feltszki végzés ellen felperesek felfolyamodván, következő érveket fejtettek ki: A joghasonlatosság elve csak akkor volna alkalmazható, ha a törvény a megtartandó kézi zálognál világos különbséget nem tenne. Úgyde a vtk. II. r. 194 §-a világosan rendeli, hogy ha a zálog váltóból áll, az a 195 § szerint mint alzálog tovább adható; a 197 § pedig, hogy ha a zálog status papirokból áll, az a bécsi árfolyam szerint eladható vagy megtartható, tehát nem névleges értékben mint a váltók, hanem ugy amint vétetik, vagy is az árfolyam szerint. Hogy pedig a kérdés alatti kötvény a fent elősorolt minőségek egyikéhez sem tartozhatik, kétséget nem szenved, mert hiányzik benne azon lényeges tulajdon, melynek figyelembe vételét a váltónál a 196 §-a a zálogtartó kötelességévé teszi, hiányzik azon előny, melyet a törvény csak a váltóknak ad. De midőn e törvény a zálog váltó behajtásáról szól, azt csak oly váltókra érti, melyek könnyen behajthatók, melyek per nélkül is fizettetnek, de korántsem kötelezheti a zálogbirtokost arra, hogy rosz váltóját, melynek kötelezettje talán megbukott, költséggel perelje be. Ugy van az a status kötelezvénynél is, melynél a törvény megen gedi, hogy nem névleges érték, hanem árfolyam szerint, bármily alacsony légyen is az, eladható. Már pedig ha a törvény egy status kötelezvénynek névszerinti értéken aluli eladását megengedi, hogy lehetne egy magánkötvényt évekre szóló fizetéssel eladás tekintetéből névszerinti értékre szorítani. A statuskötvényeknek köztudomás szerint mindig van árfolyama, ezek mindenkor és azonnal pénzzé értékesíthetők, mi a magánkötelezvényekről távolról sem áll. Átalában veszedelmes elv állapíttatnék meg, ha a zálogbirtokos joga, ki mint. olyan a zálog tekintetében kedvezmény- és előnynyel bír, a neheztelt végzésben előirt módon korlátoltatnék, mi által ily hitelező jogai még a közönséges hitelező jogainak isalárendeltetnének, mert magán kötelezvény, kivált évekre szóló, az üzlet gyakorlatában névszerinti értéken mégsoha sem adatott el, s nem fog eladatni soha sem, mert min den üzletvivő nyerni akar,mi nélkül üzlet nincsis, snem 75