Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 52. szám

214 tételekből tudomására nem. juthatott. Az I. és ezen jogeset között azonban lényeges különbség van. Amott ugyanis a mi jog volt, itt az teher, és pedig olyan, mely mig amott mint jog a fővagyon állagához elválhatlanul nem tartozott, s mint ilyen a birtoklásnak önálló tárgyául is mutatkozott, itt az mint teher, illetőleg a jobbágyok joga, a fővagyon aliagával van szoros kapcsolatban, elválhatlan természeti egységben, melytől elgondolni nem is lehet. Ezen hasonlatból látható, mikép a tel. k. r. 4 §-a, az úrbéri viszony kérdéseinek lényeges felfogásá­ban gyöngélkedett; mert ha például a korcsmáltatási jo­got bekeblezési szükségességü jogul nem jelzé is, de a volt jobbágyok erdőületőséghezi jogának, mint félreis­merhetlen dologbani jognak, a nyilvánkönyvekbe való felvételét, már csak a jogi viszonyok bonyolultságának korlátozása végett is, szükségesül kell vala kimondania. A volt jobbágyok erdőilletőséghezi joga tehát, két­ségtelen dologbani jog, s telki állományuk lényeges ki­egészítő részét képezi, s mint ilyen, sem a nemesi birtok változásai által, sem azért, mert a nemesi birtok többé nem annak tulajdona, ki az elvesztett urijavadalmakért a kárpótlási tőkét felvette, eddigi érvényesítés nélkül is, veszendőségnek kitéve nem lehet. így fogván fel ezen kérdést, nincs egyéb hátra, mint kimondani azon véleményünket, hogy ha akár szerző­dés, akár árverés utján valaki egy oly nemesi birtokot vett meg, mely ellen még a volt jobbágyok erdőillető­séghezi joga nem érvényesíttetett, ezenjog habár kárára az uj birtokosnak, és habár ellenére annak, hogy az sem a nemesi birtok telekkönyvi jószágtestére be nem hozatott, sem az árverési feltételekben ki nem jelentetett, érvényesítés lehetőségével bír , és pedig közvetlen azon nemesi birtokirányában, melylyel az illető jobbágytelkek egykor az úrbéri viszony kapcsával valának össze­fűzve. III. Midőn egy oly nemesi birtok száll közárverésen más kézre, melyen a patronatussal járó terhek, sem a tel. k. r. 13. §-a nyomán, sem később nyilvánkünyvileg nem biztosíttattak, ezen uj birtokost fogják-e továbbra is terhelni a patronatus szolgalmai a nélkül, hogy előbb az egyház ebbeli jogai a telekkönyvbe és az árve­rési feltételekbe behozattak volna ? Ezen kérdést röviden megvitatandók, előre is azon kérdésre kell felelnünk, hogy: a patronatus terhei, do­logbani jogozat tárgyai-e? Véleményünk szerint igenis. Ha tehát ilyenek, kérdeznünk kell még, hogy a patro­natussal járó szolgalmi terhek, s illetőleg az egyház eb­beli jogai olyanok-e, melyek az oszt. polg. tk. határoza­tai szerint telekkönyvi bejegyzésre alkalmasak ? Ezen kérdésre, összevetve az oszt. p. tk. 308 és 321 §§-ait, két­ségtelen feleletet nyerünk; a 308 § ugyanis meghatározza a dologbani jogok nemeit, hova a szolgalmak is tartoz­nak; s a 321 § pedig kimondja, hogy dologbani jogok jogszerű birtoka csak nyilvános könyvekbei rendes be­jegyzés által nyerétik Ha tehát a patronatussal járó szolgalmak, a dologbani jogozat körébe tartoznak, mint ilyenek, a kül inbeni jogveszendőség lehetősége ellen, telekkönyvi bejegyzést igénylenek ; annyival inkább, mert az efelé jogok bekeblezési lehetőségérőlat. k. rend. 54 és 66 §§-ai világosan intézkedtek. Azon kérdés lehetőségére nézve pedig, hogy a pa­tronatussal járó jogok s illetőleg terhek, dologbani avagy szolgalmi jogok és terhek-e? előre is megjegyezzük, hogyha ezek nem mint ilyenek, hanem mint dologhozi jogozat tárgyai tekintetnek, a tel. könyvi betét általi jogbiztositást annyival inkább igénylik; mert jelen kér­désre igy is ki fog terjedni a fönebb idézett törv. szabá­lyok joghatálya; és valamint ama felfogáshoz, ugy ehez is tartoznék az oszt. polg. tkönyv 443. §-a, mely igy szól: „az ingatlan dolgok tulajdonával a nyilvánkönyvekbe bejegyzett, rajtok fekvő terhek is átvétetnek. Ki e köny­veket meg nem tekinti, hanyagságaért minden esetek­ben maga lakol. Az előbbi tulajdonos elleni más k ö ve t elé s e k és igények az uj szerzőre át nem szállanak." Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 34. Broskó György örököseinek Kossuth Tamás elleni perében ítéltetett: Alperes a felpereseket tulajdoni­lag illető kereseti birtoktól járó haszonbért az E. a. birói megintés után sem fizetvén ki; ugyan az, a megintés idejétől, vagy is 1843. mart. 14-től számítandó, s az A. a. okirat szerint évenkint 300 váltó czédula forintokat tevő haszonbéri hátralékoknak kifizetésében is élmarasz­tatik; ekként a kir. tábla Ítélete a haszonbéri hátralékokra nézve megváltoztattatik, a haszonbér megszűnte és birtok viszszaadására nézve pedig, az abban felhozott indokok­nál fogva helybenhagyatik, stb. (1864. május 25-én 2865. P. sz. a. Elő.: Szalay.) 35. Thuróczy Jánosnak Dombay Gábor és neje el­leni végrehajtási ügyében határoztatott : Felperes az 1831. máj. 14-én, illetőleg az 1848 febr. 28-án kelt vég­itéletek által nyert jogát az által, hogy ő az oszt. ált. polg. tkönyv hatályba léptétől számítva egy év alatt ezen az alperesek részéről fellebbezett, de a felebbvitel­nek csak birtokon kivül lett megengedése által végre­hajthatóvá vált ítéleteknek másodbiróságifelülvizsgálá­sát — a végrehajtás foganatosítását önmaga kérelmezte, fenntartván; ellenben alperesek a felülvizsgálást megta­gadó főtörvszéki végzés ellenében jogorvoslattal nem él­vén, miután ezek szerint felperesnek azon joga, hogy az emiitett ítéletek végrehajtását szorgalmazhassa, sértetle­nül fennáll, ez okoknál fogva az eljáró megyei törvény­széknek végzése azon hozzáadással hagyatik helybe, hogy a végrehajtás foganatosítása alkalmával a peres felek a kérdéses zálogjavakon fekvő netaláni beruházási összegek iránt meghallgatandók, és ezen kérdés tárgya­lás folytán eldöntendő lészen; s az iratok ez értelembeni további intézkedés végett a magok illetőségéhez vissza­küldetnek. (1864. június 4-én 4840. P. sz. a. Elő. : Makó ve cz.) 36. B. Bömmelberg szül. Burián Anna és érdektár­sainak özv. Burián Károly nő szül. Török Leopoldina el­leni telekkönyvi kiigazítást tárgyazó perében Ítéltetett : A folytatólagos tárgyalásnál 3. sz. a. beperelt anya­könyvi kivonatból az derülvén ki, miszerint alp. férje néhai Burián Károly még 1849 máj. 24-én halt meg,s igy alperes özvegyi joga is a kereseti javakban, az 1852 nov. 29-én kelt legfelsőbb rendelet hatálybalóptét meg­előzőleg keletkezett; miután az ezen joggal terhelt ke­reseti javak öröklésére igényttartó felperesek a hivatko­zott rend. 11. §-nak általános rendelkezésénél fogva, öröklési igényeiket az osztr. p. t. k. életbe léptétől szá­mítva egy év alatt az illető dologi bíróságnál be nem jelentették, s azokat a további egy év alatt nem érvénye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom