Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 51. szám

209 királyi Tábla, a fenérintett legfőbb törvényszéki jogérvé- I nyes Ítélet végrehajtását elrendelte, más részről Győrmegye törvszéke — ugyan azon évi 1863 május 12-én a leány ágtól csak egyszerű má-olat másolatjában felmutatott Praelectionalis Donatiot félre magyarázván, az iJ. törv. szab. 3§ellenére— Donatioból eredő jogviszonyok fejtegetésébe bocsátkozott, s oly tartalmú Ítéletet hozott, mely által ugyanazon legfőbb törvényszéki Ítélet megsemmisitetett, s a Sibrik Ferón cz csatári Apát után maradt összes értékegy hetedré sze, az ujitó felperesnőknek kiadatni rendeltetett. — Ezen ítélet igy szól: — ,,Felpereseknek — az 1852. nov. 3-án magtalanul elhalt Sibrik Ferencz utáni hagyatékra nézve kereseti tehetőségük , s ennek folytán, egyenlő osztályos örökösödési joguk a Verb. I. R. 47 cz. 4 §. ugy az 1848- XV. t, cz. valamint az id. törv. szab. 1. 3. 10. 11. és 19. §§. értelmében megál lapít atik, és részükre a B. a. összeírásban foglalt — ect — ingó és ingatlan hagyatékok, — ect — egy heted része közös tulajdoni osztályrészül megítéltetik." — In d okok „11. Felpereseknek az 1852. nov. 3. magtalanul elhalt Sibrik Ferencz utáni hagyatékra nézve az egyenlő osztályos örökösödési joguk megállapítandó volt, — mert: a) A néhai Sibrik Ferencz 1852 nov. 3-án egyenes örökös nélkül halván el, hagyatéka mint a Verb. I. R. 47 cz. 4 § mint pedig az orsz. bir. szab 10 és 11 §§ értelmében az oldalágon levő örökösöket s igy felpereseket is mint az örökhagyó testvérének törvényes gyermekeit törvényes részben illeti. — III. Az örökösödési illetőség pedig részben volt megítélendő, mert felperesek a J. a. származási tabella által vérségi össszeköttetésük minőségét igazolták, mit alperesek tagadásba épen nem vettek, s ekkép az osztályos részük a Verb. I. R. 47. cz. 4 § a és az orsz. bir. szabály 10, 11 §-sok alapján ítéltetett meg. — IV. Alperesek abbeli állítása, hogy a hngyatéki javak fiágot illetők lévén, abban a leányágbeliek nem osztozkodhatnak, nem csak begyőzve nincsen, de sőt ennek ellenkezője felperesek által igazoltnak tekintendő, — mert: a) A K. K. alatt becsatolt királyi adomány levél szerint a nevezett birtokok Horvát György nejének Orsolának, ésSibrik Osvald nejének és ezek mind a kétnembeli utódaiknak adományoztattak. — b) Alperesek állal 1811. és 1835 évben magok között a leány ág kizárásával köiött osztály, a flágiság begyőzésére nem elegendő, minthogy a IV. 24. curiális döntvény szerint a javak eredeti természete — még a fejedelem jóváhagyása által sem, annál kevésbé volt önhatalmúlag eszközölt magán osztály által megváltoztatható, stb. Ezen indokokra nézve megjegyzendő. Az 1848: 15. t. cz. az ősiség eltörlése szellemében minden örökösödési keresetet felfüggesztett, csupán a világos örökösödést az utolsó osztályból hagyta fel. Ezt rendeli az ősis. par. Az id. törv. szab. 1. §. épen a magyar törvényeket, s igy az utolsó osztályokbóli örökösödést állítja vissza; a 3 § a donationalis jog viszonyokból eredő pereketszünteti meg; miért a IV. indokban a donationalis jogviszonyokra fekte tett Ítélet törvény ellenes. — A 10 § rendeli, hogy az apai vagyon az apai ágra, az anyai az anyaira száljon vissza. Sibrik Ferencz Csécsenyi ingatlan birtoka egyedül apai ágról származott birtok, melyben Sibrik Ferencz egyedül fi testvéreivel: Ferencz attya egyedül László unoka báttyával, a leány testvéreiknek mellőzésével osztoztak. Miután pedig felperesek annya az örökhagyóval nem osztozott, igy osztályos rokon nem lévén, nincs czim, mi alatt a leányágiak osztozhatnának. Az id. törv szab. 11. §-sát ezen ügyre alkalmazni épen nem lehet, igy a II. indok alaptalansága, valamint a III. indoké is világos; mert a fiági javaknál a vérséget tagadni nem csak hogy nem kell, de nem is szabad, mert ha a felperesnő a szüleinek törvényes gyereke is, azért a Sibrik család fiági birtokaiban nem csak hogy nem törvényes örökös, hanem a Verb. I. R. 60 t. cz. 9. §-a szerint idegen is, azért jogközösséggel épen nem birhat. — A fiági ságot, mely az 176 7 1811 és 1835-ik osztályokra és a 330 éves ususon alapszik egyenest a donatioval akarják megdönteni, állítván, hogy a leányágot a fiág önhatalommal zárta ki. Ámde mint említetett azon donatio, az „adutriusque sex u m" záradékot nem tartalmazván, csak fíágra szól. Különösen azonban kiemelendő, hogy 1852. január 1-től Magyarországban minden per az oszt. p. prdtartás szerint volt folytatandó, következve az 1836 évi XIV. t. czikkben meghatározott sommás örökösödési eljárás hatályon kivülvolt, és igy az emiitett p. prdtartás értelmében hozott jogérvényes birói ítéletek ellen a per újítása vagy is előbbi állapotbani visszahelyezési jogorvoslat csak akkor alkalmaztathatott, ha ennek ama ptartás 15. fejezete szerint helye volt, ily perorvoslatnak azonban az emiitett jogérvényes Ítéletek ellen helye nem lehetett, és ezen esetre az E. alatt felhozott igazságügy ministeri rendelvénynek sem volt alkalmazhatósága, mert e rendelvény a p. prdtartás hatályát megelőzött azon időszakra szólott csupán, midőn még az 1849. nov. 3-án életbe léptetett ideig. bir. szerkezet és perrendtartás volt érvényben. Alaki tekintetben tehát ezen egyetlen ok is elegendő arra, hogy a győrmegyei tszék ítélete a felsőbb bíróság előtt meg ne állhasson. — Mi pedig a dolog érdemét illeti, a magyar örökösödési törvények szerint az oldalörökösödés lényegéhez a jog közösség tartozik, az pedig ki van mutatva, hogy a Sibrik leányág, a Sibrik féle fiágijavakban soha sem osztozott, következőleg azokban jog közössége igy örökösödési igénye sincs. E hiányon a felp. leányág csak jogegyenlőségü perrel segithetne: ámde ily perben nem a megyei tszék, hanem a királyi Curia illetékes; de ha illetékes lenne is, az ily kereseteket a meghagyott ős. ny. par. megszüntette. Különben ezen ügyre az ősiség eltörlése nem vonatkozhatik, mert az elvileg megszüntettetett, de mindaddig,mig azt az ősis. pátens 1853 május 1-én életbe nem léptette, az csak holt betű maradt; igy arra a kereset nem fektethetik, mert a törvényeknek visszaható ereje nem lévén az 1852. nov- 3-án elhalt örökhagyó utáni örökség iránti ujitott per is az ősiségi ny. parancs és az id. szab. 19 § rendelete szerint egyedül a halál eset alkalmával fennállott magyar törvények szerint — tehát az utolsó osztályból — Ítélendő meg, a melyben pedig a leányág soha sem vett részt. A királyi tábla a Győr megyei tszék azon ítéletét csakugyan fel is oldotta, köv. Ítéletében; „A jelen per tárgyát képező néhai Sibrik Ferencz hagyatéki tömegéhez tartozott javak a D a. csatolt okiratok szerint, 1853. július 1-én és igy a p. prdtartás hatálya alatt és ennek szabályai szerint indított rendes Írásbeli kereset folytán a G. és H. a. ítéletek szerint a fenállott cs. k. fő és legfőbb tszékek által alpereseknek végérvényesen oda Ítéltetvén, s felperesek az ekként ítélt dologgá vált kereset felelevenítésére az akkor hatályban volt p. prdtartásban kijelelt jogorvoslatot igénybe nem vévén, a keresetlevélhez E a. csatolt 1851. nov. 3. és igy a magyar tvnyek és törvénykezési eljárás hatálya alatt az 1836. XIV. t. czikk értelI mébeni sommás perekről intézkedő, azonban a polg. prd-