Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 51. szám

210 tartásnak 1853 január 1-én életbe léptével hatálytalanná vált ministeri rendelet pedig ezen per elitélésénél alkalmazásba nem vétethetvén, ezeknél fogva a megyei tszék ítéletének megváltoztatása mellett, felperesek keresetüktől elmozditatnak." Ezen Ítélet ellen afelperes leányága Hétszemélyes táblához semmiségi panaszszal összekötött föllebbezést (mi törvényeinkben teljesen ismeretlen) adott be; melynek okoskodása elős/.ür azon alapszik, hogy ha bár a pol. prdtarlás 1852-b. hatályba lépett is, az 1836 XIV. t. czben megállapított világos örökösödési eljárás még is fenmaradt, és a legfőbb tszék előtt lefolyt fentebb érintett per csupán sommás biróság eljárásának tekintendő, mondván: Azért minket a még nem is folyt rendes osztályos per megújítására, vagy az elleni bármily per orvoslatokra utasítani annál kevésbé lehet, mivel ezt az 1836 XIV. t. cz. XII. § határozottan kizárja. A második fellebbezési ok az, hogy az ős. ny. parancs ellenére is jogosítva érzi magát felperesi ág jogegyenlőségi pert folytathatni. — Eltekintve attól, hogy ezen két állítás egymással éles ellentétben áll; annak czáfolása, hogy világos örökösödési osztoztató biróság a pprdtartás hatálya alatt is fenmaradt, egészen felesleges, mert kétségtelen, miképa pprdtartás az összes alaki törvénykezést megállapítván, minden egyébb előbbi eljárási formákat, s ezek szabályozására az előtt kibocsátott felsőbb rendeleteket megszüntetett. Azonban az anyagi és alaki jog egymástól szorosan megkülönböztetendő, s azért az idézett legfőbb tszéki ítélet indokaiból azt következtetni, mintha felperesek által folytatott rendes per, az 1836. XIV. t. czikk értelmébeni eljárás lett volna, épen nem lehet; mert az érintett Ítélet az anyagi jogra vonatkozva mondja, hogy az a pol. tkönyvet megelőző esetekre alkalmazandó, vagy is a lenforgó esetben a nexus sangvinis és communio juris volt tekintetbe veendő; de azokra a régi magyar alaki törvény semmi esetre sem lehetett alkalmazható, mert a behozott prdtartás 100 évet meghaladott esetekből eredő perekben is megtartandó volt. Állítják felebbezésükben felperesek azt is, hogy a királyi tábla jelen ügyben nem a Győrmegyei tszék, hanem a többször említett legfőbb tszék Ítéletét vizsgálta felül. A kétségbevonhatlan tény azonban az, mikép a kir. tábla a Győrmegyei tszék Ítéletét oldotta fel, és felpereseket alaptalan keresetüktől azért vetette el, mert itélt dologgá vált, hogy felpereseket Sibrik Ferencz hagyatéki fiágos javaiból osztályrész nem illetheti. Hogy lehetne ez felülvizsgálata a legfőbb tszék Ítéletének, és nem inkább világos elutasi tása-e az első biróság fellebbezett ítéletének? Végre , mint felötlő különösség megemlítendő ezen fölebbezésről még az is, mikép ahhoz a felperesek, (1—5 sz. a.) külömböző, még a perben elő nem jött mellékleteket csatoltak ; ámbár megalapított jogszabályunk, mikép a felebbezések mellett egy átaljában uj okiratoknak helye nincs; miért azok a Hétszemélyes tábla által is teljességgel nem vehetők bírói figyelembe. Ezek folytán semmi jogalap sem található, mely a kir. tábla fent idézett ítélete ledöntését indokolhatná. Sőt bámulnunk kell azt, hogy a felperes leányág évekig képes lehetett elhárítani egy oly Ítélet végrehajtását, melyet öszhangzólag két felsőbb biróság hozott, melyet a legfelsőbb cs. k. tszék már teljes jogérvényre emelt, s melynek végrehajtatását ujabban mind a kir. tábla, mind a septemviratus is (1864. juniusb.) elrendelte. És következőleg joggal mondhatjuk, mikép felesleges az id. törv. szab. 102 §. mely a két egyforma ítélet végrehajtását megrendeli, és a felebbezést csak birtokon kívül engedi meg; felesleges az 1840. XV. t. cz. 199 §, mely rendeli — hogy azon esetben, ha egy per megujitatnék az anyaper a nóvum mellé csaloltassék a nélkül, hogy az alapper Ítéletének végrehajtását megakadályozni szabadna; felesleges az id. szab. XI. fej. 113. §. mely rendeli, hogy az írásbeli perekben a végrehajtási végzés kézbesítésétől számítva 30 napon tul nem terjedhet, mindez felesleges, ha a törvény holt betű maiad, ha egy jog érvényes legfőbb tszéki ítélet hatod félév után sem hajtatik végre. Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. itélő táblán. 308. Kiszely Imrének Mo kovits Móricz ellen Kiszely Sándor által elzálogosított tárgyak visszaadása iránti perében ítéltetett: A keresetbe vett Kiszely Sándor által elzálogosított óra, óraláncz és bekes, ennek állását és a felpereshezi vi.-zonyát tekintve, nem mint az elzálogosítón?»k tulajdonai, hanem mint apjától és felperestől használatra adott tárgyak lévén tekintendők, és ezekről Kiszely Sándor mint tanuló, de kiskorú is, nem rendelkezhetvén, alp. ki ezen elzálogosítás által a kereseti tárgyakra törvényes igényt nem szerezhetett, köteleztetik Kiszely Sándor által nála elzálogosított órát, óralánczot és bekest felperesnek birtokába 15 napok alatt végrehajtás terhe mellett átbocsájtani. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, és az e. b. Ítélete ekkép megváltoztatván, stb. (1864. június l-jén 189. P. sz. a Elő.: Masirevics.) 309. Boda János és neje Tóth Sára hagyatéki ügyében végeztetett: Annak előrebocsájtásával, mikép jelen hagyatéki eljárás tárgyát csak a közös anyának 1853. oct. 30-án történt halálakor tényleg megvolt javak képezhetik, és igy az 1858 april 26-ról felvett leltárban öszszeirt, de a 2. 3. 5. 6. 7. sz. a. csatolmányok szerint részint az özvegy, részint Boda Imre és Lídia örökösök által elzálogosított Léczalja, továbbá a Bábonyai szőlő és parlag, valamint az úgynevezett Káposztás é^ orgoványi váltsági föld, a hagyatéki tömeghez tettleg tartozóknak, nem tekintethetvén, azok jelen hagyatéki eljárás iránti intézkedés alá nem is vétethetnek ; egyébiránt a nevezett leltárban foglalt 720 sz. a. az összes örökösök közt mint szerzeményi vagyon megosztatni rendelt házat illetőleg, miután azon felfolyamodási indok, hogy ez az egy részben elidegenített ősi földek árából építtetvén, szerzeménynek nem tekinthető, mint jogi kérdésnek elhatározása, nem jelen hagyatéki eljárás körüli intézkedés feladatához tartozik, az e. b. határozata erre nézve, valamint azon részében is, melyben Boda Imre által a kérdéses hagyatékból állítólag húzott időközbeni haszonvételeknek aránylagos megtérittetése iránti igényével fel folyamodó a rendes perutjára utasíttatott, belybenhagyatik. A mi azonban e határozatnak az ellenbeszédhez V és az 1858-ki leltárhoz 12. sz. a. csatolt nyugták alapján Boda Imre által az apai és anyai adósságokból kifizetett 331 frt 17 kr. iránti azon intézkedését illeti, miszerint ezen összegnek a kifizetőt terhelő V5-öd lehuzásávali megtérítésére a többi négy testvér és igy felfolyamodó is köteleztetett, miután Boda Imre azt, hogy a nevezett összeget a magáéból fizette volna, a hagyatéki tárgyalásnál nem bizonyította, sőt azon körülmény, hogy a hagyatéki ingatlanságok legnagyobb részét a közös anyával saját neve alatt is elzálogosította, oda mutatna, hogy