Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 3. szám

11 delt korcsmárosok egyedül azon többlet meghatározására voltak hivatva, mely a ház és teleknek imuaár meghatározóit becsértékéhez a korcsmai üzletre alkalmas helyiség elvesztésének kártérítéséül hozzá számitható lehetne, s az ilykép meghatározott egyetemes öszveg ugy a ház és telek, mint e korcsmai üzletre alkalmas hely elvesztésének kártérítését is magában foglalná, felperesek abbeli kérelmének, miszerint a ház és telek kártalanítása alapjául a korcsmáros szakértők által 14000 írtra határozott becsérték fogadtassák el, s ezenkívül a korcsmai üzletre alkalmas hely elvesztéséért még különösen is kártalanítássának, helyt adni szinte nem lehetvén, az eljáró városi törvényszéknek ítélete a megítélt kártérítési öszvegresa meg nem ítélt kamatokra nézve ezen, és a benne felhozott okoknál íogvahelybenhagyatik, a költségeket illetőleg azonban, minthogy egyrészről felperesek azokat megitéltetni kérték,más részről pedig, mivel az eljáró tszék által megítélt költségeken kívül még az 1861. febr. 11.s következő napjain eszközlött becsű alkalmávali költségeiket is felszámították nem csak, sőt ezek az 18G1. oct. 3. 7744. sz. a. kelt végzés által 121 frt. 62 kr. bíróilag is megállapitattak, megváltoztattatik. s alperes az eljáró tszék által megítélt költségeken kívül felperes részére még azon 121 frt 62 kr. költség megtérítésére is köteleztetvén, a periratok stb. (1863. évi dec. 11-én 9335. P. sz. a.) 25. Czebe István és Czebe Krisztinának, Gzebe Sámuel elleni osztályos perében ítéltetett: A közös atya, illetőleg nagy atya Czebe Sámuel 1853 ik évben halálozván el, valamint az A. alatti végrendelet is általa az évi aug. 29. napján tétetvén; az ezen ügybeni eljárásnál, az osztrák törvények szolgálnak zsinórmértékül; minthogy pedig az A. alatti végrendelet, az azt aláíró, és D. E. alatt kihallgatott tanúknak vallomása szerint végrendelkező által, csak egy tanúnak jelenlétében Íratott alá, és olvastatott fel; annál fogva az írott végrendelet kellékével nem bírván, érvénytelennek nyilvánittatik, s ennek folytán, a nevezett közös apa, illetőleg nagyapa hagyatékára nézve, a törvényes örökösödés állapittatik meg: tekintve azonban , hogy felperesnő keresetlevelében leltározott atyai fekvőségeket, és ingóságokat csak emlit, de azoknak öszszeirását fel nem mutatta, a nem leltározottaknak kinyomozását pedig végrehajtás idejére tartván fen, — a betudandók betudása, és levonandók levonása mellett kérte az atyai hagyatékot a három örökös között háromfelé felosztatni; azért is az alperes által 24. sz. alatt fel mutatott, és felperes által kifogás alá nem vett, ingó és ingatlanokróli leltár vétetik az összes hagyatéki tömeg alapjául, miután pedig ezen leltár szerint az összes ingó, és ingatlan hagyatéki vagyonnak hivatalos becs szerinti összes értéke 6872 frt. 12 kft. tesz, felperesnő pedig saját beismerése szerint, a néki öröksége fejében adott ház ára, és az alperes által 11. 12. 13. 14 sz alatt felmutatott okmányokhoz képest 820 pfnért 30 krért., a 8. sz. alatti, felperesnőnek férje által írott okmányban felszámított 932 pfrtnyi összegből, a felperesnő által kifogásba vett, kitörlött tételeknek kihagyásával 632 frtnyi a 2 NB. 4. NB. 5 NB. 6 NB. és 7 NB. alatt kihallgatott tanúknak vallomásai szerint pedig, felperesnűnpk öröksége fejében atyja által a Csejti pusztán vett 2047 pfrt értékű föld, és 920 frt értékű ingóságokat, vagyis összesen 4219 pirtokat, jövendőbeni atyai öröksége fejébén kapván, ezen összeg osztályos illetőségébe betudandó; — ezek szerint felperesnő, — az alperes által a 20. 21. 22. és 23. számok alatti okmányoknál fogva szinte beszámitatni kért 1418 irtoknak, mint alperes által, az ezen perbeni egyik felperességről lemondott Czebe Istvánnak, az ezen pertöli elállás fejében egyességileg fizetett, és igy felperesnő illetményébe be nem számitható összegnek mellőzésével is, az őtet az atyai hagyatékból törvényes öröködésnél fogva illető egy harmadrészt, az általa öröksége fejében, részint még atyja életében, részint annak halála után, a fentebbiekhez képest általa elvittnek igazolt 4219 pfrtnyi értékben bőven kikapván; — keresetétől elmozdittatik; eként az első bíróságnak ítélete megváltoztatván, a költségekre nézve azonban helybenhagyatván, az alperesi ügyvéd által felebbezésében felhozott sértő kifejezéseknek rosszalása mellett, az iratok, stb. (1863 évi decz. 10. 5252. P. sz. a.) 26. Veisz D. pesti kereskedőnek, Bekó János hagyatéka elleni végrehajtási ügyében végeztetett: Jólehet a végrehajtási zálogalást és becslést elrendelő 1860. april 14-én 1062. sz. a. kelt végzés Bartal János e végre kinevezett hagyatéki gondnoknak 1860 máj. 31-én kézbesitetett, de miután Bartal János hagyatéki gondnokul lett kineveztetését el nem fogadta, s ennek folytán 1860. jun. 12-én 1723. sz. a. kelt végzéssel helyette a végrehajtásra kitűzött határnap elhalasztása mellett. Sárkány József neveztetett ki hagyatéki gondnokul azon hozzáadással, hogy a fennidézett végrehajtási végzés neki újból kézbesitessék, ennélfogva a végrehajtási végzésnek 1860. évi május 31. Bartal János kezeihez lett kézbesitése joghatályt nem eredményezhetvén, más részt pedig az újbóli kézbesítést elrendelő végzésnek keltétől, azaz 1862 évi június 12-től a végrehajtási végzés ellen Sárkány József ujonan kinevezett hngyatéki gondnok által 1860 évi jun. 18-án 1803. sz. a. beadott felfolyamodás benyújtásáig letelt határidő határozottan tanúsítván, hogy ezen fel folyamodás a végrehajtási végzésnek Sárkány József kezeihez lett kézbesítésétől számítottan elkésve be nem adatott, az 1863 évi január 27-én 4465/1862 sz. a. kelt, a fennérintett felfolyamodást mint elkésettet visszautasító végzés megváltoztatik, s ennek folytán az 1860. jun. 18. 1803. sz. a. benyújtó t felfolyamodás elfogadtatván, és annakalapján az 1860 évi april 14 én 1062. sz. a. kelt végrehajtási végzés vizsgálat alá vétetvén, miután a végrehajtás alapjául szolgáló ítéletekben alperesnek póteskü ítéltetett, és ez azon póteskü letételére jelentkezett is, de mielőtt az eskületételre határidőt kitűző, 1859. évi május 4-én 1206. sz. a. kelt végzés neki kézbesittetett volna, elhalálozott, s így azon ítéletek, tekintettel az ez esetben érvényes p. p. r. 256. §-ára mindaddig jogérvényeseknek nem tekintethetnek, mig azon kérdés, letettnek tekintendő-e a megítélt eskü, az érdembeni tárgyalás folytán bírói határozattal eldöntve nem leend, — az 1860. évi april 14-én 1062 sz. a. kelt, jogérvényes ítéleten nem alapuló végrehajtási végzés feloldatik, és az iratok stb. (1863 évi decz. 4-én 7290. P. sz. a.) 27. Martoncsin Mihály és neje Kocsiczky Anna felpereseknek — Simkó Péter és neje Balázs Ágnes alperesek elleni 315 frt o. é. és jár. iránti perében ítéltetett: A jelen esetre hatályos osz. tkönyv 887 §-nak rendelkezését szem előtt tartva, — az A. a. szerződés érvénye s e szerint annak azon értelme, hogy alperesek a kérdés alatti szántóföldnek felét, mérnökileg kiszámítandó holdak szerint 100 pfrtjával vették meg, annál inkább fentartandó, mert a felperes által állított 1-ső tanú e tekintetben eltérő s maga saját tényével ellenkező vallomása, minthogy beismeré, mikép a szerződés a feleknek tótul is megmagyaráztatván, mind két felperes által aláíratott— aggályossá vált — utóbb kihallgatott felperesi mint csupán hallomás után valló tanuk előadása pedig törvényes figyelembe nem