Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 3. szám

10 lekkünyvi kivonatot felmutat, annak ujabb, és a legújabb tel k hivatali bizonyít ványnyali gazol ni kell, hogy a telek k. kivonat felmutatása pe reze­kor is, még ugyan azon állapotban van az eredeti telekkönyv. És igy az alperesi kivonat je­lentősége semmire olvad le, mert nincs ellátva a legújabb hitelesítési záradékkal. Hogyan van mégis, hogy ezen ki­vonat, habár csak egy perezre is azt tartalmazta, hogy .Davidsohn javára a 3 házra előjegyzés történt? Ezt meg­fejti, mikép a telekkönyvi iroda az I. pontban felhívott 0. a. végzést, mely a kért bekebelezést a 3 házra nézve egye­nesen elutasította, 1855 sept 25-én még telekkönyvileg ki nem tüntette, s hogy akkor a megtörtént plumbirozás (előjegyzés) az eredeti telekkönyvben még fenállott. Any­nyi bizonyos, hogy a később kiállított és a perhez B. a. csatolt kivonat Davidsohn javára már semmi előjegyzést sem tartalmazott. Davidsohn, a midőn 1856. decz. 29. kö­veteléseinek az új telekkönyvbe leendő átkebeleztetését kérte, nem a legújabb, hanem még mindig az 1855. sept. 25-én kiirt kivonatra hivatkozotf, s ha valaki akkor az utolsó kivonatot félmutatja, bizonyára soha sem történen­dett a kérdésben forgó átkebelezés, mert kiderült volna, hogy 1856 decz. 29-én a gödöllői hitelkönyvben semmi át kebelezhető sem volt bekebelezve. Ezekből átláthatni, hogy Davidsohnnak 1856 decz. 2í)-én, a midőn átkebelezési kérvényét az új telekk. hiva­talhoz benyújtotta, csak az újpesti 27. sz. kétségtelenül Király-féle házra voltak átkebelezhető zálogjogai, de nem a 38, 39 -,0 SZ. házakra, aminek következése, mikép a te­lekk. rend. értelmében átkebelezni csak azt lehetvén, mi már a régi telekkönyvekben érvényesen volt betáblázva, Dávidsohnnak pedig a 38,39 és 40 számú házakra ily át­táblázható jogai nem 1 e v é n, az ennek daczára ki­eszközlött átkebelezés mint semmis és alap nélküli kitrir­lendő volt. És ebben a telekkönyv hitele lerontását látni nem lehet, mert a telekk. rend. 148 §-a, de a polg. tk. 1468 § is kitörölne tőknek ismeri a telekönyvi jogokat, ha azok eredeti semmisége s érvénytelensége kibizonyul. Sőt Davidsohn a telekk. rend. 3 §-ára sem hivatkozhatott,mert ő nem szerzett további új jogokat, hanem csak azokat kérte átvezettetni, a melyekről kisült, hogy nem léteztek. S épen azért Davidsohn átkebelezése akkor sem állhatna fel jogosan , ha a kérdéses 3 ház helyesen lett volna a helyszíneléskor Királyék nevére írva, s ha ezeknek törvé­nyes jogczimmel szerzett vagyonukat képezné. A helyszí­nelés közben történt bonyolalmak pedig következőleg fejlődtek : A helyszínelés akkor történt, midőn a kérdéses házak Neumantol végrehajtás alá vétettek s Neumann, ki azokat Hollánder Lajosnak 11,800 pfrt követelésével túlterhelve látta, ezen vagyonával épen nem gondolván, történt, hogy Király, ki Újpestnek jegyzője volt, számol­ván arra, hogy a há?akat majd meg fogja venni, Neumann t nem is értesítve, a maga nevét irattá be a helyszínelő bi­zottmánynál a nélkül, hogy azok az ő nevére valaha fel­vallattak, s Neumannal szerződött s neki vagy más vala kinek a vételárt lefizette volna. Az edictalis terminus pe­dig azon időre esett, a midőn a kérdéses 3 ház végrehaj­tásilag már el volt adva. Ugyanazért N. nem szólalt fel a helyszinelési elaboratum ellen, mert a házak tőle 1856 aprilisben bíróilag elvétetvén s elárvereztetvén, azokat 1856 augusztusban, a midőn a kiigazítási kérvények be­adására kitűzött határidő lejárt, magáénak többé nem mondhatta. Hollánder testvérek pedig nem kérhették a kiigazítást, mert az ediktalis határidő alatt már folyamat­ban voltak a gödöllői szolgabírói hivatalnál azon intézke­dések, u. m. a vételár felosztási tárgyalás, az árverés rati­I ficatiója stb., mik a házaknak az ő nevökre leendő átira­i tását maga után vonták, és mert a telekk. rendelet 23 §. : megengedte, hogy a kiigazítási lépések a szolgab. hiva­talnál is megtétethessenek. S igy egész nyugodtan várták j Hollánder testvérek, hogy a gödöllői szolg.hivatal, mely : nekik a házakat 1856 aprilisben, tehát az ediktális termi­nus előtt eladta, s melynek kötelessége volt a tehermentes átíratást hivatalból eszközölni, ezt a telekk. tanácsnál kellő időben és módon tenni is fogja. És a gödöllői szolg. hiva­tal csakugyan be is küldte átiratási megkeresvényét a te­lekk. tanácshoz, de ez itt nem várt akadályokra talált s így történt, hogy azután be kellett hivni Királyékat s Neumannt, a kiknek meghallgatása után a telekk. tanács ugyancsak a gödödői cs. k. szolgab. hivatalnak az árve­rést helybenhagyó végzése és átadási okirata alapján be­kebeleztette Hollánder testvérek tulajdonjogát, fenhagy­ván jogukat Davidsohn ellen kitörlési pert indíthatni, mi nem sokára meg is történt. A Davidsohn átkebelezési el­járásáról megjegyzendő, mikép míg a gödöllői szolg. hiva­tal átiratási eljárása folyamatban volt.D. tévedésbe vezetve a telekk. tanácsot az 1855 sept. 25-én kelt betáblázási ki­vonattal, mely, miként feljebb kimutattuk, hitelességét veszté, mert a telekkönyv legutolsó állasának többé meg nem felelt, többszörös tárgyalás után daczára annak, hogy Királyék jegyzőkönyvbe mondották azt, hogy a kérdéses házak elárvereztettek, hogy hát átkebelezési engedélyt nem adhatnak s daczára, hogy már akkor ki volt tüntet­ve a gödöllői szolgab. hivatalnak átiratási megkeresvénye, kieszközölte azon jogainak átkebeleztetését, melyekről a perben kisült, hogy nem léteztek. — Mi természetesebb tehát, minthogy a semminek átkebelezése semmisnek mondassék ki; mert az átkebelezés új jogokat nem adhat­ván, ha kiderült, hogy Davidsohnnak átkebelezhető jogai a kérdéses házakra nem voltak, az átkebelezésileg nyert jeh zálog kitörlendő. Kúriai ítéletek. Magánjogi Ügyekben. A kir. Ítélő táblán. 24. Katzer Józseféi nejének Maniel J. mint az osztr. cs. kir. vasuttársulat igazgatója és általa a most emiitett társulat elleni kártalanítási petében Ítéltetett: Alperesnek az 1861. évi jul. 12. 7744. sz. a. bemutatott becsű elleni kifogásai általában annálfogva, hogy azt, illetőleg a köz­jegyzőnek arról felvett jegyzökönyvet minden legkisebb észrevétel, avagy megjegyzés nélkül az ő megbízottja is aláírván, elfogadta, azon különös kifogása pedig, mintha nem a jövedelem szerinti nagyobb, hanem az anyag és munkaérték kiszámítása szerinti kisebb becsérték vétet­hetnék kártalanítási alapul, s hogy az évi jövedelem fel­pereseknek adóbevallásából mentetett, azt pedig felpere­sek csak nagyobb kárpótlás kieszközülhetése tekintetéből rúgtatták volna fel 702 frtra, még azért sem érdemelvén figyelmet, minthogy egyrészről felpereseket alperes önbe­ismerése szerint is teljes kártérítés illeti, más részről pe­dig, mivel az emiitett becslevélben felperesek adóbevallá­sáról emlités sem tétetik, sőt ellenkezőleg tartalmából ki­derül, hogy az évi jövedelem öszvege az alperes által oly annyira helyesnek vitatott korábbi becslevélből vétetett által, s alperes különben sem bizonyította, hogy felpere­sek adóbevallásukat csak a mondott czélból tették volna 702 frta, azonban más részről mivel a szakéitőkül kirea-

Next

/
Oldalképek
Tartalom