Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 3. szám

Pest, péntek 1864. jan. 8. 3. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Felvilágosítás a Hollander Davi Isolin ügyben. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Felvilágosítás a Húlliinder-Davidsohii ügyben. *) I<:az, hogy Kii ál y Anlal és neje Davidsohn S. H-val 580 frt és 2200 frt váltókövetelés miatt bírói egyességre léptek (I. é. lap 1863. 92. 93. sz.) igaz, hogy a felperesi követelés biztosítása végett újpe-ti vagyonukat kijelelték, de i)ftn igaz, h o g y ezen kijelelt vagyon közt az újpesti 38, 39 és 40 számú (előbb Neumann J. jelenleg Hollandéi' testvérek nevére irt) házak is megneveztettek, s hogy a gödöllői szolgabírói hivatal a zálogjogi bekebelezést azokra foganatosította volna. Mert 1. A gödöllői cs. k. szolgabírói hivatal 1855. jun. 25 1681/855számú, a.perbenO. alalti végzése: „A végrehajtási zálogjognak elrendelt bejegyzése Király Antal úr és neje Richnovszky Karolina asszony ellen, ezek új Pesten levő 27. sz. házára és ugyanott Spii;er Móricz melletti 300 • öles szám nélküli üres telkére a gödöllői cs. k. szolgabi i óság telekkönyvi hí válnia által í. é. május 2ó-én teljesíttetett, ellenben a 38, 39 és 40 sz. házakon elrendelt zálogjogi bejegyzést azon okból, mivel ezen házak a telekkönyvi hivatal jelentése szerint nem a végrehajtást szenvedő alpereseknek, hanem Neumann Izsák nevf're vannak felvallva , eszközülni nem lehetett," bizonyitja, hogy Davids.ilm csak a 27. szánni, kétségtelenül Király házastársak tulajdonához tartozott házra s egy számnélküli üres telekre nyert betáblázási jogokat, amely ingatlanokon követelése jelenleg is tökéletesen fedezve s biztosítva első helyen be van táblázva, de a 38. 39 és 40 számú házakra betáblázást nem szerzett. 2. Bizonyitja az alperesi i lőadás valótlanságát az eredeti telekkönyv maga, mely a gödöllői cs. k. szbirői hivatal által 18 0 aug. 29. ujolag megvizsgáltatván,a perhez R. a. becsatolt hivatalos bizonyítvány szerint még most is azt tartalmazza, hogy a kérdéses újpesti 38, 39 és 40. sz. ház 1854 é. májustól kezdve, a midőn a régi újpesti tele könyv alkottatott, egész 1856 január 31 -ig, a mely napon ottani kezeltetése megszűnt, folytonosan Neuman Izsák nevére volt irva, s ezen egész idő alatt senki n evóre sem fel nem vallatott, sem át nem íratott, amiből kétségtelenül folyik, mikép ezen házakra másnak, mint csak Neumann J. hitelezőjének Neumann J. akaratja ellen, betáblázási jogokat szerezni nem lehetett, s hogy Davidsohn, kinek csak Királyék ellen voltak követelései, a telekkönyvileg Neumann nevére irt házakra *) Ennek felperes Hollander testvérek részéről — az audialur et altéra pars — elv folytán egész készséggel nyitunk térti Általa az ügyállás kétségtelenül világosabb, s felperes bizalmát alaposan helyezi a septemviratus igazságosságába ügyének kimenetele iránt. Szerk. betáblázást jogosan ki nem eszközölhetett, s ha kieszközölt is, ezt semmisen s érvénytelenül tette volna, úgy, hogy helye van a kitörlésnek, a nélkül, hogy e miatt a telek könyvnek hitele megingattatnék. 3. Bizonyítják azt a követelés alapját képező váltók, melyeknek hátán a gödöllői szolgabírói hivatal betáblázási, jobban mondva csak előjegyzési záradéka olvasható, de a mely záradékban a kérdéses 3 ház megérintve nincsen, ugy hogy hamisnak tűnik elő azon alperesi állítás is, mintha az alperesi telekkönyvi kivonat szóról szóra s betűről betűre megegyeznék a váltókon látható tekk. bejegyzés tartalmával. 4. Bizonyitja az alperesi előadás valótlanságát maga az alperesi 1855 sept. 25-én kiállított telekk. kivonat is, illetőleg az ebben olvasható alpe res által hivatkozott StrofTek Francziska-féle bejegyzés, melyre vonatkozólag a jegyzékrovatban az áll: hogy a 38, 39, 40 és 65 sz. házak felvallva nem lévén, ezen öszszeg adós Király ellen csupán előjegyeztetett. És Davidsohn követelése is c=ak hasonló értelemben volt előjegyezve, minek oka szintén abban rejlett, mert a kérdéses 3 ház Királyék nevére felvallva nem volt, minek következménye az lett, hogy a gödöllői cs. k. szolg. hivatal az 1-ső pontban hívatoltO. a. 1681 sz. végzésével elutasítottaDavidsohnnak betáblíjzási kérvényeit, úgy hogy egy később kiállított s a perhez B. a. csatolt telekk. kivonatban már semmi nyomát sr-m találhatni Davidsohn előj»gyzésének. Mint 5. A gödöllői cs. k. szolg. hivatalnak az ezen házakra vezetett árverési eljárása is, mi közben mindenki, a ki a kérdéses három házra jogokat szerezni vélt, hirlapilag felhivatott, miszerint netaláni elsőbbségi igényeit jelentse be, különben azokkal később nem fog meghallgattatni, és a minek folytán azután kimondatott, hogy a kérdéses 3 ház csak kincstári adóval és Hollander Lajos követelésével lévén terhelve, más hitelező pedig nem jelentkezvén, Hollánderék nevére, kik azokat nyilvános árverésen megvették s a vételárt kifizették, tehermentesen átiratandók. Ezen bizonylatok ellenében Davidsohn maga részéről csak egy 1855 sept. 25. kiállított telekk. kivonatot mutatott fel, melyben állitólagaz áll, hogy a kérdéses3 ház Király há?astársaké volt és hogy az ő követelése ezen házakra betábláztatott. Betáblázási végzést, mely egyenesen a kérdéses házak terheltetését tartalmazná, Davidsohn soha fel nem mutatott, s a váltók sem tartalmaztak ilyet, úgy hogy csak is ezen rejtélyes telekk. kivonat az, melyből jogait leszármaztatja. Szükséges tehát ezen kivonatot alaposan megbírálni. Hogy a telekkönyvi kivonat csak egy perczig bizonyít valamit, s hogy már a legközelebbi perezben is törlések folytán változhátik az eredeti telekkönyv úgy, hogy egy év múlva a kivonat épen semmi hitelességgel sem bir a telekk. jogok folytonos íenállása felett, azt a gyakorlat mutatja. A ki te-