Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 36. szám

Fest. 1864. péntek május 6. 36. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Jogeset. — Büntető jogi esetek. — Kúriai ítéletek. — Hivatalos tudnivalók. Jogeset. B. János vendégfogadós M. Antal mint E. meghatalmazottjától két lovat vásárolt, illetőleg becserélt oly módon, hogy saját lovait átadá és a M-től általvettekre 500 irt. fizetett, mely összegről egy általa elfogadott és Eáltal tettleg által vett váltót állított ki.és igv a csereszerződés, miután M. Antal a B. János által azon hozzá intézett kérdésekre, hogy valóban teljes meghatalmazottja-e E-nek, és jót áll-e a lovak minden hibáiért? s különösen a szem hibákért ? igenlőleg felelt, megtörtént, s a váltót kiállította. Azonban harmadnapra kocsisa előadása szerint tapasztalta, hogy a lovak közül egy hibás, melyet megvizsgáltatás végett azonnal a helybeli kir. állatgyógyintézetbe küldött, melynek igazgatósága által kiállított bizonyítvány szerint a kérdéses ló szeme szürke hályoggal borítottnak, és a vaksághoz közelállónak találtatott. B. János tehát, miután M. Antalt a kérdéses ló hibás állapotáról eredménytelenül értesité, a pest városi törvszéknél E-t beperelte, kérvén a csereszerződés megsemmisítését itéletileg kimondatni és alperest a költségekben marasztaltatni. A tárgyalás alkalmával hivatkozott felp. D. Vilmos ésG. Antal tanukra,kiknek vallomásaiból kitűnik, hogy M. Antal a lovak minden hibáiért jot állott, de különösen a szem hibákért, mihez felajánlja a póthitet. Alperesi meghatalmazott előadá, miszerint a felperes által hivatkozott tanuk, mint felperes sensáljai érdekeltek, s így ki sem hallgathatók, de feleslegesnek is tartja, mert feltéve meg nem engedve, hogy M. Antal jótállást vállalt, ezen kötelezés csak M. Antalt nem pedig alperest terheli. De különben is az, hogy a megvett ló egyik szemére vak, csinossági bár, de nem oly lényeges hiba, mely a törvény szerint a vételt semmisíthetné meg, s mely vakságról még bizonyítandó volna, hogy az az alku megkötéskor már megvolt, nem pedig felperes birtoklása idején keletkezctt-e ? mely okokból felperest kérelmével elutasittatni, s magának 30 irt. költséget Ítéltetni kér. A tanuk kihallgattatván, D. Vilmos oda nyilatkozott, hogy ő hallotta , midőn M. azt nyilvánitá, miszerint jótáll, hogy a lovak nem vakok, Gr. Antal pedig azt vállá, hogy ő ugy hallá, hogy M. minden törvényes hibákért jótáll. Pest város törvszéke, mint e. b. felperest keresetétől elmozdította. Ez ezen Ítélet ellen kellő időben fölebbezést nyújtott be, melyben kéri az első bírósági ítéletet inegmásitni, a cserekötést felbontottnak kimondatni; E. Jánost iovai visszavételére, ugy az ő lovai és 500 írtról szóló váltója visszaadására köteleztetni. Indokolásul előadja,miként a dolog a körül forog, vájjon vállalt-e M.Antal arra nézve jótállást, miszerint a lovak nem vakok, vagy sem ? s ha igen, ugy fő kérdés ez ügyben csupán az lehet : mivel igazolandó ezen tény körülmény, ez pedig igazoltatikD. hit alatti vallomásával, és a felajánlott póthittel. E szerint kéri D. Vilmost hit alatt kihallgathatni és részéről felajánlott póthitének kivételét elrendelni. A kihallgatott tanukra nézve előadja, miként főkörülménynek az, hogy az egyik tanú, ki jelen volt, azt vallja, hogy M. általában és különösen minden hibáért jótállott, azt mondja, miként hallotta, hogy a törvényes hibákért állott jót — nem tekinthető, mert az emiitett kérdés és nyilatkozatok nem egyszerre, hanem egymás után tétetvén, a tanuk nem egyidejű, hanem egyik a másikot követett körülményre tanúskodnak, de bár mely oldalról tekintessenek azon vallomások, oly ellenmondás nem mutatkozik , melyből a tanuknak egymás tanúsága lerontására helyes következtetést vonni lehetne. Mert mind a két vallomás külön idejű levén, és külön körülményre vonatkozván, mind az egyik, mind a másik próbát képez, és pedig mindegyik más körülmény és nyilatkozatra, — G. Antal vallomását pedio-, mely csak mellék körülményre vonatkozik, a dolog érdemére nézve döntőnek nem tarthatni. Végre azon körülmény igazolására, hogy a kérdéses ló szemén hibás állapotban vétetett által, és a mely hiba csak szakértők által volt észrevehető,mely később valósággá kifejlődött, hivatkozik a becsatolt állat gyógyintézet igazgatósága által kiállított bizonyítványra, mely bizonyitvány ezen felperesi állítást kellőleg igazolja. A kir. itélö tábla a felperesi tanuk kihallgatását és ujabb Ítélet hozatalát rendelte el. Ennek megtörténtével az iratok ujabban felterjesztetvén,a kir. táblán ítéltetett: Habár a szürke hályog a lovaknál nem azon hibák közé, tartozik, melyekért az eladó törvényes és szokásos jótállással tartozik,minthogy azonbanM. Antal, ki által a kérdéses csereszerződés, mit alp. kétségbe nem vont, mint annak meghatalmazottja által létrejött, D. Vilmos felp. hit alatt kihallgatott tanúnak vallomása szerint a cserébe adott alp. lovainak minden hibáiért, különösen pedig azoknak vakságáért is jót állott, az állatgyógyintézetnek bizonyítványa által pedig igazoltatott? hogy a felp. cserébe adott egy lónak egyik szeme szürke hályoggal már borítva van, s igy a vaksághoz közel állónak, másik szemén azonban a vakság már kifejlődöttnek találtatott; az e. b. ítéletnek megváltoztatása és a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett azon esetre, ha felp. fél próbát képező tanúnak vallomásához a póthitet arra, miszerint M. Antal mint alperesnek meghatalmazottja által a cserébe vett alp. lovainak minden hibáikért, különösen pedig azok vakságáért jótállott, jelen Ítéletnek jogerejüvé válta után 3 nap alatt leteendi, a kérdéses csere szerződés felbontottnak kimondatik, és alp. felp. lovainak visszaadatására, vagy azok meg nem létében 700 frtnak, mint a mennyibe a csereszerződéskor bevétettek, ugy színe a bevallott 500 frtos váltó értékének, annak a lejárattól 3G