Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 32. szám

126 (praelatusokra) kötelező, s azon egyezmény 7. pontjából másokra következtetés sem vonható. A káptalani tagok, plébánosok, és káplánok végrendelkezésére nézve az 1776. febr. 16-án kelt kk. intézvény szabályozó, melynek kö­vetkező pontja: ,,Ad primum, Usu in quo Conventio haec jam a 74. annis perdurat regulám eatenus ponente, et vi­gore hujus Canonicorum, Parochorum et Capellanorum testandi activitate hactenus, nunquam in quaestionem vo­cata existente,intellectum quoque ejusdem ad Canonicorum, Parochorum,et Capellanorum testamenta vei ab intestatode­cedentium remansam substantiam extendi nullatenus pos­se" határozottan tanúsítja, hogy a Kollonics-féle egyez­mény jelen esetre nem alkalmazható, 4-ik és 5-ik pontjai­ból pedig határozottan kitűnik, hogy akkor, midőn még az ily peren kívüli eljárás szabályozva nem volt, törvé­nyes bizonyság közbejötte, s az illető örökösöknek meg­hívása a hagyaték iránti bárminemű intézkedéseknél ok­vetlenül megkívántatott, s a káptalan oly jogot, mely sze­rint tagjainak hagyatékát a törvényes örökösök, saz ille­tékes polgári hatóság közbenjötte mellőzésével intézhette volna el, — magának soha sem tulajdonithatott, hogy pe­dig ez esetben az egyháziak ezelőtti kiváltságos állapotá­nak megszűntével Vácz város törvényszéke az illetékes polgári biróság, bővebb magyarázat nem szükséges. Az 1812. évi october 6-án 24269. szám alatt kelt intézmény ily hagyaték felvételeknél már is az önkénykedés korlá­tozását tűzvén ki czélul, törvényes bizonyság alkalmazá­sát a hagyaték összeírásánál és kezelésénél világosan meg­hagyta, s végül az 1840: 26. t. cz. az ily örökségek ösz­szeirása, s felosztását az illető örökösök közbenjöttével végrehajtandónak parancsolja, mi azonban itt nem történt, mert Vácz város törvényszékének küldötte mint törvé­nyes bizonyság jelen nem volt, s az örökösök semminemű eljáráshoz nem hivattak meg. Végre még a Concordatum is, mely az egyháziakra nézve szerződvényszerü kötelező Erejében máig is fennáll, s mely az orbirói értek, alkal­mával ugyan annak 1861 évi mart. 4-én legutolsó ülésé­ben előfordult tárgyalás alkalmával érintetlenül hagyan­dónak tanácsoltatott, XIII. czikkében az egyháziak örö­kösödési ügyét polgári birói hatóságok alábocsátotta ezen kifejezéssel : „Temporum ratione habita Sanctitas Sua consentit, ut Clericorum causas mere civiles, prout Con­tractuum, debitorum, haereditatum judices seculares cog­noscant et definiant." — A Concordatum erejének ez idő szerinti fenállására nézve hivatkozunk ő cs. kir. Apostoli felségének f. évi február 27-én kelt, s a nmlgú m. k. hely­tartó tanácsnál f. évi april 2-án 22727. sz. a. kihirdetett legfelsőbb elhatározására, melyben az mondatik ki: miu­tán a Concordatum XXI. czikke szerint a püspökök azon korlátok alól, melyek végrendelkezési tehetségükre nézve elébb léteztek, fölmentettek, a végrendelet nélküli örö­kösödés jogosultságára nézve azonban a felhívott egyez­ményben intézkedés nem történt, ez utóbbi tekintetben a Kolonicsféle szerződés, az ezt pótló, s az osztrák polg. tör­vénykönyv behozataláig kelt 1848. év előtti szabályok­kal irányelvül követendő lészen. — A Concordatum ha­tálya tehát elismerve van, s csak oly esetre, melyről ab­ban gondoskodva nincsen, mondatott ki más torv. szab. alkalmazása. Ezen érvek a kir. tábla által megalapított elv elle­nében erő nélkülieknek találtatván, a Hétszemélyes tábla hason szellemben következő határozatot hozott: „Az ideigl. törv. szabályok által az elhunyt egyházi sze­mélyek hagyatéka iránt a hazai előbbi törvényeken és gyakorlaton alapuló kivételes eljárás érintetlenül hagyat­ván, és igy változást nem szenvedvén, a kir. tábla vég­zése ilyen értelemben helybenhagyatik és az iratok a fe­lek értesítése végett illetőségükhöz visszaküldetuek (1863. jun. líJ. 353. P. sz. a. Előadó : Huszár Ferencz.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 19. Eisenberger Dávid és Móricznak, Nyíregyház városa elleni sommás visszahelyezési perében ítéltetett : Mennyiben alp. város az általa Kállay Pétertől haszon­bérbe vett kereseti birtoknak 121695 o. é. frt. lefizetése mellett, felperesek, mint Kállay Péternek a bérleti birto­kot illetőleg jog- és birtokutódai részére leendő visszabo­csátásában, és mérsékelt perköltségek fizetésében elma­rasztaltatott, valamint a perutra nézve is, a kir. itélő Tábla Ítélete a felhozott indokoknál fogva azon értelmezéssel : miszerint a kérdéses birtok a perben felhívott haszonbéri szerződésekben kikötött időben és módon leszen felpere­sek által visszavehető, helybenhagyatik. Tekintve azon­ban, hogy alperes város, mely bár ugyan a 12/. szerint 1861. évi april 24-én a törvényes bizonyság által megkí­nált, és valósággal le is olvasott 121695 frtnyi kölcsön­összeget felvenni, az napon, e részbeni indokai később leendő előadhatásának fenntartása mellett vonakodott, még is, miután azon összegnek kiadására 1861 évi május 9-én, és igy a szokásos rövid időre terjedő 15 nap alatt felperesek által felhívott E. szerint a törvényes bizonysá­got felkérte, de az, hogy alp. városnak akkor a kérdéses kölcsönösszeg kiadatott, s valósággal lefizettetett volna, mivel sem igazoltatott, a kérdéses bérleti birtoknak a pénz valóságos letételéig ok nélküli, és igy rosz hiszemü birla­lójának nem tekintethetnék, az időközi haszonvételeknek szakértők által történendő becsértékbeni megtérítésének terhe alól alp. város az alsóbb bírósági Ítéletek e részbeni megmásitása mellett felmentetik ugyan, mindazáltal tar­tozik mint bérlő a kereseti birtoktól a szerződésileg ki­kötött haszonbért, és pedig annak részletenkénti lejártá­tól számítandó 6ü/0 évi kamataival együtt felpereseknek megfizetni Az álladalmi adót illetőleg azonban, a kir. itélő Tábla itélelének megmásitása mellett, a törvényszéknek az e. b. Ítéletet e részben is helybenhagyó Ítélete hagya­tik jóvá; — ily változtatásokkal»egyébbiránt a kir. itélő Tábla ítélete a többiekben is helybenhagyatván, a per sat. (1864. mart. 8. 7325. P. sz. a.) A kir. itélő táblán. 190. özvegy Ulrich Jánosnőnek született Schár Évá­nak ugyancsak özvegy Ulrich Jánosnő szül. Allembacher Erzsébet elleni ügyében ítéltetett : Alperest, mint az 1862 évi mart. havában, és igy már a hazai törvények hatály­bani visszahelyezése után elhalt néhai férjének Ulrich Já­nosnak özvegyét, az id. törv. szab. 16. §-hoz képest, emiitett néhai férje után hátramaradt minden javakbani benmaradás törvényesen illetvén : ugyanazért felperesnek mint egyenes utódok nélkül elhalt fia, nevezett Ulrich János felmenő örökösének a Lancsuki 54 számú telek­jegyzőkönyvben foglalt % telek s házhozi tulajdoni joga ezennel bíróilag megállapíttatik ugyan; abbeli kérelmétől azonban, hogy alperes, özvegységének tartama alatt, ugyanazon birtoknak egyszersmind tettleges át s kibo­csátására, és elvett időközi haszonvételeinek megtérítésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom