Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 1. szám

Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 1. Goldner Teréziának, Etizinger Pál s több alperesek elleni perében Ítéltetett. Felperes előbbi állapotbai visszahelyezését ügyvédi vétség, és uj bizonyítékok találása miatt kérvén megengedtetni; miután visszahelyezési kérelmét, az anyaper kicsomózása napja után, a midőn az ügyvédi elvétés tudomására jött, az o. pprt. 361. §-ban előirt idő alatt benyújtotta, és a per során azt, hogy az anyaperben állott, jelenlegi felperes férjének, Goldner Mózesnek meghatalmazott képviselője számos, és lényeges mulasztásokat követett el, beigazolta, ezen és a becsatolt uj bizonyítékok alapján, az előbbi állapotbai visszahelyezésnek hely adatik. Ennélfogva, miután az anyaperben állott alperesnek Goldner Mózesnek, illetőleg ennek neje, jelenlegi felperesnőnek elmarasztalása főleg azon okból mondatott ki: mert habár az anyaperben kihallgatott Boskovich, Mahler és Strasser tanuk azt vallották is, hogy Goldner Mózesnek, más mint zsidó Írását nem látták soha, ez még a lehetőséget ki nem zárja, hogy Goldner Mózes németül is írni nem tudott volna, továbbá, hogy az anyaper tárgyát tevő kezeslevél az o. pprt. 117. §. szerint még azon esetben is teljes erejű, hahogy azt a kiállító csak egy maga is irta alá, mennyiben Prenner és Sebesta tanúk azon ténykörülményt igazolják, hogy Goldner Mózes vejéért Spiczer Moriczért 3000 pgfrt erejéig mint készfizető kezességi, és fizetési kötelezettséget vállalt el. Azonban a jelen visszahelyezési perben előállított törvényszerű bizonylatok által az anyaperben hozott marasztaló Ítéletek sarkkövét képező indokok erejükh:">l teljesen ki lőnek vetkeztetve, mert Barnay Ignácz, Mahler Simon, Spiczer Mátyás, Ktamer Ignácz, Torna Ágoston, Liebner Simon, és Weis Antal hit alatt kihallgatott, és alperesek által is aggálytalanoknak elismert tanúk által törvényszerűen bebizonyíttatott, hogy Goldner Mózes a zsidó betűjü iráson kivül semmiféle más irást nem tudott, és nevét is csak kizárólag zsidóirásu betűkkel tudta aláírni. Ezen határozott tanúvallomások kizárják tehát már most az anyaperbeni marasztaló ítéletekben érvényre juttatott azon lehetőséget, hogy ezen perben A. a. beügyellett kezességi okmányt Goldner Mózes Írhatta volna alá, és pedig mint az A. a. okmányon látható, latin betűkkel történt névaláírással. Ezen törvényszerint begyőzött ténykörülmény után, jelen perben álló alpereseknek állott volna kötelességükben, a törvény által előirt bizonylatok által igazolni azt : hogy habár Goldner Mózes zsidó betűjü iráson kivül semmiféle más irást nem tudott, az A. a. kez'-ssógi okmányt még is nevének más keze általi aláírásával megerősíteni akarván, ilyetén aláírásba beleegyezett. Alperesek azonban Weis Antal felperesi tanú azon vallomása ellenébe, hogy Goldner Mózés név aláírása tételével soha senkit nem bizott meg, és Mahler Simon és Spicz Mátyás szintén felperesi tanúk vallomásaik ellenére, hogy Goldner Mózes inkább anyagi veszteséget szenvedett, semhogy valakit nevének aláírására felhatalmazott volna, nem csak nem igazolták, de sőt az anyaperben kihallgatott tanúik által még azt sem bizonyíték be, hogy az A. a., mint felperesileg most már begyőzetett, nem Goldner Mózes aláírásával ellátott okmány, Enzinger Pálnak valóban átadatott volna, mert Sebesta Vincze azt mondja : hogy Goldner Enzinger Pálnak egy irást adott át, hogy az, jótállás volt-e? a tanú csak gyanítja, miután azt soha nein olvasta, és azt sem tudja, ha alá volt-é irva. Prenner Lipót pedig azt vallja : „hogy ő nem volt jelen az átadásnál, hanem Enzinger neki későbben mutatta a jótállási okmányt." Ez által tehát eltérve az aláírásnak kimutatott hamis voltától, magának az A. a. okmánynak, az átadottali ugyanazonossága, és általában kezességet tartalmazó bárminémű okmánynak Goldner Mózes áltat történt átadása legkevésbé sincsen bizonyítva. Végre habár az anyaperbeni marasztaló Ítéletek egyik indoka azon körülményen nyugszik is; miszerint Goldner Mózes vejéért Spiczer Moriczért 3000 pfrt erejéig mint kész fizető és kezes igért szóbelileg kötelezettséget, miután az anyaperben kihallgatott felperesi tanú Prenner Lipót vallomásában határozottan mondja : miszerint Go!dner Mózes és Enzinger Pál írásbeli okmány kiállítását világosan kikötötték, s azon szóbeli egyesség Bécsben 1841-ik évben történt, azon szóbeli egyesség az annak létre jötte helyén, és idejében, érvényben volt átalános osztr. polg. törkönyv szerint bírálandó meg, és miután a fentebbiek szerint begyőzőtten, Goldner Mózes Írásbeli kezességi okmányt ki nem állított, s nevében ki nem állíttatott, az á. o. p. tkönyv 884. §. szerint még ha szóval vállalt kezességi kötelezettsége teljesen bizonyítottan állana is, ezen szóbeli kötelezés, a világosan kikötött Írásbeli szerződésnek ki nem állítása miatt erejét vesztette. A fentebbi indokoknál fogva tehát alperesek a felperes által követelésbe vett 3207 írt 50 o. é. krnak, és ezután 1859-ik évi aug. 3-tól mint az A. szerint jelen perben álló alperesek részére, az anyaperbeli ítéletek alapján történt lefizetése napjától 1861. évi jul. 23-áig 4°/0, ezután pedig a végkielégítésig 6%-vai számítandó kamatoknnk 15 nap a. különbeni végrehajtás ! terhe melletti lefizetésére köteleztetnek, a perköltségek i pedig, mert a jelen perben álló alperesek jogelődjeik, és I itéletileg nekik itélt tároy miatt perelvén, konok perieke ! dőknek nem tekinthetők, kölcsönösen megszüntetnek. Ekként az eljáró várositszéknek ítélete megváltoztatván stb. (1863. decz. 10. 9549. P. sz. a.) 2. Apáiliai Georgevits István lugosi lakosnak,özv. Apádiai Georgevits Ilo. a temesvári lakos mint alperes elleni I perébf-n ítéltetett: Néh. id. Georgevits Demeter, a kereset1 levélhez A. a. csatolt, 1819. sept. 1. napján kelt végrendelete 4. és 6. pontjaiban, a kereseti házat családja íenntar tására szolgáló alapul, átalában fiutódaira hagyományozván, s három fiait Georgeovits Pétert, Istvánt és Mihályt, valamint ezek fiutódaikat is minden elidegenítés, megter| helés és szabad rendelkezési jog kizárásával, egyedül a ! jövedelmek egyenlő aránybani húzására szorítván ; ugyanazon végrendelet a B. és C. a. csatolt telekk. kivonatok szerint a telekkönyvbe még 1832. decz. 13. feljegyeztetvén, s a kereseti ház máig is a végrendelkező idősb Georgievits Demeter nevén állván, és a jövedelem húzásra jogosított örökösök ezt az O—T. a. csatolt bérlési szerződések szerént nem saját tulajdoni czimük alatt, hanem 1 mint a végrendelkező örökösei egyetemlegesen kezelvén; j és így a fennérintett apai, illetőleg nagy apai intézkedést | annak halála óta a fiörökösök folytonos gyakorlattal | megerősítvén ; sőt azt, az időközben elhalt Mihály testvérük öröklési igényel fellépett leányai elleneben a K. a. perben, melyben maga az alperesnő is, mint fia Georgievits Demeter gyámanyja alpereskint állott, a törvény utján is megvédvén, s ennek folytán az id. Georgevits Demeter végrendelete 4-ik és 6-tk pontjaiban szabályozott és csak a fiutódokra kiható öröklési jog az 1854. aug. 9. kelt D. a. Ítélettel is érvényesittetvén, továbbá, habár Georgevits Péter és annak fia ifj. Georgevits Demeter a