Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 19. szám

82 5 hónapi fogságának tartania alatt kigondolni elég ideje volt. A vádlottat a bűntett bevallására bírható rendszeres szorító kihallgatásnak seni.'iii nyoma. E főbenjáró ügyben csak 3 tanú hallgattatott ki, 1862. év április 22-én. E tények — legyen szabad megjegyeznünk — eleget mondanak önmagok is a nélkül, hogy fejtegetnünk kellene azon súlyos sérelmeket, melyek itt az igazságszolgáltatás legszentebb érdekein ejtettek. S azok ujabb adatok igazolásái'a annak, mily szükséges lenne már valósítani, életbe léptetni, azon nemes és magasztos elveket, melyeken az 1844-i bünt. codex terv — Deák örök érdemeinek egyik legtündöklőbb eleme — alapszik, hogy az emberiség legszentebb igényei, a legbecsesb emberi jogok a bíróságoknak részint tudatlansága, részint viszszaélései által folytonosan ne veszélyeztessenek. Áttérve tárgyunkra : 1862. év oct. 21. 1822. sz. a. határozattal e bün per felvétetvén, a felperes tiszti ügyész kéri a vádlottat mint apagyilkost bűnösnek kimondatni, az 1723 : 11. t. cz. értelmében halállal fenyíttetni, vérdijban, s vizsgálati, és végrehajtási költségekben marasztaltatni; védő ügyvéd pedig kéri vádlottat bűntelennek nyilvánitatni, miután (szerinte) vádlott állításainak hiteles volta a tanuk vallomásai által meg nem czáfoltatik, s maga a főorvosi fölülvélemény a sérelmezésnek véletlen erőszakbóli keletkezhetését megengedi. Mire az eljáró Bihar megye fenyítő törvszékén 1862. decz. 16. 2400 sz. a. ítéltetett: „A mult 1861. évi oct. havában Kalácsai lakos Rusz Juon és fia Rusz György között szóváltás keletkezvén, ennek következtében Rusz György attyát Rusz Juont egy fejszefokkal oly módon ütötte főbe, hogy annak foly- ! tán Rusz Juon 6 nap múlva elhalálozott, mely cselekvény, miután a szakértői vélemény által bizonyittatik, hogy a sértés halálos volt, megállapítja az atyagyilkosság bűntettének tárgyi tény államát. Vádlott Rusz György tagadja ugyan a tett elkövetését s védelme oda terjed ki, hogy atyja Rusz Juon halálos sérelme oly módon keletkezett, hogy midőn a czivódás után vádlottat egy fejszével kergette, szaladás közben elesvén, fejét a fejszefokaba megütötte, ugy de miután Rusz Juonné abbeli vallomása folytán, hogy látta tanú a mint vádlott atyjára a fejszét felfogta, a mely vallomás Bogdán Petru tanuzmányával is támogattatik, továbbá annak folytán, hogy az orvosi bizonylat által megczáfoltatik vádlott azon állítása, mintha a sérelem esés közben történhetett volna, és végre, az alapon, hogy más senki az elhunyt közelében a tett elkövetésekor nem volt, a tett elkövetése reá bizonyítottnak tekintendő, ennek folytán vádlott a követelésbe vett atya gyilkosság bűntettében bűnösnek s mint ilyen, kötél általi halálra, és a végrehajtási költségek megtérítésére ítéltetik, egyszersmind az elhunyt 40 frt vérdijában marasztaltatik." A kir. itélő Táblán az elitélt felebbezése s az ügynek hivatalból is történt felterjesztése folytán 1863. év mart. 4én 114. sz. a. ítéltetett: „Mielőtt jelen főbenjáró perben végitélet hozatnék, a hozott e. bírósági ítéletnek feloldása mellett, az eljáró mtörvszék a következendő pótvizsgálatok teljesítésére utasittatik; nevezetesen, bővebben, s több a tárgyra nézve tudomással biró egyének kihallgatandók, mily viszony létezett az apa és vádlott fija között, nem tapasztalták e azt, hogy nevezett vádlotf atyját már az előtt is bántalmazta légyen, valljon igaz-e, ho°:y az atya a tény elkövetésekor ittas állapotban volt, s ha igen, mily mértékben ; bővebben az is, hogy a vádlott atyját, vagy viszont ez azt hol kergette, s valamint ekkor, ugy akkor is, mikor a meghalton a sértés ejtetett, nem voltak-e mások is a háznál, vagy annak szomszédságában, kik az esetről tudomással bírnának, s ha igen, azok is kihallgatandók, továbbá az elhalt özvegye kikérdezendő, váljon nem láthatta-e más is azt, midőn vádlott atyjára fejszét emelt, s hogy miként mondhatta Bogdán Péternek azt, hogy vádlott megütötte atyját, holott a hitelesítéskor azt állitá, hogy az ütést nem látta, s ezen körülményre Bogdán Péterrel szembesítendő, továbbá az utóbb kiadott orvosi szemle főorvosilag fölülvizsgálandó s az iránt, hogy a vádlott által állított esés mily magasságról történhetett, törvényes bizonyság által szemle eszköziendő, s végtére az iránt is nyomozás teendő, váljon a meghalt életében nem nyilatkozott-e valaki előtt, hogy miből eredhetett sérelmeztetése, ezek megtörténte után, haszükségeltetnék, vádlott ujjolag kihallgatandó,s a tanukkal szembesítendő, s azok alapján uj Ítélet hozandó lészen." Kiinni ítéletek. magánjogi ügyekben A kir. Hétszemélyes táblán. 18. Id. Nedeczky Lajosnak és neje Szenessy Teréznek csődperében ítéltetett: Id. Nedeczky Lajos és neje Szenessi Teréz, illetőleg ezek csődtömege Nozdroviczky Lajos követelő részére — a Nozdroviczky Ferencznek | 1820. évjul. 3-án és 1829. év máj. 1-én kiadott kötelezvény alapján 300 vforintnak — és 1835. évjul. 1-től a kifizetésig folyó 6°/0 kamatokban, s rem különben özvegy gr. Pongrácz Ádámné szül. Szerdahelyi Teréz részére, — a néhai gr. Pongrácz Ádámnak 1821. év jan. 21. 100 db. körmöczi aranyokról kiadott kötelezvény alapján — ezen most kitett öszlet s annak a kötvény keltétől a kifizetésig számítandó 6°/0 kamataiban, elvégre gr. Pongrácz Rudolf követelő részére az 1826. év april 25 én kiadott kötelezvény alapján 100 vfrtok, s ezeknek ugyancsak a kötvény keltétől a kifizetésig járandó 6% kamataiban — mivel mindhárom esetben az egymásérti tartozás kellő világosság és határozottsággal lekötelezve nincsen — csupán csak mindenik a maga felére, s ezen tartozások ekként értett lerovásában marasztaltatik el. Továbbá id. Nedeczky Lajos első r. alperes — illetőleg csődtömege az 1813. év jul. 13. 400, utóbb 1817 évi jan. 27. 90 vfrtokról kiadott — s a per folyama alatt érvényükből ki nem emelt, ugy a perben jegy alatti okmányban 9. és 12. számok alatt előmutatott kötelezvények alapján, neje szül. Szenessy Teréz részére 490 vfrtokban, s az egyes kötvények keltétől a kifizetésig járandó 6% kamatokban hasonlag elmarasztaltatik, s ezen kötvények keltökhöz képest a megalapított III. osztályba és pedig az első az 1813. év június 24-én ugyancsak Szenessy Terézt illetőtőleg — a második pedig a Pongrácz szül. Szerdahelyi Terézt illetőleg — 1815. év mart. 2-án kelt, s megítélt tartozások után soroztatván — egyszersmind kielégittetésök e szerint rendeltetik el. Melyekben a másodbiróság Ítélete megváltoztatván — egyebekben azonban kölcsönösen az alperesek által felhozott örökvallás — és ennek alapján történt ideiglenes birtokbanvétel érvénytelensége 1 s joghatálynélkülisége teki