Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 10. szám - A váltó törvényi oktroyrozás s v' fogság

38 azonban a dunáninneni kir. ker. itélő táblához áttetetett, mely 1862. június 30-án 323 sz. a. következőleg itélt: „Felperesek abeli kérésüktől, melyszerint kimondatni kérik: hogy alperes Benyovszky Péter és Benyovszky Lajos egyetemlegesen (in soiidum) és birói végrehajtás terhe alatt kötelesek 14. nap alatt az általuk bitorolt, F. a emiitett néhai Benyovszky János féle vagyonról, 1822 évi decz. 1-ső napjától kezdve a kellő és az átvételi leltárral s hiteles adatokkal támogatott s az adomány szoros értelmében szerkezendő, mint egyedül érvényes számadást előadni, az emiitett adományos vagyont a tökét és kamatokat, a tükesitett kamatokkal együtt hit alatt felfedezni, vagy pedig ugyanazon vagyonnak M. a kimutatását valónak elismerni s a felperesnek megfizetni" — elmozditta'nak — a per!.öltségi kölcsönös követelések egymás irányában biródag megszüntetvék. Indokok: „Mellőzve azon kérdésnek vitatását, vallyon az F. alatt bepereütett Benyovszky féle adománylevel az alperesek kifogása következtében ezen, az 18ö 1. ideigl. törv. szab. XV. Fejez. 174. §. rendelete szerint, a fennállott; oszt. térvények értelmében elintézendő per megbirálásánáí tekintetbe vétethetik e vagy sem? felperesek már csak az 1852. nov. 29-ik ősiségi pátens rendeleteinél fogva elmozditandók valának, — mert Benyovszky Jánosnak itt kérdésben lévő intézkedése, oly hitbizományi ininéműséggel, mely azt az ősiségi pátens 13-ik §. kivételes paizsa alá helyezné, nem birván, — az a felperesi kérelem, illetőleg itt kérdésben lévő örökösödési igény, mellyen azon kérvény alapszik, azon szabályok szerint megbírálandó, melyek az öröklési igények megbirálására szabattak. — Az imént emiitett ősiségi pátens 9-ik § az eféle öröklési igényeket áltáljában emliti, s azok közt külömbséget vagy kivételt nem tesz, ugy hogy mindennemű öröklési igény, mely a polgári osztrák törvénykönyv hatályba lépte napja előtt keletkezett, akár végrendeleten, örökségi szerződésen, avagy az örökhagyónak intézkedés nélküli halála esetén alapszik, az emiitett 9-ik §. rendelete alá esik. — A felperesnek ezen perben vitatott öröklési igénye pedig azok sorába tartozik, melyek az általános o=ztrák polgári törvénykönyv hatályba lépte előtt keletkeztek. Mert felperesek keresetlevelükben megemlítvén : miszerint az 1822. évi september hó l én nieghalálozott Benyovszky János tábornok maga után irott donationálist hagyott légyen, melyben a Benyovszky család férfi törzsét több száz ezer forintokból álló vagyonának örökösévé tette, továbbá ugyan azon felperesek a fenntebb emiitett adománylevelet keresetlevelükhöz F. alatt beperesitvén, s arra abban, valamint perbeli válaszukban is hivatkozván, keresetbeli kérelmüket, és Benyov zky János utáni öröklési igényüket, melyen azon kéret alapszik, az említett Benyovszky János féle donationális okmányból származtatják és azon alapítják. Mely körülmények elleneben a felpereseknek válasziratukban felállítóit abbeli assertuma: „hogy az F. alatti adomány, az adományozott tőkék kamatai által egy millió forintra rendeltetett emeltetni, mielőtt annak élvezéséhez a családból valaki igényt formálhatott volna, ezen ado- j mány miben létéről i számadást kérő, és örökösödést követelő jo^ot (vagy is a mi egyre megy ki, annak keletkezését.) tehát nem az 1821. évből, a midőn t. i. az 1-ső rendű alperes a család számára adományozott tőkéket általvette, hanem azon időtől kezdve, a midőn az adományozott tőkék kamatjai által egy millió forintra enii-lkedhettek, — tehát 1857. évi martius 1-ső napja körüli időt 1 számítani kellessen" — figyelembe nem vehető, mert a felperesek itt kérdéses örökösödési igényének keletkezése csak ugyan más n aptól, mint az adományt tevő tábornok halála napjától nem számitható, es pedig annál kevesebbé: minthogy az F. alatti adományi okmánynak 4. és G. pontja szerint is az adományozó Benyovszky János tábornok, az általa adományozott tőkéknek egy millióra való felnövekedése előtt is azoknak kamatjaiból Mihály és György öcséinek — egy évben annak, más évben ennek alternative egy ezer forintot rendelt, és az igen szegény atyafinak, főképen ha katona volna, 60. vagy 100 forintig terjedő ajándékot adhatónak mondott; tehát az adomány kamatjai élvezéséhez, habár korlátozottabb élvezéséhez a családból némelyek már az adománynak egy milliórai szaporodása előtt is jogositatlak. De egyébiránt is azon felperesi állítás, mely szerint a B. alatti vallómás alapján M. alatt helyesen tett kiszámítás szerint az itt kérdéses adományi tőkék 1857. évi martius hó 1-ső napja körül emelkedtek fel egy mi lió forintra," — ezen pernek megkezdése előtt — bebizonyított ténynek nem mondható s e jelen perben sem bizonyittatik eléggé részint azért: mert az A. B. és G. alatti tanuk vallomása, illetőleg az itt kérdéses adomány alaptőkék menynyiségét, nem határozott, — részint pedig azért: mert azon B. és C. alatti bizonyítványok irányában az alperesek kifogásokkal élvén, azoknak bizonyító erejük minden kérdésen kivül állónak nem mondható; sőt a felperesekkeresetbeli kérése, ha annak értelme bonczkés alá véte tik, az itt kérdéses adomány mennyiségének kipuhatolását illetőleg számadás és hit melletti felfedezését egyik fő czélul tűzte ki. (Vége következik.) Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. Hétszemélyes táblán. 14. Rothfischer Ignácznak Braun Dávid és többek elleni 150 frt iránti perében Ítéltetett: Alperes azon állítását, kogy hitelezőjével Rotfischer Józseffel 1859-ki mart. 10-én a keresetbeli 150 frt tőke és járulékai iránt összeszámolván, egy, ugyanekkor 200. pftról kiállított váltólevéllel a beperesitett A. a. 1854. nov. 21. kelt 150 frtos adósságát kiegyenlítette, azon felperes által tagadásba nem vett tény által, hogy alperes irt hitelezőjének 1859. mart. 10., tehát a kereseti adóslevél kelte után, csakugyan később, és nagyobb sommáról egy vá'tót állított ki, és Tóth Rozália tanúnak azon vallomása által, hogy tanú előtt a hitelező Róthfischer József halála előtt 5 hónappal maga mondotta, hogy alperes neki 200 pfrttal adós — alaposan támogatják ugyan , de mégis teljes bizonyítékot nem képeznek: — ugyanazért alperes a pótesküre bocsátható lévén, ha arra: hogy 1859-ki mart. 10-én Rothfischer József hitelezőjének nevére 200 pfrtról kiállított váltóval, a beper.-sitett korábbi 1854. ncv. 21-én 150 pfról kelt adóslevélben foglalt tartozását kiegyenlítette, pótesküjét leteszi, ez esetben a felperesi kereset és perköltségek viselése terhe alól felmentetik. Köteles tehát alperes ezen Ítélet kézbesítésétől számítva 15 nap alatt ezen póteskü letételére határnapot kérni s azt azon letenni, mert különben arra többé bocsátatni nem fog, s annak ellenkezője fog valónak tartatni, mire meg kellett volna esküdnie. A pót hit le nem tétele esetére alperes a kereseti 150 pfttőke, hátralévő kamatok,s e. bíróságilag megállapított perköltségek viselésében marasztah.itit WVU/.