Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 97. szám

Pest, kedd 1863. decz. 22. 97. szám. Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tiirtalom : Szerződés betöltési jogeset. (Vége.) — Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyekben. Udvari rendelet. — Hivatalos tudnivalók. Szerződés betöltési jogeset. (Vége.) A tárgyalás 1863. jun. 14. befejeztetett; és miután az alperesek által Zmeskál I. mint a Saáryféle csődiömeg gondnoka s Ihász I. mint a Saáry s Huszárféle bőnyi bir­tokrészek megvevője e jelenleges tulajdonosa, mint szava­tosok e. indított szavatossági per tárgyalása is már előbb, t. i. 1863. febr. 7. bevégeztetett: a k. kerületi i. tábla 1863. jul. 16. (751. sz. a ) következő ítéletet hozott : „Főperbeli íelpe:es Mile Károly keresetétől elmoz­ditatik. Továbbá Zmeskál István és Ihász Imre azellenök indított szavatossági alkereset és szavatosság terhe alól felmentetnek. Ellenben özv. Saáry Károlyné s érdektár­sai tartoznak alkereseti alpereseknek okozott, és 51 frt 60 krban megállapított költségeket 15 nap a. különben bekövetkező végrehajtás terhe mellett megfizetni. Főper­beni alperesek azon kérésének, hogy főperbeni felperes perpatvarkodás büntetésében elmarasztassék, hely nein adatik. Végre a főperbeni költségek kölcsönösen meg­szüntetnek." Indokok: ..Felperes Mile Károly az ért volt kere­setétől elmozdítandó, mert a C. a. alku néh. Huszár Kál­mán és Saáry Károly után maradt Győrmegyei bőnyi, úgynevezett Győryféle 844 osztályozott holdakról köt­tetvén, miután az A. és B. meghatalmazások szerint Saáry Gyula, fivére Saáry Béla és édes anyja özv. Saáry Ká­rolyné, úgyis mint kiskorú Miklós fia törvényes és termé­szetes gyámanyja által, csak a néh. Saáry Károlyféle, őket örökösödés, tekintve özvegyi jognál fogva illető birtok eladásával bízatott meg: a nevezett, meghatalmazott azon birtok részt, mely néhai Huszár Kálmán hagyatéki töme­géhez tartozott, s igy az egész 844 hold birtokot semmi esetre sem, és pedig annál kevésbé adhatta el, minthogy a felperesileg hivatkozott L. a. hírlapi hirdetésben is csak az foglaltatik, hogy a néh. Saáry Károly és életben lévő nejének győrmegyei bőnyi birtoka a hitelezők és örökösi megbízott Saáry Gyula hozzájárulásával alku utján meg­vehető. A C. a. alkunak a Huszárféle birtokra vonatkozó része magában elenyészik, mert felperes azt, hogy Saáry Gyula ezen eladásra, az osztrák törvények uralma alatt kinevezett hagyatéki gondnok Prágay Károly hivatalos működésének, a joghatályukba visszaállított magyar pol­gári anyagi ma<?án törvények szerinti megszűntével, a néh. Huszár Kálmán által végrendeletileg kirendelt, és honi törvényeinkben is jogosnak ismert végrendeleti vég­rehajtó Pamer Mihály által is meghatalmaztatott volna, egyátalában be nem győzi. De továbbá a C. alku a Saáry Károlyféle birtokra nézve sem tekintethetik jogérvényes­nek, mert habár a Saáry örökösök és jogutódok afenebbi szerint Saáry Gyulát meghatalmazták is, ezen meghatal­mazással csak azon jogokat ruházhatták Saáry Gyulára melyekkel maguk birtak ; már pedig lett légyen a Saáry Károlyféle birtok zár alatt, a mennyiben az A. és B. meg­hatalmazások Zmeskál Istvánt zárgondnoknak nevezik, vagy csőd alatt, a mennyiben Zmeskál magát az L. hir­detvényben mint ideig, tömeggondnq^ irtaralá, miután Győrvármegye tszékének az 1861. jul. 25. kelt, csődöt nyitó Ítélete nyomán, Győrmegye közönsége 1861. aug. 5-én hozott, 2. sz. alá zárt határozatával a Saáry Károly s neje ellen elrendelt vagyon összeírást és záralávételt ha­talomkarral is eszközöltetni rendelte,ZmeskálI. tömeggond­noksága az 1862. máj. 27-ig, valamint a zár is tettleg fenállott: s igy a csődhitelezőktől, a maguknak 11. sz. szerint nyilván fentartott hozzájárulási jogukat elvitatni nem lehetvén, a meghatalmazok ezt Saáry Gyulára nem ruházhatták. Egyébbiránt, habár igaz is, hogy a Győr­megyei tszéknek csődöt rendelő Ítélete, minden következ­ményekkel együtt, másod és harmad folyamodványilag mégse mm isi tetett, de ezen I. a. felsőbb és legfelsőbb ha­tározatok az illető eljáró tszékhez csak 1862. jan. 22. ér­keztek, tehát mindazon jogi cselekvényeknél, melyek a csődnyitás és fenebbi legfelsőbb határozat közti időben jöttek közbe, azon szabályok tartandók meg, melyeket a csődtörvény előszab és illetőleg a csődhitelezők megálla­pítanak, s igy világos, hogy az ügyletben felperes és al­peresek közti szerződés létrejöttekor, az ideig], tömeg­gondnoknak csakugyan befolynia és a szerződés,illetőleg alkuhoz járulnia kellett. — Hogy hozzá nem járult, ebből felperes legfölebb azon előnyt nyerhetné, hogy alkuja, a gondnok aláírása hiányából, a csődöt megsemmisítő ha­tározatok után meg nem támadtathatnék. A mi a kiskorú örökös Saáry Miklóst illető birtok résznek eladását illeti, e tekintetben az alku özv. Saáry Károlyné, mint most ne­vezett fia természetes és törvényes gyámja, illetőleg en­nek meghatalmazottja Saáry Gyula által megköttethetett ugyan,azonban ilyennek jogérvényességéhez hazai törvé­nyeink, jelesül a H. T. k. I. R. 112. és 124. cz. ugy az 1655 : 3. tcz. valamint a törvényes gyakorlat szerint is, a gyámi hatóság jóváhagyása megkívántatik ; mivel pe­dig a C. alku ilyetén megerősítést nem nyert, hatályta­lanná vált. Ezek szerint Saáry Gyula, feltételes meghatal­maztatásához képest, a C. alku biztosítására szolgálandott 800 frt foglalót feltételesen vehetvén át, ez az alku betöl­tésére csak az illető csődhitelezők, vagy ezek megbízott­ja, ugy kiskorú Saáry Miklósra nézve a gyámi hatóság, a Huszár féle hagyatéki tömeget illetőleg pedig a végren­deleti végrehajtónak bekövetkezendett hozzájárulásuk esetében vétethetnék birói figyelembe. Zmeskál István és Ihász Imre, mint főperbeni alperes özvegy Saáry Károly­né s érdektársai által szavatossági alkeresetbe vont alpe­resek, kimondatván az, hogy a szavatossági alkereset, az 1862. decz. 30-án,vagyis a főperbeni elleniratra halasztás által kitűzött időhatár elsőfelében nem elkésetten adatott B3 Mai sz. melléklete, ez évben a 19-ik negyed ivnyi rendkívüli melléklet. 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom