Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 94. szám

Pest, péntek 1863. decz. 11. 94. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tnrtaloui : Döntvény a váltó utólagos kitölthetéséről. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Döntvény a váltó utólagos kitölthetéséről. Közölve K fi 11 f y Ede ur által. Miként más országok kereskedelmi, illetőleg váltótörvényei, ügy a magyar váltótörvénykönyv szerint is, a váltónak bizonyos kellékekkel kell ellátva lennie, melyek közül ha csak egy is hiányzik, a kiállított oklevél váltójogi viszonyok alapjául nem szolgálhat, hanem csak köztörvényi tekintet ala esik. Hogy mily kellékeket kiván a váltónál a magyar váltótörvény, ezt az 18'iO-ik évi XV. t. cz. I. r 14-ik §-a határozza meg. De az iránt, hogy mikor kelljen a váltónak a fentebbi kellékekkel ellátva lennie, és váljon van-e s mily határok közt helye a váltó kiállítása utáni utólagos kitöltésnek, a magyar váltótörvénykönyv nem rendelkezvén, a nézetek ezen kérdések körül eltérők. A kereskedői világban, a váltóüzletek megkötése körül divatozó szokás szerint, a pénzt képviselő váltók forgalmának gyorsítása tekintetéből, azok többnyire üresen — in bianco — állíttatnak ki, sokszor legfeljebb a kelettel, az intézvényezett nevével, az elfogadó aláírásával és a váltóösszeg kitételével láttatnak el. A többi kellékeket a váltótulajdonos, vagy a szerződő félek közti szóbeli megállapodás, vagy ha ilyen létre nem jött, a változó viszonyokon és körülményeken alapuló saját tetszése szerint, melyben a váltóadós már előlegesen hallgatag meg nyugodott, tölti ki utólag, mely utólagos kitöltés csak azon megszorítással jár, hogy azaz érdekelt felek közti megállapodás ellenére ne eszközöltessék, és hogy a váltó akkor, midőnbiróságelébe kerül, minden törvényes kellékkel ellátva legyen. Ezen gyakorlaton alapszik az osztrák váltórendszabály kiegészítéséül 1853. évi oct. 6. kiadott igazságügyi rendelet is, mely szerint, az utólagos kitöltés iránti kifogás egy harmadik jólelkű váltótulajdonos irányában soha sem, s magok az utólagos kitöltők ellen csak azon esetben érvényesíthető, ha megállapodás elleni kitöltés bizonyittatik. Sokan ezen felfogást a magyar váltótörvény szellemével is összeférőnek tartják, mely az utólagos kitöltést egyenesen nem tiltván, ez által a szerződő feleknek, annak megállapodás szerinti eszközlésére, teljes szabadságot ad. Mások a magyar váltótörvényt ugy értelmezik,hogy az megkívánja, miszerint a váltó akkor, midőn a váltóbeli szerződés végbement, tehát a vtk. I. r. 20. §. szerint, midőn a váltó az intézvényesnek átadatott, minden törvéW€ E számhoz iiieilékeJtetett 1 nyes kellékekkel ellátva legyen, érvül azt hozván fel,hogy miután a magyar váltótörvény a fentérintett ministeri rendelethez hasonlót nem tartalmaz, megkiváuja, hogy a váltó, miként minden szerződés, akkor, midőn végbement, minden kellékkel kell, hogy ellátva legyen. Míg végre sokan még tovább mennek, s azt kívánják, hogy a váltó már akkor is, midőn azt az elfogadó aláírja, a vtk. I. r. 14. §-ában elősorolt kellékekkel ellátva legyen, mely felfogásnak azonban nézetem szerint a törvényben semmi alapja nincs, mert sehol sincs előírva, hogy a váltókellékek közül melyik tétessék ki előbb, s melyik utóbb, s váljon az elfogadó, vagy a kibocsátó irják-e előbb alá a váltót? Pedig a fentebbi felfogás szerint az elfogadónak csak utoljára szabadna magát a váltón aláírni. Ezen kérdés iránti nézetkülönbség eddig a bíróságok közt is fenforgott. Egy legujabbi eset alkalmából azonban, mind a három folyamodásu bíróság kimondá azon elvet: miszerint az utólagos kitöltés iránti kifogás, ott, hol annak a vtk. I. r. 29. §-ának tekintetbe vételével egyátaljában helye van, csak annyiban érvényesíthető, a mennyiben megállapodás elleni utólagos kitöltés bizonyittatik. Ezen eset következő : G-oldzieher és Prager egy, saját rendeletükre 50 frtról kiállított váltót Bauer L. M. elfogadó ellen, a pesti kir. váltótszéknél 1863. é. febr. 16. 11327. sz. a. beperelvén, nevezett alperes tárgyaláskor azon kifogást tevé, hogy a kereseti váltó, elfogadáskor kellőleg kitöltve nem volt, hogy azon különösen az intézvényes neve, és a kibocsátó aláirása hiányzott, és hogy ő a váltót nem felperesek, hanem bizonyos Stern Vilmosért fogadta el, kitől az értéket is megkapta, és kinek a kereseti váltóra 10 frtot már lefizetett, miknek igazolásául nevezett Stern Vilmost kihallgattatni kérte. Felperesek az alperes állításait tagadván, azoknak czáfolatául a váltó szövegére hivatkoztak, melynek ellenében a kért tanúkihallgatásnak helye nem lehet. Az állítólagos 10 ftnyi részfizetés iránti kifogás felperesek szerint szintén helyt nem áll, mivel az a váltóra jegyezve nincs, és alperes maga sem állítja, hogy ezen 10 frtot felpereseknek fizette volna. Az eljáró kir. v á 11 ó t ö r v é n y s z é k 1863. évi febr. 26. 12,984. sz. a. alperest a kereseti tőke, késedelmi kamatok és az okozott perköltségek megfizetésében elmarasztalta a következő okoknál fogva ; 1. A kereseti váltó minden törvényes kellékkel el van látva (vtk. I. r. 14. §.) 2. Alperes elfogadási aláírását beismervén, ezen elfogadás a vtk. I. r. 80. §. szerint feltétlen fizetési kötelezettséget von ri;aga után. apunk előff. felhívása 1864 évre. 94