Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 76. szám

Pest péntek 18G3. okt. 9 . 76. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. —"= — — — — ^* Tartalom : Orökjogi eset. — Kuriai ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Örökjo!*i eset. Néh. uios'íü Mosel György s neje szül. Simonyi Ne­pomucena 185J. tébr. 28. Pozsonyban kölcsönös végren­deletet alkottak, melynek 3-ik pontjában azon esetre, ha házasságukból semmi gyermek nem származnék, egy­mást kölcsönös átalános örökössé nevezték oly módon, hogy az életben maradó házastárs a megholtnak minden szabad rendelkezése alá tartozó, házasságuk előtt, vagy alatt szerzett vagyonában örökösödjék; és ebből áll tu­lajdonképen az ügy érdeme. Ezen kölcsönös végrendele­tet alkotó házastársak, a végrendelet 4 ik pontja szerint csak azon e-etre, ha gyermeket hagynának magok után, e végintézkedésüket két része osztották : a) ha a férj előbb halna meg, b) ha a feleség előbb halna meg; az első esetre azt r e n d e I té k ; hogy az özvegy mindaddig, mig a férjének nevét viseli, az összes vagyon haszonvé­telét élvezze, ha pedig uj házasságra lépne, köteleztetik ezen vagyon haszonvételéből a gyermekeknek is a teljes kor eléréséig leendő táplálására, a teljes kor elérésekor pedig nekik a mintegy 7000 frtból álló ősi vagyonnak kiadására, es a szerzeménvi javaknak a gyermekekkel egyenlő részben felosztására; — a második esetre azt rendelték: íiogy a mennyire gyermek maradna, az életben maradó férjt illesse az összes szer­zemény, különbség nélkül arra, hogy az saját, vagy a már akkor elhalt nő szerzeménye-e ? mert hogy úgyis az mind a férj fáradságának gyümölcse, azzal tehát a férj szabadon rendelkezhetik; ha pedig ezen szerzeménynyel nem rendelkeznék, akkor ez is, é s a z ő s i minden eset­re a törvényes örökösökre háromolj ék. Azon­ban a végrendeletnek épen ezen 4 ik pontja nem lépett érvényre, mert az világosan csak azon esetre tartalmaz rendeléseket, ha a házas társak gyermeket hagynának maguk után. Ha tehát csak ezen esetre tartalmaz rende­léseket; világos, mikép az ezen pontban foglalt azon ren­delkezés értelmében, miszerint az ősi vagyon minden esetre a törvényes örökösökre haromoljék, más törvényes örökösöket, mint olyanokat, kiknek érdeke miatt az ezen pontbani rendelkezés történt, érteni nem lehet, és ezek csak a gyermekek voltak; — az alatt tehát MoselGyörgy oldalrokonai soha sem érthetők. Mert a kölcsönös vég­rendelet Mosel G-yörgy és Simonyi Nepomucena közt ke­letkezvén, kétoldalú szerződésnek tekintendő és azon zá­radék, hogy az ősi minden esetre a törvényes örökösökre háromland, a végrendeletnek épen azon pontjában fog­laltatik, mely rendelkezik azon esetről, mi történjék a ja­vakkal akkor, ha a nő Simonyi Nepomucena múlna ki előbb az élők sorából, és nem megfordítva, ha a férj hal­na meg előbb; Simonyi Nepomucenának tehát nem áll­hatott érdekében halála esetére Mosel G-yörgy, hanem in­I kább saját ősi vagyonáról előgondoskodni és rendelkezni; következőleg ha ezen záradék alatt, a végrendelet világos tartalma és szelleme ellenére nem gyermekek, hanem ol­dalrokonok értendők volnának : akkor előbb a nő Simo­nyi Nepomucena, mintsem a férj M'-sel György oldal ro­konai érthetők az alatt, mert hiszen Mosel György akkor életben maradván, az egész kölcsönös végrendelet ereje megszűnt; Török Gábor és érdektársaira örökség nem is háromolhatván, az életben maradandóit férj azt csak a meghalt neje oldalrokonai ellenére, ha általuk a nejének vagyona miatt megtámadtatott volna, — saját védelmére és annak igazolására, — hogy legfőlebb csak az ősi va­gyonát, és nem a szerzeményét is igényelhetik, használ­hatta volna. Mosel György 1861-ik é. máj. 11-én meghalálozván, özv. Mosel szül. Simonyi Nepomucena 1861-ik é. jun. 6. 4114. sz. a. Pozsony városa tanácsához a végrendeletnek, mely eddig kezei közt volt, kihirdetése és a hagyatéknak j elintézéséért lolyamodott, melynek folytán a végrendelet j jelenlétében 1861. é. jun. 6. kihirdettetett, a városi levél­tárba letétetett, és az egész hagyatéki vagyon, ugyan az évi aug. 31. leltároztatott, egyszersmind pedig a hagya­ték tárgyalására 1861, é. oct. 11. kitüzetett, melyre ki­vüle, Török Gábor és érdektársai is, mint Mosel György oldal rokonai Vermes Mór ügyvéd által megjelentek, és pedig az utóbbiak azért, mert, hogy a fentebbi végren­deletnek 4. pontjában foglalt azon záradékban, mely az ősi javaknak a törvényes örökösökre leendő háromlásáról szól — ők értendők. — Ezen tárgyalás az egyesség meg­kísértése tekintetéből 14 napra elhalasztatott. 1862. é. márt. 14. 1549. sz. a. az özvegy a czimzett Pozsony városa tanácsához a hagyatéki eljárásnak meg­szüntetése és öröklési bizonyítvány kiadásaért folyamo­dott, előterjesztvén, hogy a férjével 1852. é. febr. 28. tett kölcsönös végrendelet sem az osztrák pol. törv. könyv életbe lépte előtt, sem 6 hónappal azután a hagyatéki bí­róságnál le nem tétetvén, és ennek folytán az ősiségi pá­tens 6. §. szerint ezen halál esetérei rendelkezés és örök­lési jog az oszt. pol. tk. szerint lévén megítélendő, e tör­vény értelmében mag nélkül elhalt férje összes vagyona őtet, mint egyedüli átalános végrendeleti örököst illeti : annál fogva, miután az 1854. é. aug. 9. kelt pátensben szabályozott hagyatéki törvény hatályon kivül helyezte­tett, és az orsz. birói értekezlet 163. §-ban körül irt há­rom eset közül itt egyik sem forog fenn, hivatalos örök­lési eljárásnak itt helye nincsen, ugyanazért azt meg­szüntetni és a férje utánni hagyatékot öröklési bizonyít­vány mellett, magának mint egyedüli végrendeleti örö­kösnek kiadatni kéri. (Folyt, köv.) 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom