Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 63. szám

Pest, kedd 1863. Aug. 25. 63. szám. Ötödik évfolyam. TORVKNMKI CSARNOK, Tartalom : Az 1836:XIV. s 1840:XIII. tcz. alkalmazásához. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Az 1S)6:\IV. s I840:Xlll. zásához. tcz. alkalmaSz el én j i Kárólj ügyvéd úrtól. Katona Antal és öt testvérje, azok közt kiskorúak is 1862. jan. 6'. világos öröküsödési keresetet nyújtottak be Pest* megye Vácz járási szolgabirájánál , Hajdú Antal, baghi likos ellen, melyben A. szerint 1858. i'eb. 18. végrendelet nélkül elhalt édes annyuk,néh. Katona Erzsébet által, második férjével, alperessel közösen birt, és a B. a. hiteles telekkönyvi kivonat szerint, a telekkünyvez} bizottmány előtt megjelent alperes saját bevallása folytán közös tulajdonként telekkónyvezett, Baghon, Pestmegyében t'ekvő házat> egy negyed te'ek külsőséget, két szőllőt, továbbá a közös gazdaság íenfartására szolgáló s ennek felszerelését képező, és már az ősiségi ny. p. 12. §. által a polg. t. k. behozatala előtt kötött házasságokra nézve érvényben megtartott 1840. VIII. tcz. 8. §-ánál fogva, mint közkeresmény szintén közös több nemű ingóságokat, mely vagyont alp. magánál visszatart, és melynek édes annyuk tulajdonát képezett fele része, elhalálozása után, a halál eset idejében érvényben állott osztr. ptk. 728. 730. 733. §§-aidál fogva őket, mint törvényes örököseit illeti, minthogy ezen örökségüket mostoha apjuktól barátságos úton meg nem nyerhették, édes ar.nyukat illetett fele részben mint anyai örökségüket, az id. tszab. 170. §hoz képest az 1836. XIV. és 1840. XIII. tcz. által szabályozott egyeztetési és osztoztatási eljárás utján magoknak kiadatni kérték. A szolgabíró a barátságos egyességet a felek között eredmény nélkül közbenjötte mellett, megkísértvén miután még előbb a hagyatéki vagyon leltározását eszközölte volna, az osztoztató küldöttség, különböző helyeken lakó választott birákból, a törvény' értelmében megalakult. Ezen osztoztató küldöttség, illetőleg választott bíróság, a felek kihallgatására először 18G2. dec. II. és miután egyik bírónak meg nem jelenése folytán ez alkalommal magát megalakultnak nem tekintette, eljárási költségeinek a felvett jegyzőkönyvben 24 frt 86 krban történt megalapítása után, ismét 1863. febr. 19. tűzte ki határidőül, és ez utóbbi határnapon, a feleknek egész nap folytatott kihallgatása után az ügynek írásbeli tárgyalását rendelte el. Ennek következtében írásban benyújtott ellenbeszédében alperes előadja: a) Hogy felperesek édes atyjuk utáni örökségüket még 1840-ben megkapták, b) Hogy alperes a felperesileg fele részben követelt ingatlanokat egyedül szerzetté, nejének néh. Katona Erzsébetnek neve az 1. sz. a. 1841-ben kelt szerzeményi oklevélbe fel nem vétetett, és alperes az ingatlanok árát a házasság tartama alatt, részben még 1858 után is egyedül kifizette, és igy néh. Katona Erzsébet részint azért, részint mert halálakor már 75 éves volt, az ingatlanokban közszerző nem lehetett, c) Hogy az ingatlanok értékének a robot és dézsma eltörlése folytáni növekedése csak alperes javára eshetik, d) Hogy a kérdéses ingatlanoknak közös tulajdon gyanánt lett telekkönyvezése a telekkönyvi biztosok önkényének kifolyása volt, és végre e) Hogy ily ingókkal, milyeneket felperesek követelnek, alperes már néh. Katona Erzsébetteliegybekelésekor is birt; és mindezeknél fogva a keresetet mint alaptalant leszállitatni kéri. Felperesek válaszukban, miután szerintök a p. t. könyvnek a keresetben hivatkozott §§-nál fogva őket illető törvényes Örökösödési joguk, ugy szinte azon körülmény, hogy az általok anyai örökség fejében követelt vagyon annyuk utánmaradt,és alperes által visszatartatik, alperes által beismertetett, csak annak bizonyítására szorítkoznak, hogy a kérdéses vagyon általok keresetbe vett fele része valósággal néhai édek annyuk tulajdonát képezte, és igy most mint annyuk leszármazó örököseit őket illeti. Ezt bebizonyítandók : L Az ingatlanokra nézve ismét a B. a. alperes saját bevallása mellett szerkesztett, soha semmi ellenmondással nem illetett, hiteles telekkönyvi kivonatra hivatkoznak, melynek ellenében az 1. sz, a. 1841-ben kelt, tehát a telekkönyvezési munkálatokat megelőzött, és ezek által, főleg alperes saját bevallásánál fogva tökéletesen érvénytelenített szerzeményi oklevél, és azon nem igazolt, felperesileg tagadásba vett alperesi állítás, hogy a kérdéses telekkönyvezés a telekkönyvi biztosok önkényének kifolyása lenne, figyelembe nem jöhet, egyszersmind keresetüket a ptk. 1467. §-val támogatják, és minthogy alperes által annyuk közkeresményi joga vonatott kétségbe, e tekintetben esetleg az ősis. ny. p. 12. § utalnak, mely szerint a házas feleknek a házasság alatti közkeresményhezi törvényes közös tulajdoni joga a házasság kötésekor létezett törvények, a fenforgó esetben tehát az 1840. VIII. 8. §. szerint ítélendő meg, és igy néh. Katona Erzsébet, mint volt jobbágynő, már törvénynél fogva közkereső lévén, közkeresményi jogától sem előrehadadott kora, sem nevének a szerzeményi oklevélből történt kihagyása által megfosztható nem volt, végre esetleg hivatkoznak a ptk. 1236. §-ára is. 2. Az ingókat illetőleg, egy részt alperes azon beismerése folytán, hogy a kérdéses ingók annyuk holta után felmaradtak, életében általa és alperes által közösen használtattak, és a közös gazdaság felszerelését képezték, más részt az 1840. VIII. törvényczikk 8. §. és néhai Katona Erzsébet ennek folytáni közkeresményi joga következtében mondják édes annyuk tulajdoni jogát, és igy most saját Örökösödési jogukat megállapítottnak,figyelmen kívül hagyatni kérvén az általok tagadás alá vett és alperesileg nem igazolt azon alperesi állítást, hogy alperes a követeltekhez egyenlő in63