Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 61. szám

Pest, péntek 1863. Aug. 14. 61. szám, Ötödik évfolyam. TŐRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Váltójogi e9et. Vége. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Udvari rendelvény. Váltójogi eset. (Vége.) közli Pfend észak Károly ügyvéd ur. A közlött 1. bir. itélet indokai ezek: „Alperes a keresetbe vett A. a. váltó hátán létező forgatmány jogérvénye ellen a tárgyalási jegyzőkönyvekben foglalt perbeszédeiben tett kifogásai és állításai bebizonyításául beperesitett 2. 3. 6. s 7. sz. részint Rechniezer Ignácz által alpereshez mint sógorához a Grátzi kórházból intézett, részint Rechniezer Salamon által Rechniezer Ignácznak irt, s pósta utján elküldött levelekből, melyeknek valódisága, illetőleg a három elsőnek Rechniezer Ignácz az A. a. váltó kibocsájtó és forgatójáfóli származásuk, az utóbbinak pedig felperes által lett Íratása a 2. 3. 6. a. leveleknek egészszövegükbeli, de főkép a névaláirásokbeli tételek kefeyonásaiknak . ugyanazon Rechniezer Ignácz aláírónak az A. a. váltóra jegyzett, kétségbe nem vont kibocsátási és.^forgatmányi aláirásokkali összehasonlítása folytán kétségen kívül helyezett mind két rendű írások és aláírásoknak tökéletes megegyezése és ugyanazonossága által, illetőleg a 7. számú levelet, felperesnek e részben tett saját beismerése folytán jogszerüleg igazoltnak tekintendő; kiderülvén az : hogy az A. a. váltónak forgatója Rechniezer Ignácz a forgatmány kelte, azaz 1862 jun. 12. előtti napon délben a grétzi kórházban magát felvétette, és ottan egy hónál tovább orvosoltatta, a forgatmányos Rechniezer Salamon pedig a forgatmány kelte napján Gyön^yösmellék Somogy megyéből Rechniezer Ignácz Rogasóczi vasmegyei lakoshoz levelet irt volt, következőleg hogy a forgatmány kelte napján és helyén t. i. Rogasóczon sem a forgató sem a forgatmányos jelen nem volt, és igy ottan az A. a. váltó forgatása iránti váltóügylet köztük létre sem jöhetvén, e forgatmány kellékei, t. i.a forgatmányos neve, kelte napja, és helye a forgató által csak később vezettethettek reá, azaz a forgatmány kelte általa előbbi időre tétetett, — e körülmények közt — valamint egy részről a felperes forgatmányos azon jóhiszemű váltóbirtokosok közé, kikről a Vt. I. 29. §. rendelkezik, nem sorolható, ugy más részről a váltóra vezetett hátirat nélkülözvén a forgatmánynál a Vt. I. 30. §-ban előirt kivántatóságokat, a mennyiben azok csak látszólagosak, de nem valódiak — a Vt. I. 34. §. rendeletéhez képest csak üres forgatmány, azaz meghatalmazásnak bíróilag tekintendő, és igy alperesnek egy harmadik, azaz a kibocsátó Rechniezer Ignác/ezali viszonyai a Vt. I. 29. §. szerint méltán tekintetbe jöhetvén, azaz alperesnek a jelenlegi felperes ellen e részben tett kifogásai, nevezetesen ama kifogása, mikép a kereseti alapul szolgáló A. a. váltó, részéről Rechniezer Ignáczra, mint intézvényesre csak biztositékkép lett el fogadva,azon 1. sz. a. hason összegről szólló, Rechniezer Ignácz által alperes rendelményére elfogadott váltónak annak idejében Rechniezer Ignácz helyett alperes által történendő beváltásául, és hogy ez általa beváltatván, a kereset alapjául szolgáló váltó biztosítéki érvénye is elenyészett, és nékie visszaadandó volt, törvényszerűleg elfogadtathatván : miután alperes abbeli kifogásának begyőzéseül beperesitett 1. sz. a. váltó által, melyről a szöveg tételeit, ugy a még láiható elfogadási aláírás töredékeit irt kézvonásoknak az A. a. váltókibocsátónak aláirá sávali összehasonlításnál mutatkozó ugyanazonnosságából húzandó jogszerű következtetés folytán, kapcsolatba hozván azt a 8. sz. a. okmányban tanúsított ténynyel, — kétségtelen — mikép annak elfogadója ugyanazon személy, ki az A. a. váltónak kibocsátója is volt, ugy a 8. sz. a. felperes részéről tagadásba nem vont és igy elismert okmány által azon tény körülményeket : hogy a keresetbe vett váltónak m. é. május hó 7. alperes által Rechniezer Ignácz részére történt elfogadása napján és helyén ugyanezen váltó kibocsajteja által azon felperes mint kibocsátó és intézményes részére egy egészen hason összegű, és ugyanazon lejárattal ellátott l.sz. a. váltó fogadtatott vala el, továbbá hogy ezen utóbbi váltó a kibocsátó és intézvényes alperes által az elfogadó Rechniezer Ignácz helyett váltatott légyen be, illetőleg lejárta napján fizettetett ki, jogszerüleg igazolta, ezen éppen emiitett tény körülmények pedig, eltekintve az ezeknek támogatásául szolgáló, a per folyama alatt felmerült ama körülményektől : hogy a 2. 3. 6. 7. sz. a. levelekből kitetsző Rechniezer Ignácznak nyomasztó vagyoni állapota, és a jelenlegi alperestől nyert pénzadományok feltételezni sem engedik : mikép alperes ugyanazon időben Rechniezer Ignácznak az A. a. váltó összegével adósa volt, hogy felperes a válasz 2. lapján és végirat 3. lapján tett bemondásai által mintegy beismerte az egész forgatmányi ügylet koholtságát és felperességének csak színleges voltát, alperesnek fennérir tett abbeli kifogását : miszerint a hason keletű és lejáratú, ugy összegű A. a. váltó általa csak az okból lett Rechniezer Ignácz rendeletére elfogadva, hogy az annak az 1. sz. a. váltónak alperes részéről történendő beváltására nézve biztosítékul szolgáljon, félpróba erőre emelnék, alperesnek a pótló hit az 1840 XV. tcz. II. 103. 131. §§. értelmében megítélendő, s a panaszló joga, ugy panaszlott kötelezettsége annak letételétől felfüggesztendő volt olykép, hogy a II. R. 131. §. szerint az eskületételi készségnek s magának a letételnek ideje, ugy ez utóbbinak, vagy a le nem tételnek következései is pontosan kijelöltessenek stb." „Végre bűnvádi eljárás végett az illető büntető hatóság megkeresendő volt, mert jogszerüleg levén bebizonyítva : mikép Rechniezer Ignácz az A. a váltón a hátirat keltét koholta, illetőleg előbbi időre keletezte, az alperesi hit htétde folytán azon további tény is bebizonyitottnak veendő lészen : mikép ő az A. a. váltót akkor, midőn az ő Gl