Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 55. szám

Pest. péntek 1863. Jul. 24. 55. szám. Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Extra domínium a 3om. szóbeli perekben stb, II. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Úrbéri ügyekben. — Hivatalos tudnivalók Extra domínium a som. szóbeli perekben S a fölebbezés európai jogrendszere. II. Nemcsak a re fo rmoknak, melyek programmank lényeges iránypontját képezik, vagyunk barátai; hanem kell, hogy s pedig mindenek felett a törvényesség kellékéhez is szigorúan ragaszkodjunk, mire törekszünk is annál inkább, minthogy a mi meggyőződésünk is, mikép csak a jog s törvényességhez való hűs következetes ragaszkodás azon alap, mely állam s nemzeti létünknek jövőt biztosithat. Annál fogva nagy mértékben vonhatja magára figyelmünket, midőn épen azon állam testület vádoltatik törvénytelen eljárásról, melynek legfőbb hivatása, a jog s törvényesség őrizése s biztosítása. Az mondatik J) az 1836-ki törvények a felebbezés előtti végrehajtás valósítását nem rendelik; azok az extr a domínium fogalmát meg sem határozzák ; de ez a jogbiztosság veszéíyzése nélkül azt nem is jelentheti; mert főleg régibb törvényeink csak is permissive rendelkezvén, ázon foganatosítást nem is parancsolják, nem szükségelik. Mi mindezek ellenkezőjéről oly biztos tudattal bírunk, mikép bátran megfordíthatjuk azon ellen okoskodás egész menetét, hogy a váddal ellenkező eredményre eljuthassunk. Miután ugyanis már régibb törvényeink, mint kifogjuk mutathatni, az extra domínium fölebbezés intézményét megalapítván, az alatt valóban az Ítéletek fölebbezés előtti foganatosítását értették, természetes,hogy annak az 1836. törvények sem adhattak más értelmet; — továbbá miután azon ősi törvények világosan elrendelék, parancsolák azon végrehajtás tettleges létesítését, nem lehet hogy az ujabb, nagyobb szigorra törekvő törvényeink csak mellékes önkényszerű perlekedési tényt akarhatának életbeléptetni; és végre miután ezen értelem, és szabály világosan magokban 1836. törvényeinkben is benfoglaltatik, semmi kétség, mikép a sommás szóbeli perekben a felebbezés előtti végrehajtás jogilag követeltethetik, s az szükségkép megkivántathatik. A 18. században, azon nagyszerű átalakulás folytán, melyen az ingó értékek s pénzviszonyok, a forgalom s hitel érdekei, szükségletei hazánkban is átmentek, a gyorsabb és biztosabb igazságszolgáltatás mindinkább érezhetőbb szükséggé válván, az extra domínium felebbezés is számosb ügyekre nézve megállapitatott. Éspedig tekintve azon eldöntő fontosságot, melyre a 16. század után államunkban is a pénz s ingók értéke, túl szárnyalva az ingatlanok befolyását, felemelkedett, s a melynek érdeke csak a tényleges kielégítés s annak gyorsasága által nyújtott biztosság által megnyugtatható, tekintve ezt, nem csak megalapitatott az extra domínium, hanem annak fölebbezés előtti tettleges eszközöltetése törvényeink által el is rendeltetett, s meghagyatott, a választás s tetszéstől függő önkény kizárásával. Ezt az ellennézetűek 2) tagadják, de czáfolatukra elégségesek ugyanazon t. ezikkek, melyekre önmaguk hivatkoznak. Hivatkoznak az 1613 : 23. tcz. 8. §-ára melyben ezen kifejezés olvasható : possint t. i. parti triumphantiplenariam saíisfactionem — ante appellatam — impendere; miből következtetik, hogy a törvény csak megengedőleg szólván, a fölebbezés a végrehajtás foganatosításától nem feltételeztetek. Ezen érv gyönge ségét eléggé kitüntethetné maga u. a. tcz. 13. §. is, melyben a possit kifejezés mellett egyszerre használtatik a de beat szó is, midőn mondatik : „simul cum assiquattone parium v. copiarum acquisitionis procedere debeat, possit et valeat" — mi mutatja,mikép már az akkori codiflcationalis technica kiskorúsága miatt is, a possit szónak a permissiv erő kizárólag, s az ellenféltől állított terjemben nem tulajdonitathatott. Az eldöntő súly azotiban kétségtelenül az id. 8. §. első soraiban rejlik, melyek igy szólnak : „Verumtamen vigore eiusmodi appellationis, vei novi judicii, latae sententiae executio nulla te nus impediri possit.'1 Mert ez minden kétségentúl kifejezi : miképafólebbezésnek nem lehet, nem szabad a végrehajtást meggátolni,tehát, hogy ennek a fölebbezést okvetle nül meg kell előznie, mi az állítólagos permissiv erőt teljesen kizárja. Hogy pedig azon kifejezés az eldöntő, kitűnik azon megelőző törvényekből, melyeknek az id. 23. cz. §. §-ai csak kifolyásaik. Az csak az előbbi 1609. or. gyűlésen hozott 29. cz. megerősítésére hozatott; ezen czikkely pedig az 1608. (post coron.) 3—4 czikkelyeiből vette eredetét. Tehát ezen utóbbi czikkelyek képezik a valódi értelmezési forrást. Miután az 1608 : 3. cz. a törvénytelenül el- vagy visszafoglalt javak tekintetéből indított perekre nézve rendeli : utstatimetdefacto (per judices) r e stituantur, mi az azonnali, és tettleges végrehajtás fogalmát világosan tartalmazza; a reá következő 4. cz. még világosabban rendelkezik az 1592 után keletkezett hasonnemű ügyekbeni végrehajtásra nézve— e szavakkal : Statim omnibu s remediis juridicis abscissis, ad eiusdem causae executio nem efc satisfactionem exire; eoque ad executionem non sufficiente supremus comes, per comitatum requisitus, si neeesse fuerit, etiam levatis comitatuum gentibus, et eo etiam non sufficiente, vei nolente, regni Palatínus etc. 3)„Függetlenu jul. 16. szban. 2) ,.Független" f. év jul. 16. sz. 55