Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)
1863 / 55. szám
246 toties quoties opus fuerit, executionem peragere et ad effectum deducere si nt obligáti. Pars tamen succumbens, si voluerit extra dominium bonorum jur. remediis uti poterit." — Azt hisszük, midőn a törvény ily szigorral kötelezi az or. biráit a fölebbezés előtti végrehajtásra, a permissiv törvény fogalma teljesen kizáratott. Mivel pedig ezen czikkelyek az 1609. (post coron.) or. gyűlés tanúságak ént különbféle magyarázatokra adtak alkalmat, hogy azok tisztára hozattassanak s erejükben fenntartassanak, hozatott az érintett végrehajtási eljárásra nézve az 1609 : 29. tcz mely a permissiv hatály teljes kizártával szigorúan rendeli : „V erumtamen vigore eiusmodi Appellationis vei novi Judicii latae Sententiae executio nullatenus impedi ri possit." (7. §.) Ez nem megengedőleg szólás, hanem világos rendelet s meghagyás. Nagy súlyt helyheztetnek az 1729 : 28. cz. 28.§-nak azon szavaira is : executioni prius submitti quea nt, antequam ad Curiam Reg. deducantur; — de nem nagyobb sikerrel. Mert midőn az el len vélemény üek e czikkből a permissiv erőt azért származtatják, mert a törvény állítólag a debeant szó helyett queant szóval él; feledék, mikép ugyanazon czikkely valóban az általuk követelt d e b e a t szót is használja. A 26. §. ugyanis világosan rendeli : Inquibus causis omnibus et singulis Appellatio ad Tabulam reg. jud. non intra sed extra dominium admitti debebit. — Tehát megczáfoItatnak ugyanazon törvény által, melyre vakmerő s tudatlan állításuk igazolhatására ön magok hivatkoznak. De megczáfoltatnak a sajátlag idézett törvények által más oldalról is. Az 1613 : 23. cz. ugyanis a fölebbezés előtti végrehajtásról rendelkezvén, folytatólag meghagyja : „Ubi tamen eiusmodi Judiciariae delibe rationes inTabula Reg. emendari, et reprobari contigerit, tunc una cum restitutione bonorum readjudicatorum, proventus etiamintereapercepti, simul cum poena convictionis parti triumphanti mox et de facto — similiter abscissis omnibus jur. remediis tam perjudices quam per a c to r e s r e f u n d a n t u r." (9. §.) Ugyanezt rendeli már az 1609 : 29. tcz. is ; valamint az 1613 : 23. t. czikkelyt megerősitő 1729 : 32. tcz. is ezen szavakkal : „Ut si in causaextra dominium appellantis transmissa,ipse (t. i. appellans) deinde in ultimo Foro triumphaverit, eidem Fructus medio tempore ab adversario percepti resarciendi veniant." (1. §.) Ez ugy hisszük minden kétségen kivül teszi azt, hogy a tettleges végrehajtásnak még az appellata előtt kelletett foganatositatni, mert különben felesleges leendett a törvénynek idézett rendelkezése a végrehajtást kieszközlött fél által időközben szedett hasznok s jövedelmek visszaszolgáltatásáról. Ugyanezen értelemben vannak a törvénytudók is, mind azon, mind a későbbi korból. Szegedy ismeretes munkájában 3) következőleg nyilatkozik : , Porro juxta dispositionein art. 28. 1729. Appellatio ad Tabulam Reg. jud. in sequentibus Causis nonadniitittur, nisi extra dominium partis appellantis." És elősorolván az ott foglalt eseteket, ismételi : „In his ergo causis appellatio non intra, sed extra dominium admittitur." Huszthy 4) pedig ekkép magyarázza : „Executio alia est immediata, quae in causa inappelíabili (1729.30.) vei extra dominium appellata (1729. 28.) et aliis — semper tamen prius, quam causae ad I u d idicem 2-ae Instantiae transmitterentur celeb ratur." Kelemen a magyar magánjog cz. műve 883.§-ban a kérdésben forgó esetekről szinte azt mondja : „ad sedriam intra, inde ulterius extra sunt appellabiles" (III. p.) s tovább : „causae erectae nonnisi extra dominium appellari sinuntur." (VI. p.) E kifejezések mind kizárják határozottan a permissiv rendelkezés lehetőségét. Azért is, ha valaki a felebbvitel előtti végrehajtást elkerülni akarta, külön kir. parancsért kellé folyamodnia (Mandátum intra dom. transmiss.) mi alapos okokból megadatott, de mire nem leendett szükség, ha az Ítéletet fölebbezés előtt okvetlenül végrehajtani nem kellett volna. Mindezekből világosan kitűnik, mikép azok, kik bámulatos alaptalansággal az 1836. szóbeli som. perekben a fölebbezés előtti végrehajtás kellékét tagadják, régibb törvényeinkre legkevésbé sem hivatkozhatnak. Mert ezek mint láttuk mindenütt szigorúan rendelik, parancsolják a fölebbezés előtti foganatositatást. De lássuk most ujabb, s különösen az 1836. törvényeinket. Mariái Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 54. Rakovszky Farkas és illetőleg jogutódjainak Némák, Rakovszky Karolina és Sántha, Rakovszky Katalinnak, a kir. ügyek igazgatója mint a kir. kincstár képviselője elleni folytatólagos végrehajtási perében ítéltetett : A felperesi kereset a Garamberzenczei határtól a kir. kincstár zálogbirtoklása alatt elszakasztott határrészek visszacsatolására és azok félének ki és tulajdonképen visszaadására lévén irányozva, miután felperesek a jelen folytatólagos végrehajtási perben a zálogos birtoknak felemiitett, és B. szerint az alperestől átvett leirását fel nem mutatták, a felhozott egyéb okmányokkal pedig az, hogy az 1754 évi márt. 20. kelt B. a. záloglevél mellett alperesnek átadott birtokrész, a végrehajtás utján 1806*. évi oct. 28. átvettGaramberzenczei birtoktól akár fekvésre akár kiterjedésre nézve különbözik, és különösen az,hogy 1806évb. felperesek kiterjedésre nézve kisebb birtokot kaptak át alperestől, mint a milyent 1754 évben ugyanannak zálogba bocsátottak és ezek folytán az, hogy a kir.kincstár zálogbirtoklása alatt a Garamberzenczei határtól valamely részek elszakitattak volna, nem bizony itatnék, a másodbiróságnak felpereseket keresetüktől egészben elmozdító ítélete helybenhagyatik és a per további törvényszerű intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1863. június 25. 285. P. sz. a. Előadó : Szerényi Ferencz ktb.) A kir. itélő táblán. 528. Petrika Máriának, Petrika Josziv és neje Mária ellen a Petrika Tamás után maradt vagyon örökségképeni kiadása iránti perében Ítéltetett : Jelen ügy az 3) Tripartitum Tyrocinium Juris Hungárici p. 3. t. 6. §. 18. a) Comraentarius novus in Jus Hungar, 1758. L. I. pag. 309.