Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)
1863 / 54. szám
/ Pest, kedd 1863. Jnl. 21. 54. szám. mm Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Extra domínium a sora. szóbeli perekben stb. — Kúriai ítéletek: magánjogi ügyekben. —Büntetőjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Extra domínium a som. szóbeli perekben 8 a fólelibezés európai jogrendszere. I. Némeiyek, de távolról sem a szakértők közül,legközelebb kétségbe vonták azt: hogy az 1832/6-ki sommás szóbeli perekben csak extra domínium lehessen fölebbezhetni. *) Allitatík általuk : hogy átalában maga azon institutio, mikép a fölebbezés csak extra d ominium engedtessék, helytelen, igazságtalan, a józanész igényeivel ellenkező; továbbá hogy az extra doniini uni jogi értelme az 1832/6-ki törv. czikkben meg nem határoztatik; hogy régibb törvényeink, melylyekhez törvény magyarázat végett fordulnak, az extra domínium kellékét csak p e r m i s si v e, de nem mint lényeges feltételt rendelik; hogy tehát az érintett szabály összes törvényeinkkel ellenkezik; mig másrészt szerintük ez uton (az eljáró alsó bíróságok hanyagsága folytán) a kellően fel nem világosított, útba nem igazított vesztesfelek egyszerre minden vagyonuktól megfosztatnak, szeren csétlenitetnek. És mindezekből következtetik: hogy a kir. kúriának azon határozatai, melyek a sommás perekbeni fölebbezéseknél az extra domínium feltételét érvényesítetni rendelik, nem csak törvénytelenek, hanem a józan ószszel is ellenkezők. A magas kúriának, mely a jogilag még meg nem döntött jog continuitas érvényes kifolyásaként, egyedül áll fenn felsőbb ősi állam intézményeink közül, ily még a legtúlzóbb democraticus lapban a „Jövőben" sem találhatott, vakmerő s minden kímélet nélküli megtámadása egy nyilvános politikai lapban,méltán figyelmet ébresztő, sőt több okokból, melyeket most nem kutatunk, megdöbbentő lehet. Szükséges tehát, hogy az alapul szolgált fentebbi állitások tüzetesen vizsgálat alá vétessenek. Ebből ki fog tűnni, mikép az extra domínium kelléke nemcsak nem ellenkezik az igazságszolgáltatás józan elveivel, sőt ellenkezőleg az a jelen európai tökéletesb jogrendszer lényeges kifolyásául tekintendő; továbbá, hogy az törvényeink által is világosan rendeltetik, s mint ilyen az 1830 utáni jogi törvényhozásunk reform szellemének tényezőjéül szolgál; tényleges törvényessége iránt semmi alapos kétség sem foroghatván fenn. A törvénykezési jog rendszerében a reform törekvések napjainkban főleg oda irányoztatnak, hogy a jog ki%) „Független" jul. 16. szban. szolgáltatás lehető leggyorsabban eszközöltessék, mig másrészt, a törvénykezés költségei minél kevesb anyagi veszteséget okozzanak. Mindkettőhöz társalmi viszonyaink legfontosabb érdekei kapcsolvák. Azon nagyszerű előnyök, melyek korunkban a vagyon forgalom meglepő gyorsaságából folynak, megsemmisülnének, ha annak a törvénykezésben, mely a forgalomnak szinte egyik tényezője, hason gyorsaság nem felelne meg. A hitel bámulatos jótékonyságai meghiúsulnának, ha érvéuyesitése a törvénykezés békói s terhei által lenyügöztetnék. Azért az előhaladottabb európai codificatióknál átalános azon törekvés, hogy a f eleb bezés jog intézménye is ugyanazon érdekeknek s elveknek megfelelőleg szervez tessék. Midőn fenntartásával a jogbiztosság érdekeit kielégíteni kívánják; másrészt arra törekszenek, hogy szabályai* a törvénykezési lassúság, perhuzavonás s költségesség forrásáivá ne váljanak. Ezzel öszhangzásban, daczára azon erős megtámadások s érveknek, melyek főlegaminden, még legcsekélyebb ügyben is apellátát megengedő 2) canoni jog ellenében, afelebbezés létele ellen intéztetnek 3) az számos hasznai folytán t'entartandónak találtatik; elismerve bár, hogy Ulpiánnak sokban igaza volt, midőn mondá : App.ellandi usus quam sít frequens, quamque n ecces sa rius , nemo est, qui nesciat, quippe cuminiquitatemjudicantium, vei iinperitiamrecorrigat. Licet non nunquam bene latas sententias iu peius reformét. Ne que enim utique melius pronuntiat, qui novissimus sententias',laturus est." (De Apellat. f. 49. I. §.) De midőn az ujabbkori codificatio a felebbezés megtartását elismeri; másrészt intézkedik, hogy az kellő korlátok közé szoritassék, hol az igazságszolgáltatás érdekeire hátrányos lenni megszűnjék. És e korlátok, melyek átalánosan követtetnek, s melyek a legtökéletesb codifícatiokban feltalálhatók, lényegesen kettőben központosulnak. Az egyik az: miszerint bizonyos, s pedig nagy számú ügyekben a felebbezhetés végkép kizá ratik. Másik az: mikép a fölebbezés csak extra domínium engedtetik. Tárgyunkhoz tartozónak találjuk, néhány adattal igazolni, mikép ezen korlátok , melyek egyikétől imént 2) Képviselve korunkban főleg a hires Bentham által I. De 1' organisation judiciaire. c. 26. 3) S melyeket a hire3 franezia jogtudós Bérenger 1835. a fr. academia egyik ülésében oly élesen és sok alapossággal sorolt elő. Merooires I. p: 47 2. 54
