Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 51. szám

Pest, péntek 1863. Jul. 10. 51. szám. Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Tartalom : Ősiségi jogeset. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben.—Váltójog Ősiségi jogeset. Várady Károly ügyvéd úrtól. A közelébbi időben egy igen nevezetes táblai per jön a főméit. Hétsz. tábla felülvizsgálata alá, melyben azon kérdés fog eldöntetni : vájjon a zálog föltételek átruházása iránt még e század elején kezdett s azóta bár sok szüneteléssel folyamatban tartott s az ősiségi pátens 28. §. alapján az alsó bíróságok által is folytathatónak itélt kereset az ujabbi törvények mellett megállhat-e, vagy nem ? Most midőn a bámulatos sebességgel összeállított ideig. törv. szabályok számtalan hézagát a főméit. Curiának kellend bölcs megfontolással kitöltenie, nem lesz talán érdektelen bővebben megismerni ezen jogesetet, mely egy fontos döntvényre nyujthatand alkalmat. Báró Révay Jónás és neje szül. Dvornikovich Klára, 1764 máj. 27. Barsmegyében kebelezett bessei é&-~iiagysárói birtokrészüket 1000 Rfrtért, Beniczky Farkasnak 32 évre, vagy is 1796. év végéig zálogba adták. Zseraberi András nőül vévén a Beniczky Farkas leányát, ennek hozományaként a zálogos javak Zsembery András kezére kerültek. 1796. év végén a zálogidő letelt, a nélkül,hogy b. Révay Jónás s neje, vagy ezek Örökösei a zálogos javakat visszaváltani megkisérlették, vagy csak szándékukat is nyilvánították volna. 1801. jul. 24. azonban a b. Révay Jónás -fivére Révay Mózes unokája, Dvornikovich Miklósné szül. Révay Julianna a kir. táblához beadott keresetlevelében Verb. I. 82. czimére hivatkozik, mely szerint a zálogos birtok a zálogba adóra, ennek örököseire vagy vérrokonaira visszaszállandó, s továbbá hivatkozva Verb. I. 60. és 61. czimeire s az 1723 : 47. törv. czikkre, melyek szerint a zálogos föltételek az osztatlan birtokoknak a családra való visszaszállását nem akadályoztathatják; sőt azok a kir. tábla által érvénytelenithetők s a birtok a legközelebbi vérrokonok részére megítélhető lenne : zálogbirtokos Zsembery Andrást s ennek leányát G-osztonyi-Zsembery Annát perbe idéztetni kéri, minek következtében a per 1801 sept. 12. a kir. itélő táblán fölvétetett. 1803 márt. 14. a kereset és felperesség megállapittatott; 1805 márt. 14. a kiváltás csupán anagysárói birtokrészre korlátoltatott; 1815 márt. 9. pedig a zálogos birtokrész mennyisége 3 telekben megállapíthatván, annak kiadásában alperesek elmarasztaltattak, s a felszámolandók felszámolása nekik meghagyató't. Ezen Ítéletet alperesek egyszerűen betiltották', — a betiltás azonban 1817 april 16. Ítélet által elvettetett Ekkor alperesek az Ítéletet teherrel betiltották; de 1818 dec. 17. ezen betiltás is elvettetett s alperesek ujabban n felszámolásra utasíttattak. Alperesek ezen ítéletet a fóméit. Hétszemélyes táblára fölebbezték. i Ítéletek. —A kir. táblai fogalmazók ösztöndijjazása.— Hivatalos tudnivalók. Í

A pernek ily állasában a zálogbaadó b. Révay Jónás és Dvornikovich Klára egyenes ágon leszármazott Örököse Rakovszky Lör'mcz maga s lestvérei, miként kiskorú leánya. Rakovszky Karolina nevében a perbe avatkozott. Beavatkozása azonban 1819 dec. 15. elkésettnek mondatott ki. Az 1819. évtől kezdve, 1823-ig a perben álló felek még a helyiség felett vitatkoztak, — 1823 tói kezdve 1854-ig azonban a per sem a Hétsz. táblára fel nem küldetett, sem folyamatba nem vétetett. 1854 april 26. a felperes leánya özv. Rajner Józsefné szül. Dvornikovich Adél Bursmegye ideig, tvszékéhez be. adott keresetlevelében ezen elhagyott pert folyamatba vétetni, e végett alperesek örököseit perbe idéztetni s azokat a kir. itélő tábla Ítéletei nyomán számolásra szoríttatni kérte. Alperesek megjelenvén, védelmükre előadták, miként felperes az ősis pat. 28. §. nem támaszkodhatik s a pert folyamatba nem teheti; mert ezen per zálogföltételek átruházására s a gátló akadályok megszüntetésére volt irányozva, ily pert pedig- az ős. pat. 19. 21. szerint tovább folytatni nem lehet. Más részről : A per folytatása iránti keresetet azért is le kell szállítani; mert a 26. §. szerint a már folyamatba vett, Ítélettel eldöntött s fölebbezett pereket a Hétszemélyes tábla hatósági körébe lépett cs. kir. legfelső és semmisítő törvényszékre kellett volna fölterjeszteni, a mit felperes kérni elmulasztott; eként tehát a per folytatása iránti keresete elutasítandó. Mind ezen alapos okokat azonban a volt beszterczebányai cs. kir. megyei tvszék, hová a per későbben áttétetet, figyelembe nem vette ; hanem a per folytatását az ős. p. 28. §. alapján 1855 jul. 14. megengedte s ezen ítéletet a volt pozsonyi cs. kir. főtvszék is helybenhagyta. Midőn a per ily tévútra szoríttatott, akkor az alperes zálogbirtokosok, a zálogtulajdonosok egyenes ágon leszármazott örökösétől, Rakovszky Karolinától, a zálogos javak tulajdoni jogát örök áron megváltották s az oldalágon leszármazott és pert folytató felpc es ellen per megszüntetési keresetet indítottak, melytől azonban a pol. prrtás 15. 54. §§. alapján elüttettek s védelmüknek előadására utasitattak. Alperesek védelmüket a következőkben öszpontositották : Felperes keresetének többé tárgya és czéljanincsen; mert a zálog föltételek átruházását, melyre a kereset irányozva van, HZ ős. pat. 19. 21. §§. betiltották, — tulajdoni jogot sem követelhet felperes; mert a kereset levélben maga beismerte, hogy ő csak oldalági örökös, s mint ilyen, keresetét is az 1723 : 47. ezre; és igy az oldalágat hajdan illetett zálogátruházá-ra a'apitotta; s igy a tulajdoni jogról annál kevésbé lehet szó; mert az 1848 : 15. tcz. 1. 2. §§. az ebbeli keresetét elenyésztették; de a mennyiben a zálogbaadók egyenes örököse a tulajdoni jogot már alperesekre átruházta, ily keresetnek többé értelme sincsen; végre örökséget sem kereshet felperes ezen per utján; mert az egyenes örökös életben van s az már ezen zálo-