Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 50. szám

Pest, kedd 1803. Jul. 7. 50. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tnrt.ilom : Sommás visszahelyezést eset (Végei - Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyekben.—K. kir. leirat a kir. Curiához — Hivatalos tudnivalók. Sommás visszahelyezési eset. Busbach Péter ügyvéd úrtól. (Vége.) Felperes a főszbirói ítéletet — a marasztalási összeg azonnali lefizetése mellett fellebbezte Baranyamegye tszékéhez, előadván : hogy azon íőszbiró, kitől a tárgyalás befejezte után az M. a. bizonyitváuy kikéretett, alpereseknek birtokos tá rs a a bérleményben, és egyúttal íoglaló; tehát érdeke alperesekével azonos lévén, bizonyítványa érdemben nem tekinthető figyelmet érdemlőnek, és a perhez kerülés módjára nézve nem törvényesnek; továbbá előadta a tömeg képviselője, hogy a C. a. levélben Ollé kasznárt a tömeg javára dolgoztatástól és pénzkiszolgáltatástól letiltani alperesek szükségesnek találták azon kifejezés használata mellett, miképazt többé ne merje tenni; ez pedig nov. 4. után történt. A. D a levél szerint Kovács Antal, ugyancsak a tömeg kasznárjának béresei a munkától elhajtattak. AzL. a. Olléféle szolgálati felmondás nov. 13. a csődtömeg gondnokához intéztetett, tehát addig a tömeg szolgálatában állott és ennek dolgozott e tiszt. E szerint igazolva van a birtoklás. A 3. 4, sz. és M. a. alperesi okmányok felperes ellen nem bizonyitnak, mert a 3. sz. a. csak arról szól, hogy alperesek a birtok vétel után a birtokba bevezettettek. Erre a bizonyítványt kiállító szolgabírónak nem volt kiküldetése; tehát eljárása nem törvényes. — A 4. sz. a. melléklet egyszerűen a tömeg részére teljesített zárlat foganatosításáról szólván, felperes ellen nem bizonyít, az M. a. bizonyítvány érdemben szintén nem szól felperes ellen; mert ha egyik másik tétel a c=őd leltárból kimaradt volna is : ez még nem jogfeladás. A kimaradt tételeket bármikor pótlólag bevezetheni a leltárba. De a haszonbéri j og öszszeirása nem tartozik a szbiró leltározási körébe, mert a haszonbéri jog bekebelezett bérleteknél, mint telekkönyvi tárgy , a telekkönyvi biróság által az id. törv. szab. IV. fej. 2. §. szerint csőd esetén a nyilván könyvekbe feljegyzendő. A csőd törv. 37. §. rendelete bekeblezett bérletekre pedig nem vonatkozhátik. A megyeitszék 290 9. 862 számú Ítéletében az első bírósági Ítéletet minden ujabb indokolás nélkül, egyszerűen helybenhagy". Felperes a kir. it. táblára felebbezte az ügyet, kifejtvén : mikép a csőd törv. 37. §. visszaható ereje nem lehet, a telekkönyvi bekeblezés által K. bérlő határozottan körülirt jogot szerzett,s e jog csak az o?ztr. polg. tköny vben foglalt esetekben szünhetik meg; ez esetek közt a bukás beállta nem foglaltatik. K-nek hitelezői tekintettel ezen bekebelezett bérletre kölcsönöztek, miután ez a bérleti évek alatt biztos reményt nyújtott a kölcsön visszafizetéséhez, vagy a bérlet eladásából beveendő értékbőli kielégitetéshez. A csőd törv. 37. §. tehát csak oly eseteket tárgyazhat, a milyenek e törvény keletkezésekor fenforogtak, t. i. be nem keblezett bérb-teket. A kir. it. tábla f. é. 729. sz. a. következőleg itélt : „Miután Kilényi János az A. a. szerződés alapján 1856. évi febr. 1. napjától 1862. okt. 13. a kereset alatti haszonbérletnek háboritlan élvezetében volt, az ekkor ellene kiütött csőd következtében, az ö=szes tömegnek bíróságilag elrendelt összeírása s abban a tömeggondnoknak történt bevezetése ált;il pedig a csődtömeg a megbukott által addig gyakorlott haszonbérletet folytonosság útján oly joggal folytathatta, hogy abból a felmerülő, de ezen sommás visszahelyezési per köréhez nem tartozó jogi kérdéseknek, annak utján leendő megoldásáig, bár ki által is, önhatalmilag ki nem üttethetett, továbbá az, hogy alperesek a kérdéses haszonbérleti javaknak birtokába magokat önhatalmilng behelyeztették, a perbeli iratokból világosan kitűnik, és igy jelen ügy útra nem tartozó minden jogi kérdéseket, valamint ezekre vonatkozólag a perben felhozott okiratokat,ugy szinte a tárgyalás befejezte után szabály ellenesen a biróság részéről hivatalból bekivánt M. a. okmányt mellőzve az 1802. 22. és 1807. 13. tezben körülírt sommás visszahelyezési kellékek, jelesül a birtoklás, és abból történt önhatalmilagi kiütés elégségesen bebizonyitva vannak, felperes a keresetbe vett javak haszonbérletébe bíróilag visszahelyeztetik, és a II. sz. '/. a. nyugta szerint lefizetett elmarasztalási sommára nézve történendő visszafoglalás elrendelése, mellett alperesek a H. a.jegyzékben, valamint a két fokozati felebbezésekben felszámított, és ezennel biróilag összesen 150 o. é. forintokra mérsékelt perbeli költségeknek felperes részére történendő lefizetésében elmarasztaltatnak . Felperes az időközbeni haszonvételnek megtérítését nem kérvén, oly károsításokat pedig,melyek a foglalás tényéből származtak volna, ki nem mutatván, következőleg ily czimek alatt nékie ez uton mi sem ítéltethetvén meg, — a kéretlevelében egyébb károk feletti követelésével a rendes keresetre utasitatik, és a megyei törvényszék ítéletének ekképeni megváltoztatásával a periratok stb.u Alperesek ezen ítéletet a Hétsz. táblára f e 1 e b b e z t é k. Ekkor felperesi képviselő a sommás viszszahelyezési ítéletekkel járó. visszafoglalás utján történendő végrehajtást kérte az első bíróságilag eljárt főszbiró által foganatositatni, mely kérelme felett következő Ítéletet nyert : „Miután a rövid visszahelyezési keresetek felebbezhetésére csupán az 1729. 28. tcz. 26. §. volna irányadó, és mind azon ügyekben, melyek az emiitett szakaszban nem foglaltatnak, a felebbezés birtokból engedendő meg, 50