Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 50. szám

224 a visszahelyezési kereset a nevezett szakaszban bent nem foglaltatván, ez ügyben is a felebbvitel birtokon belül I engedtetvén meg, az összes periratok a kir. it. tábla utján a királyi Hétszemélyes táblához felterjesztetni íendel­tetnek." E szerint az acták birtokon belül terjesz­tettek a Hétsz. tábla elébe. Felperes tömeggondnok ez ellen folyamodott a Hétsz. táblához, kérvén, miszerint az 1802. XXII. és 1807. XIII. tcz. valamint az ideigl. tkez. szab. 50. és 52. §§. alapján az ügyiratok azon utasítással küldessenek vissza az eljáró f'őszbiróhoz, hogy a kir. tábla ítéletét előbb hajtsa végre, csak ekkor lehetvén az­után az érdemben határozni. A Hétsz. tábla ezt mellőzve, az érdemben határozott következőleg : .,A királyi it. táblának ítélete az abban felhozott okoknál fogva helybenhagyatik, és a periratok foganat­szerzés végett illetőségűkhez visszaküldetnek." (1863. 3241. sz. a.) Ezen curialis Ítéletek jövő jogéletünkre nézve nagy horderejű momentumokat foglalnak magukban, jelesül : 1) hogy a magyar kir. Curia a visszahelyezés indo­kául a bekebelezettséget nem emliti, hanem a tömeggondnok bevezettetését és a jogfoly­tonosságot. Ennélfogva ily visszahelyezés hasonló esetben be nem keblezett bérletek tekintetében is kéret­hetik, 2) hogy b i r t ok há b o r i t ás i Ítéletek ellen birtokon belül engedhető meg a felebbezés. Ezen döntvényeknek üdvös volta felett szabad legyen egyelőre aggályomat kifejezni. Kúriai ítéletek. magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 49. Karner János és neje szül. Christ Karolinának Karner Károly, Sándor s néh. ifj. Karner János kiskorú gyermekei, továbbá Karner Ede, s Karner férj. Richter Karolina elleni telekjegyzőkönyv kiigazítása iránti ügyükben Ítéltetett : A C. illetőleg í. sz. a. okmány sze­rint, a kereseti ház és tartó zmányai tekintetében az örök­bevallás Karner János első házasságbeli gyermekei ne­vükre is megtörténvén, másrészről pedig a birói határozat a keresetlevél körén túl nem terjeszkedhetvén, az eljáró bíróság ítélete oly értelemben, miszerint panaszlók az ed­digi nyilvánkönyvi állapot épségben tartása, s mindhá­rom folyamodásu perköltség viszonyos megszüntése mel­let — keresetükkel elutasitatnak — jováhagyatik, s az iratok további intézkedés véget illetőségükhöz visszakül­detnek. (1863. máj. 29. 2909. P. sz. a. Előadó : Rozgonyi Bertalan ktb.) A kir. itélő. táblán. 479. Lovász József és Lovász Andrásnak, grófZe­linszky szül Lovász Amália ellen, Temes megyében fekvő Újfalu nemesi birtok és tartozékai iránti perükben Ítélte­tett : Alperesnő oly körülményt, mely ez ügy lényegére kiható eljárási sérelmet, vagy a törvénykezési szabályok figyelmen kívül hagyását tanusitná, fel nem hozván; a semmiségi panasz elvettetik. Mi a jelen per folytat hatása ellen, az 1852. évi nov. 29. kelt ősiségi nyiltparancs 10. 26. és 9. 27. §§. alapított kifogásokat illeti : ezen pert felperesek világos örökösö­dési jogczimen indítván, s ezzel nem átalában a Lovász családbeliek leányágának kizáratását, hanem a Lovász Zsigmond végrendelete alapján réajok néző örükségi ja­vak kiadatását küvetelvén ; az ősiségi nyiltparancs 10. és 26. §§. jelen kereset megindítását, illetőleg folytathatását nem gátolják: — továbbá, végrendeleti átaláuos ürökös Lovász Imre valamint ennek fija István csak 1827. évben halálozván meg; jelen ürüküsüdési kereset 1847. évben elkésitetnek nem tekintethetik, s felperesek ellenében a fenidézett ősiségi nyiltparancs 9. és 27. §§..gátló és eltiltó szabályul fel nem állíttathatnak. Ezen okoknál fogva, az elsőbiróság ítéletének a per folytathatását érdeklő része helybenhagyatik. Mi a kereseti ügynek érdemét illeti : Felperesek jelen ürüküsüdési keresetüket néhai roko­nuk Lovász Zsigmondnak E. alatt felmutatott végrende­letére, s külünösen annak 6. pontjára alapítván, ürüklési igényeik érvényesítése végett azt adják elő : hogy Lovász Zsigmond végrendelete 6. és pótlólag 9. pontjában, örö­küseiül fiutódait rendelvén, és pedig átalános öröküseül kitüntetve szeretett ifjabbik testvéröcsét Lovász Istvánt, ennek fíágbani kihalása esetére hasonló joggal idősbik testvéröcsét Imrét, ezután pedig atyai nagybátyja Lovász Istvánnak fiját Antalt, és nagybátyját Lovász Györgyöt s ezeknek fimaradékait nevezvén ki, illetőleg helyettesít­vén; miután Lovász István, Lovász Imre és Lovász Antal fiutódok nélkül kihaltak, most már a végrendelkező ösz­szes szerzeményi vagyonaiban és igy a kereseti joszág­bani örökösödés is felpereseket, mint a végrendelet értel­mébeni öröklés során egyedül létező s Lovász Györgytől leszármazó fiutódokat illeti. Miután azonban a kereset alapjául felvett E, alatti végrendelet 6. pontjában néhai Lovász Zsigmond általá­nos örököséül megnevezett ifjabb testvéröcse Lovász Istvánnak fíágbani kihalása esetére, átalános örüküsi jog­gal helyettesitett idősbik testvér ücsének Lovász Imrének utódaira nézve nem tett kizárólagos és egyedül a fiágra kiható feltételt,hanem ezen kifejezéssel: „sed etisto nefors deficiente" a nélkül, hogy ehez az : „in semine" toldalé­kot, vagy miként Istvánnál és az Imre után sorozott utó­örüküseknél a „sexus masculinus" kifejezést használta volna, egyedül az Imre és utódainak kihalása esetére vezette át a testvérében s ennek utódaiban megszakadható örüklési helyettesítést már ezentúl nem is átalános örö­kösi joggal, hanem csak egyenlő osztályos arányban uno­katestvérére Lovász Györgyre, illetőleg ezek fiutódaira, és jóllehet végrendelkező Lovász Zsigmond kitüntetett s végrendeletében első helyre sorozott, de még életében nőt­len állapotban elhalt testvérét Istvánt túlélte, és igy Lo­vász Imre még bátyja életében lön a végrendelet 6. pont­jában kijelölt átalános örükülésre hivatva, még is az ő, illetőleg utódai irányában, Lovász Zsigmond a fenirt fel­tétel nélküli ürükülésre nézve változást nem tévén, ezen körülmény a végrendelet világos szavaira alapított azon jogi értelmezést még inkább megerősíti, hogy a végren­delkezőnek az volt akaratja, hogy testvérücsének ugy fi, mint nőágbeli utódai megelőzzék az örökülésben a hozzá távolabb álló rokonokat; sőt, hogy Lovász Zsigmond maga is feltételezte azon esetet, miszerint az ezen végren­deletből kifolyó ürükülésre a leányág is, még pedif csak az átalános örökösnek, és igy a még Lovász Zsigmond életében magnélkül kihalt István i-tár, , -v

Next

/
Oldalképek
Tartalom