Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 47. szám

210 mikre nézve a család rendes örökösödési jogai sérthetlenek, — hanem szerzemények, mik felől a szerző, hazai | törvényeink szerint szabadon rendelkezhetik. Az igy reájok nézve rendkivüli örökösödési rendet is szabhat a családban, mely ezt feltétlenül kötelezi, ha a szerzett javakban örökösödni akar, mert maga az örökösödési jog, s az örökösödés rendje ugyanazon alapon, t. i. az első szerzőnek végrendeletében kifejezett akaratán nyugszik. Az első szerző rendelkezése a családban privilégium helyett van, s minden körülmények közt kötelező erővel bír : Kövy szerint : „primus acquisitor suissuccessoribus legem ponit"; ellenben a családra a többi kellék teljesitése vagy nem teljesítése nem tartozhatik. A második kellék foly a felség legfőbb felügyelői jogából, melyhez tartozik a korona támaszául szolgáló nagybirtokos nemesség örökösödési rendére, a törvények megtartására, s arra, hogy mások jogai ne sértessenek, felvigyázni. Azonban Kövy szerint „primus acquisitor etiam absque consensu regio potest regulare bon a, imo etiam testator potest 1 egatariis suis alios sub s t i t u er e, a d qu o s p os t mortern legatarii sine alienatione et inoneratione bona transeant," s ez esetben a felség consensusa, ha politikai oldalát s okát nem tekintjük, csupa üres solemnitas és a család irányában annak szükségét át nem láthatni. A harmadik kelléknek, mint az 1723. 50. t. cz. 2. §. világosan kifejezve van, czélja az „n eper majorátus in s t it u t i o n e s creditores aut alii quicunque, circumveniantur," vagy Kövy szerint : ut ere di to r e s j u r ibi s suis invigilare p o s s i n t." Ezen kellék tehát csak a hitelezőkre és azokra tartozik, kiknek jogai sértethetnének, s ezen kellék ne taláni elmaradását csak azon hitelezők hánytorgathatnák, kiknek kielégítése a felállított hitbizomány által, melynek mindenkor csak „salvo jure, deductoque aere alieno'1 lehet történni, veszélyezve volna, nem pedig a családtagok, kiknek jogai a szerző rendelkezése által sértve nem lehetnek. Ezen elvvel egybehangzólag hozott ítéletet a Hétszemélyes Tábla agr. Königseggféle hitbizományt illető perben, mint ez köztudomásra van. És a gr. Eszterházy József országbíró tatai hitbizomány-alapitásaban meg van az első kellék, t. i. hogy a hitbizotmány alapító első szerző volt; meg van a második kellék, t. i. Mária Teréziának az adománylevélben kifejezett beleegyezése; s ha a megyékbeni kihirdetés meg nem történt volna is, mit egyébiránt nyilvánosság tekintetéből , teljesen pótol az ünnepélyes beigtatás, s a k. adományban foglalt egyezésnek kihirdetése, ez az első szerző rendelkezésének királyi egyezéssel szentesitett érvényét a családtagok ellenében nem csorbíthatná, s ezek által ellen nem vettethetik. Ez a magyar jognak a hitbizományokról szóló elmélete s gyakorlata, melyet ugy a commentárok, s a cathedra, mint számos a Curia előtt jól ismert curiális döntvény ekkint szabályozott, s mely ha fenn nem tartatnék, Magyarország legnagyobb családjainak századok óta fennálló, hitbizományai megtámadtathatnának s a fennálló, szilárdaknak méltán hitt jogok, váratlanul és veszélyesen felforgattatnának. — S a hitbizományi intézménynek ily törvényes értelembeni fenntartását mind az úgynevezett ősiségi 1852. nov. 29. pátens 13. §., mind az országbírói értekezlet 3. §. kimondja. Ezen jogelvekkel s érvekkel ellentétben az e. b. megyei tvszék a felperest keresetétől elmozdította; a majorátust csak Tatán, Váralján s Grébics pusztán 22,000 pft évi jövedelemre niéraekelten tartván fenn; a pozsonyi ház egyenértékéül 60,000 pfrt Ítéltetvén oda (1860 febr. 7.) A kir. tábla (1862. jul. 14.) ítélete, mely e lapokban annak idején egész terjedelmében közöltetett (lásd 1862 61. szám 259. lap 659. szám alatt) hasonlóan megtagadta az Eszterházy Józsefféle majorátus kiadathatását, abban lényeges s eldöntő indokokul szolgálván : mert a facultas majorátus institutendi, aconfirmatio regia (1723.50.1. §.) kellékével, mely jelen esetben hiányzik, nem azonosítható ; mert a kihirdetés az illető megyékben megnem történt; mert azon hitbizomány az élés s gyakorlat által soha életbe nem léptettetett, az utódok családi egyezkedései (melyeket fent elősoroltunk) által ellenkező gyakorlat fejlődvén ki, mely különösen azt csak Tata, Váralja s Grébics pusztára szorítva, 22,000 frt évi jövedelemre mérsékelte, s a mi az 1801. kir. jóváhagyás (7. sz. a.) által is megerősitetett, s mert az ősis. pat. is, mely csak a régi törvényekkel őszhangzó hitbizományokat hagyta fenn, azt ily alászállitott mértékben találta érvényben. — A kir. t. ítélet csak azon változtatást tevé, hogy a 22,000 frtig mérsékelt hitbizomány t nem pénzbelinek, haüem annyi jövedelmet hozó jószágban fekvőnek, s Tata, Váralja s Grebicsből állónak nyilvánította; fenhagyta azonban alpereseknek ha kimutathatnák, hogy azon javak jövedelme a 22,000 ítot meghaladná, e többletre nézve igényeik érvényesithetését. (Vége köv.) Kúriai íteletek. magánjogi iígyelíbei*. A kir. itélő. táblán. 451. Frankó Pálnak Kerekes^ámuel elleni 740 frt s jár. iránti ügyében végeztetett : Miután a felterjesztett iratokból az tűnik ki, hogy a végrehajtásra kiküldött tanácsnok az id. törv. szab. 124. 125. §. mellőzésével, a végrehajtási s becslési okiratot a szabályszerű határozat hozatala, és az illető felekkel való értesítés végett a megbízó városi tanácsnak be nem küldte, sőt az árverési feltételek megállapítása, s árverési határnapok kitűzése is csak általa eszközöltetett, miután továbbá a mellékelt tjkönyvből az is kiderül, hogy a végrehajtottnak neje Sergics Anna a tettleg elárverezett szőlőnek közös tulajdonosa, s hogy sem ő, sem Till György, kinek igénye ugyanazon telekkönyvben feljegyezve találtatik, a végrehajtási intézkedésekről nem értesíttettek, s ugyanazon id. törv. szab. 126. §. figyelmen kivül hagyatott: ennélfogva megsemmisíttetik, s a periratok további sat. (1863. máj. 16. 7285. P. sz. a. Előadó: Berzeviczy Emánuel ktb.) 452. Ujházy József úgyis mint érdektársai meghatalmazottjának gróf Hadik Józsefné szül. gróf Vandernáth Johanna elleni 6741 frt és jár. iránti végrehajtási ügyében végeztetett: Az id. törv. szab. 116. §-a értelmében az ingatlanokra nézve a végrehajtás az 1836. évi 15. t. cz. szerint lévén teljesítendő, miután jelen esetben 12840 frtnyi tőke vétetett keresetbe, s az elmarasztalási összeg kamatostól 12000 pfrtot szinte felülhalad s igy a foglalandó tárgyak megbecsültetése és zár alá vételére az idézett t. cz. 21. §. szerint egy kebelbéli táblabíró kiküldendő, miután továbbá alperes kijelölési joga a végrehajtást elrendelő határozatban világosan fenntartatott, ennélfogva alperes alaptalan felfolyamodásának hely nem adatván, az e. bírósági végzés helybenhagyatik, s az iratok to-