Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 40. szám

Pest, Fentek 1863. Május 29. 40. szám, Ötödik évfolyam, TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, i • - i "TTmrr:.: 1 -^===1 Tartalom :Az uj országbíró szék foglalása — Kúriai ítéletek: magánjogi ügyekben. — Büntetőjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók Az uj országbíró székfoglalása. Grói" A n d r á s s y G ) örgy ő nmlga tegnap — május 28. — foglalta el a nmlgu kir. Curia ünnepélyes s nyilvánosan tartott illésében országbírói székét. Ó nmlga d. e. 11 órakor a teremben megjelenvén, s a jelen­voltak hangos éljenezései között elnöki székét elfoglalván, Hu­szár F. itélőmester, az eredetileg magvar nyelven szerkesztett szokásos kinevezési okmányt félolvasa. Ezután ő Exja következő székfoglalási beszédet tartott : „F< méltósága királyi Curia! Az imént felolvasott leg­felsőbb kegyelmes királyi collationalis erejével s tartalma szerint 0 cs. kir. apóst Felsége dicsőségesen országló Urunk királyunknak minden érdememet meszehalndó ke­dveimé által nagymgu nagyapponyi gr. Apponyi György 6 Exlja ünkénytes lelépésével megüresedett országbírói méltóságra neveztetvén ki, midőn székemet e minőségben jelenleg elfoglalom, azon aggodalommal teszem ezt, me­Ivet bennem részint érdemetlen voltom s csekély erőm öntudata, részint a gondolat szül: hogy azon férfiúnak lettem utódja, ki nagy múltja, ritka észtehetsége, tündök­lő érdemein 1, névszerint pedig azon kitűnő szorgalom és tapintatnál fogva, melyet Felséges Urunktól kegyelme­sen megbízva, az „ideiglenes törvénykezési szabályok" szerkezete és életbe léptetésében s a Főméltóságú kir. Cu­ria s egyéb honi alkotmányos törvényszékeink felélesz­tése s szervezésében tanusitott, valamint ezen ősi, a ki­rálysággal nálunk egykorú méltóságra annyi halhatlan érdemű elődjei mán is uj lényt s díszt árasztott, ugy a hazafiaknak osztatlan tiszteletét méltán birja. Ezeken (élül ismeretesek lévén előttem még az ezen magas polezhoz kötött sokszoros terhek s fáradalma,k is, természetesen hinnem kellett és kell, hogy azok súlyát testi erőm olykori ingadozása reám nézve még érezhe­tőbbé fogja tenni. .Mind e mellett is én megszokván ott, hol Uram Ki rályom vagy Hazám szava, java s joga személyemet igénybe veszi, nem a kényelem s önérdek követeléseire, hanem a lélekismeret sugallatára s a rideg kötelem pa­rancsára hallgatni: s tudván, hogy az erő mértékét Isten szent segélyével pótolja s rokozza a szorgalom, a munka szeretet s a szilárd akarat, és hogy a jó hazafi a neki ju­tott polczoknál nem a méltóság külső csábszinére, mint inkább a hivatal komoly feladatára tekint, s törekvéseinek jutalmát nem a hiu hir és tünékeny dicsőségben, hanem a siker örömében keresi: azon törhetlen hűség, s mély tisztelet érzetéből, melyei legkegyelmesebb fejedelmünk­nek tartozom s azon hő szeretet ösztönéből, melyei ha­zámhoz ragaszkodom, hoszasb habozás és tűnődés után végül ezen országos méltóságot felvállaltam , lávol egyéberánt annak minden gondolatától : képes leszek-e váljon nagyérdemű elődömet utóiérni ? mert én e pályán valamint vele dicsőségben versenyezni nem kívánok, ugy loyalitásban, honszeretetben, buzgalom s áldozatkészség­ben sem neki, sem elődjeim bár egyikének is eDgedni nem fogok. Nem tartózkodom egyéberánt őszintén bevallani — mi végelhatározásomra is lényeges befolyással volt, — miszerint szépnek, érdemesnek tűnt fel előttem fáradal­mas s lalán nem épen igen gyümölcstelen éltem alkonyán hazánk legfőbb itélöszékének élén a főméltóságu kir. Cu­ria, névszerint pedig a főméit, hétszemélyes tábla tagjai­val, vagy is azon jeles férfiakkal együtt felséges Urunk­nak s szeretett hazánknak szolgálni, kik kitűnő tudomá­nyuk, pártatlan igazság szeretetők és példás buzgalmok­nál fogva, testületük régi hírét, nevét, dicsőségét nem csak sértetlenül fentartják, hanem még folytonosan is ne­velik s törvényt és igazságot ma is, mint hajdan, a feje­delem és jobbágy, a gazdag és szegény szamára ugyan azon mértékkel s ugyan azon szigorral kezelvén, az öntu­dat jutalmán felül a királyi Felség jótetszését s a nemzet bizalmát egyaránt birják. Kérem is a főméit, kir. Curia igen tisztelt tagjait : szíveskedjenek erányomban viszonozni azon őszinte szere­tetet, melyei fejenként mindnyájok iránt viseltetni fogok s legyenek meggyőződve, hogy valamint testületünk tör­vényes jogainak, hatáskörének s tekintélyének fentartá­sát és gyarapítását mindenkor legszorosb tisztemnek, ugy egyes tagjai érdekének támogatását saját legszebb nyereségemnek fogom tartani. Mi mindnyájan felfogjuk s elevenen érezzük rendel­tetésünk komoly és fontos voltát, s míg a főméit, kir. Cu­ria tiszteit tagjai esküdt kötelmeik teljesítésében buzgal­muk mértékét lelkiismeretök sugallata szerint szabják ki s töltik be, — én — bizva még különösen a főméit, hét­személyes tábla nly bölcs s fáradhatlan nagymlgu elnök­tagjainak ó Excljoknak szíves hazafias s áldozatkész tá­mogatásában,— bizva továbbá honszerte oly méltán tisztelt s magasztalt mlgos királyi személynöknek, ugy szinte a tettes váltó feltörvényszék nagy érdemű s tehetségdus méltóságos elnökének ö nagyságoknak habár a tőlem egyenesen független, de még is az enyimmel egybevágó hatasköreikbeni buzgó közremunkálkodásukban, — ma­gamnak csak azon öröm élvezetét kívánom feltartani, hogy hatásköröm s erőmhóz képpest figyelemmel kisérjem működésüket s szokott szorgalmukban, s ennek örvende­tes eredményében gyönyörködjem. Ezen szorgalmat s ennek eredményét valamint Fel­séges Urunk méltán megvárja, ugy a hazafiak teljes jog­gal igénylik. — A hatalomnak, melyet egyesek vagy hatóságok a polgárok felett gyakorolnak — különféle, de egy ül egyig istentől <zármazó nemei közt egy sem fekszik inknbb a társadalom érdekében, egy sem szüksé­40

Next

/
Oldalképek
Tartalom